A személynévmások egyes és többesszáma között a nyelvekben nincs az a világos öszvefüggés, mely más neveknél divatozik, hogy t. i. a többesszám úgy képződik, ha az illető egyeshez többesrag járul.
Mint az ó, ő képzékről szólva már eléadtuk, ezen hangzók gyakran vagy közvetlenül, vagy az ü, ű révén ajakhangokra változnak által, és pedig hol megtartván elébbi érteményeiket, mint: adu adv, szaru szarv, fenyő fenyv, hol némi új érteményi árnyalattal, pl. az által— 141 —lánosról különösre, nemről fajra menvén által, mint: ölő ölv, nyelő nyelv, csomó csomb, gomó gomb.
«, «.Ezek a ragokban és képzőkben szabály szerint más hangzót kizárnak, az első avastag, a második a vékony hangú gyökök és törzsekhez járulván:— 41 —görbe láb-M csonka kez-tíszap-w val-M köp-tí gyöp-ti,ház-unk ur-unk fej-tínk sziv-tink,jár-unk áll-unk megy-iink jöv-iínk,lát-t-wk vár-t-«k les-t-«k tör-t iífc,lát-nunk vár-nunk les-ntink tör-ntínk.Néha o, é helyett állanak pl.
