Mesterszavak értelmezése


Mesterszavak értelmezése

Ábrázolás: képrögzítés, sémától a mesterműig. Fajtái: az árnykép, tükörkép, fénykép, vázlat, tanulmány

Ábrázoló geometria: vetített vagy mértani rajz, a vetületek, nézetek segítségével ábrázol.

Absztrahálás: elvonatkoztatás, az ábrázolás sajátossága az absztrakció, a stilizálás, a lényegítés, a képjel, a szimbólumalkotás.

Absztrakt expresszionizmus: automatikus írás, kalligráfia, gesztus, akció-, csurgatásos, színesmezõ festészet.

Absztrakt művészet: nonfiguratív, tehát nemalakos alkotások, konkrét ábrázolás nélküli művészet, amely lehet lírai, szabad formákból és geometrikus, mértani felületekbõl épített.

Agyagművesség: keramika, használati, díszedény és plasztikakészítés korongolás, mintázás, préselés, öntés technikájával, lehet mázatlan cserép, álom-, ónrnázas, kemény-, kõcserép és porcelán, karcolt, benyomott vagyplasztikus díszítéssel.

Akadémia: művészeti felsõiskola, főiskola, egyetem, Róma (1577), Párizs (1646), Bukarest: Nemzeti Szépművészeti Iskola (1863), Nicolae Grigorescu Képzõművészeti Fõiskola (1949), Budapest: Magyar Képzõművészeti Fõiskola (1871), Jászvásár (Iaşi) Fõiskola (1863), Kolozsvár: Szépművészeti Iskola (1928-'39), Magyar Művészeti Intézet (1948), Ion Andreescu Képzõművészeti Fõiskola (1949), Ion Andreescu Vizuális Akadémia (1990), Temesvár (1939), Nagyvárad (1992).

Akadémizmus: művészeti iskolák, akadémiák vagy idejét múlt divatok, szabályokhoz való ragaszkodása.

Akciófestészet: gesztusfestészet, action painting, de a happeninget is nevezik akciónak.

Akril: műgyanta alapú vizesfesték, oldhatatlan az azonnali száradás után.

Akt: meztelen test képe, ókori Kúroszok, Apollók, Aphroditék, Venusok, ókori olimpiai bajnokok, allegóriák ábrázolásai.

Aktivizmus: expresszionista mozgalom, 1910-tõl, Die aktion, Tett, Ma, a l'art pour l'art (művészet a művészetért) ellentéte.

Akvaforte: vonalmaratás a rézkarcnál, szurok alapozóval bevont fémlemezbe rajzot karcolunk, savban maratunk, majd nedves papírra levonatot készítünk rézkarcprésen.

Akvarell: vízfestés, gumiarábikum kötõanyagú festékkel, száraz vagy nedves papírra alkalmazzák.

Akvatinta: rézkarcnál a foltmaratás az aquatinto, gyantaporozott felületet gyenge savba mártunk, tónusokat maratunk.

Alak: alakzat, ábra, figura, inneujön a figuratív az alakos, a nonfiguratív, alakot nem ábrázoló kifejezés.

Alakrajz: emberi alak, állat, madár akár növény tanulmányrajza.

Alapforma: négyzet, háromszög és kör, de a figurát befoglaló forma is elõszerkesztésnél.

Alapozás: felület elõkészítése festményhez (enyv, víz, hegyikréta, olaj, cinkfehér keveréke), rézkarchoz (szurok, méhviasz).

Alaprajz: felülnézet a tárgyról. A műszaki rajzban még oldalnézetek, elõl-, hátul-, felülnézeteket rajzolják melléje.

Alapszín: fõszínek, tehát a kivonó színkeverésnél: a vörös, sárga, kék. Mellékszínek: a zöld, narancs, ibolyaszín.

Alföldi festészet: talán a szolnoki és hódmezõvásárhelyi művészek festészetét nevezhetjük így.

Alföldi iskola: Nagyalföldön, Hódmezõvásárhelyen, Szentes környékén dolgozó festõk.

Alkalmazott grafika: könyv-, folyóiratgrafika, illusztráció, ex libris, képregény és reklámgrafika, plakát, poszter, szórólap, csomagolástervezés, kiállításrendezés, videoreklám, arculattervezés.

