Nyelvi érdekességek - Legolvasottabb cikkek

   

A bötük felosztása.
A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
A hangok és így a bötük is önhangzók vagy mássalhangzók. A szokott jegyű önhangzók időmértékre nézve: a) rövidek: a, e, ě, i, o, u, ö, ü, b) hosszúk: á, é, í, ó, ú, ő, ű. 1) A rövid a szabatosan megkülönböztetve a köz beszédben is kétféle kiejtésü volna.
A gyökök fogalma
A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók, melyekből vagy belváltozás, vagy toldás által más-más,alapeszmében egyező, vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szók erednek. Amazokat a nyelvészekgyököknek, emezeket származékoknak szokták nevezni. Minden szó vagy egyetlenegy fogalmat fejez ki, vagy többet; amaz egyszerü, emeztöbbszerü, vagy öszvetett, pl.
Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: A
A magyar nyelv szótára » A gyökökről
a, távolra mutató, pl. ott van a! oda menj a! ahol a! az a! úgy a! Ellentéte: e, pl. itt van e! ide jöjj e! ehol e! ez e! így e! toldva am, sőt kettősen is: an, pl. am-ott-a, am-ott-an; am-oly-a, am-oly-an; származéka a mutató névmás az, honnan mást jelent: "a bika nem tehén" és "az bika (= az ott bika) nem tehén".
A csonkított szókból, vagy elvont gyökökből álló képzőkről.
A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
—ke, —ka, —csa, — cse, —cza, —cze. Kicsinyítőket képez fő- és melléknevekből: leány-ka, legény-ke, halvány-ka, szegény-ke. Néha megfordítva: ak: kúp ak, kup-ka, csut-ak, csut-ka, bics-ak, bics-ka.
klónoz - nyöszörög
Szótár » Öszpöröntő szótár
klónoz klór klórozott klotyó köbgyök kóborló kóborol köd ködfoltos kódorog ködös köhög kohol köldök Köln kolomp kolostor költő költőnő komoly komor kőmosott komposzt könnyfoltos konty könyörög könyvtok kopó kopog kopogó koporsó kopott korcs kormos köröm korong kóros köröz körző kősó kóstoló köszönöm kotor kotyogó köz közjó közömbös ...
A magyar szók öszhasonlítása áz altáji, nevezetesen a finn családdal
A magyar nyelv szótára » Második rész
Hogy a dologról tisztább fogalmunk legyen, azon szókat, melyek e nyelvekben közösek, több categoriára osztjuk. 1) Melyek mint természet- vagy kedélyhangutánzók más családbeliekkel is egyeznek, mint finn: harakka, m. szarka, szl. sztraka,           -   härkä, - ökör, wog. okuz. ném.
Most lássuk magokat az egyes személyragokat.
A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
én = —em, —ek. Az én önálló első személynévmásból lett ragozott állapotban: —em és —ek, s a hangrendszerhez alkalmazkodva amaz: am, om és ez: ok, ök. T. i. az első mindneveknél mind igéknél elójön s önhangzója hangrendileg a birtokragozásban a többesszáméhoztartja magát: ház-ak, ház-am; fej-ek, fej-em; szém-ék, szém-ém; bör-ök, bör-öm; tork-ok, tork-om.
Elvont vagy elavult törzsek
A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Nagy számmal vannak nyelvünkben oly származékok is, melyek önállóan nem divatoznak, hanem más további származékszók alapját teszik. Ezeket a szoros értelemben vett gyököktől megkülönböztetve törzseknek nevezzük.
Mutatványok a tárgytalan (a tárgyra nem mutató) igealak személyragozásából.
A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
Első személy ragozása.Jelentőmód. Jelenidö. Tőalakok a puszta igék: ver, tör, mar (egyes harmadik személy).egyesszám többesszámver-ék; tör-ök; mar-ok; ver-ünk, (tájejtéssel: ver-önk, ver-enk); tör-ünk, stb.Első múlt: a, e raggal, töszemélyek vagy alakok: vére, tőre, mára.vere-ék, verek; mara-ek, marék; vere-enk, verénk; stb.Második múlt: t v.
A névmódosítók és névutók személyragozása.
A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
A névmódosítók és névutók is, melyek a latin praeporitiokat képviselik, s nyelvünkben mint más altaji nyelvekben tulajdonkcp postpositiok, vagyis az illető nevek után ragasztatnak, a személynévmásokkal ismét úgy ragoztatnak, mint a tulajdonító nek, és minden birtoknevekazon különbséggel, hogy ezek majd öt, majd három, majd kétágú hangrendet követnek, mi n t:haj-om, fej-em, szém-...

217 cikk | 8 / 22 oldal