Nyelvünkben az önhangzók nem valami bitang vagy pótlékféle segédhangok, melyeket akármikép öszvezavarni, vagy elnyelni vagy kihagyni lehet, mint az árja nyelvek némelyikében, péld. a németben, csehszlávban stb. hol néha három, négy, sőt öt mássalhangzó is öszvetorlódik.
ma
madár
madarak
madarász
madrasz
magány
magas
magasság
magasztal
magatartás
máglya
mágnás
magyarán
magzat
maharadzsa
máj
makacs
makk
malát
maláta
málta
mályva
mama
mamlasz
manapság
mangán
manna
már
marad
maradvány
marás
márványszappan
másfajta
másnap
matrac
matt
Első személy ragozása.Jelentőmód. Jelenidö. Tőalakok a puszta igék: ver, tör, mar (egyes harmadik személy).egyesszám többesszámver-ék; tör-ök; mar-ok; ver-ünk, (tájejtéssel: ver-önk, ver-enk); tör-ünk, stb.Első múlt: a, e raggal, töszemélyek vagy alakok: vére, tőre, mára.vere-ék, verek; mara-ek, marék; vere-enk, verénk; stb.Második múlt: t v.
zek is, mint a névragok, a latin praepositióknak felelnek meg, csakhogy az illetőviszonynevektöl elválvák; de, valamint amazok, fölveszik a személyragokat, s ugyanazon tőszóbólképződve a hová ? hol ? honnan ? kérdésekre szabályszerüleg hasonló alakot öltenek, s következetes, világos öszvefüggés van köztök.
A hangok és így a bötük is önhangzók vagy mássalhangzók. A szokott jegyű önhangzók időmértékre nézve: a) rövidek: a, e, ě, i, o, u, ö, ü, b) hosszúk: á, é, í, ó, ú, ő, ű. 1) A rövid a szabatosan megkülönböztetve a köz beszédben is kétféle kiejtésü volna.
Ez két elemből áll, ú. m. a birtoktárgyra visszamatató a- vagy «-böl, és a személyremutató 6-ből, mely mint tudjuk a- vagy e-re rövidül, tehát a (vagy e) és e öszveolvadva = é, pl.ez a ház Péteré = ez a ház Péter e-e, mintegy Péter az-ja v. ez-je. így a persza nyelvben is :áni-ó, vagy azdm'-o, szószerént ám. azzá övé v.
