Valamint más nyelvekben, úgy a magyarban is fölös számuak az olyan szók, kivált gyökök, melyekugyanazon alakban egészen másmás érteményüek, péld. ár, lat. pretium, ár, lat, incrementum,copia, ár, lat. subula.
A gyököket általán három fő osztályra sorozhatjuk.1) Melyek valamely kedvező vagy kedvezőtlen érzésből fakadt hangnak kinyomatai, vagyis úgynevezettkedélyszók, és pedig emberi vagy oktalan állati kedélyhangok, mennyiben ezek is az illető állatnakbizonyos érzését fejezik ki, pl.
Nagy számmal vannak nyelvünkben oly származékok is, melyek önállóan nem divatoznak, hanem más további származékszók alapját teszik. Ezeket a szoros értelemben vett gyököktől megkülönböztetve törzseknek nevezzük.
Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók, melyekből vagy belváltozás, vagy toldás által más-más,alapeszmében egyező, vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szók erednek. Amazokat a nyelvészekgyököknek, emezeket származékoknak szokták nevezni. Minden szó vagy egyetlenegy fogalmat fejez ki, vagy többet; amaz egyszerü, emeztöbbszerü, vagy öszvetett, pl.
