Ugyanazon gyök vagy törzs két, három, négy, sőt épen öt képzőt is fölvehet, amint t i. együtt véve önhatást, áthatást, miveltetést, külszenvedést, belszenvedést, kicsinyítést, tehetőséget,gyakoriságot akarunk kifejezni, pl. osz, elvont gyökből leszen áth. osz-t, mint az osz-ol, önhatónak párhuzamos társa, innen : osz-t-og-at, osz-t-og-at-tat, oszto-og-at-tat-hat.
I.a) Egyszerű tevést jelentők, önhangzó és párhuzamos társ nélkül : lát-t, tá-t, tar-t,szi-t,in-t; b) önhangzó nélkül, párhuzamos l társsal : rom-t (ront) rom-l-ik, hám-t hám-l-ik, fej-t fej-l-ik, rej-t rej-l-ik, vagy d párhuzammal : om-t (ont) om-l-ik, és on-d, melyből: ondó; c) miveltetők, önhangzó és párhuzam nélkül: lobban-t, roppan-t, cseppen-t, serken-t. II.
D) —í, —d, —l. A —t nagy szerepet játszó igeképző. Általán a tevés, cselekvés, mivelés, csinálás fogalmát oltja az illető gyökbe vagy törzsbe, s különféle osztályú igéket képez, melyeknek összehasonlításából okszerüleg következtethetni, hogy eredetileg nem egyéb, mint a tész igének eIvont s önhangzójától megfosztott té gyöke.
es, hangrendileg: as, es, ěs, os, ös.A régieknél rendesen: es, ma és;kihagyással: s, a kapcsolt szó után: is; leg-es-leg, Péter és Pál,apám s anyám, apám is, anyám is. Egyezik vele a tompább latin: et és it (em). Épen úgy tapadt a szóvégére mint no-s szóban, mely am. no-és. Mint kötszónak azon szókötési jelentősége van, melynél fogva két alanyt ugyanazon állítmánnyal egyesít pl.
Ezek 1) önhangzó nélküli egyetlen mássalhangzóból állók, és pedig, a) melyek a gyök vagy törzs véghangzójából alakultak, mint: ol-ó, ol-v; öl-ő, öl-v;nyel-ő, nyel-v; eny-ü, eny-v; ter-ü, ter-v; fe-ő, fe-j; sa-ó, sa-v;me-ő, me-ly; mi-ő, mi-ly; kese-ű, kese-ly, keser-ű, keser-v;gom-ó, gom-b; dom-ó, dom-b; b) melyek a gyök végmássalhangzójábó...