Alkotókedv: kreativitás, az ember alaptulajdonsága az új teremtés, az alkotás, az eredeti, az egyedi kivitelezése.

Analitikus festészet: concept art, minimal art, alapvetõ jelek az alap összefüggésében, szuprematizmus.

Analógia: azonosság, hasonlóság, ilyen a rokonszínek, a dominancia, ellenlábasa a kontraszt, az ellentét.

Anatómia: müvészeti anatómia, az emberi, állati test külseje, arányai, felépítése, expresszivitása.

Antiművészet: neo dada, pop art, happening, akcióművészet, politkunst műtárgyellenes irányzatai.

Anyag: a műalkotás alapanyaga, festék, kő, bronz, fa, agyag, papír, toll, ecset, kréta, vászon, kartonlemez. Megválasztása, minősége, tartóssága meghatározza a műfajt, stílust.

Anyagszerűség: az alapanyag meghatározza a megmunkálást, a technikát, a feldolgozás módját, stílusát.

Arabeszk: arab minta, tekervényes vonalminta, minden irányban folytatódó terülődísz-elem, modul.

Arány: méret- és nagyságviszony, példája az aranymetszés, a kánon, amely elfogadott arányrendszer, a lépték.

Architektúra: műépítészet, de lehet építőművészi alkotás: sírbolt, templom, lakóház, vár, kastély, palota, falu, város.

Architektúra festészet: építészet-festés, látszatarchitektúra, illuzionista városkép, veduta, épületkép.

Arculattervezés: egy vállalat vizuális megjelenését segítő grafikai tervezés a védjegytől a csomagolásig.

Árnyék: fény ellentéte, a tárgyon megfigyelhetõ az önárnyék, ebben a reflex, a tárgy mellett a vetett árnyék.

Art brut: informel, a formátlan művészet, gyerekrajz, elmebetegek rajza, primitív művészet.

Art deco: dekoratív stíl, iparművészeti stílusirányzat (1900-'30), stilizált felületek az alkalmazott müvészetekben.

Arta povera: a szegényművészet: koncept artból, anyaghalmozás, romló anyagok, töredékek felhasználása.

Asszociáció: gondolattársítás.

Automatikus írás: szürrealizmus, akciófestés, önkifejezés öntudatlan alkotási módszere.

Avantgárd: művészi élcsapat a jelentése, a művészetben előharcos, élen harcoló.

Axonometria: vetítési módszerek.

Barokk: korstílus, Bach, Rubens, Rembrandt stílusa a 17-18. században, nálunk a hagymakupolák, dupla háztetõk, az ellenreformáció művészete a Habsburg-korban.

Batik: viasztechnika Indonéziából, olvasztott viasszal rajzoljuk a mintát.

Bauhaus: weimari majd dessaui (1919-' 33), állami építészeti iskola, amelyben Walter Gropius és tanárai az összművészeti alkotófolyamatot fejlesztette. Chicagóban a New Bauhaus folytat hasonló tevékenységet Moholy Nagy László kezdeményezésére.

Belső építészet: belső térkiképzés, lakberendezés, bebútorozás.

Belső látás: képfelidézés, álomképszerű, tudatos vagy öntudatlan képek, automatikus rajzolással kivetíthetők.

Bibliofil: könyvbarát, ritka vagy számozott művészi kiadású albumok, könyvek gyűjtője.

Biedermeier:19. századi németországi stílus, táblabíróstílusnak is nevezik, az empire és késő barokk keverékét.

Biennále: kétévenkénti tárlat, a triennále három, a quadriennále négyévente megrendezett csoportkiállítás.

Body-art: testművészet, performance, video art, öndestrukció, testnyomat, testsértés, testnyelv, tetoválás.

Book art: könyvtárgyak.

Bőrművesség: bőrbõl ruha, lábbeli, lószerszám, könyvkötés, szőnyegkészítés, bőrdomboritás, bőrmetszés, festés, aranyozás intarziatechnikával; rátét, hímzés, szíjfűzés, batikolás segítségével díszítve.

Bronz: réz és ón ötvözete, óegyiptomi és ógörög kultúrák, bronzkoriak; eszközök, szobrok anyaga.

Bronzművesség: réz és ón ötvözetét öntik formába vagy viaszelvesztéses eljárással, utána cizellálják, patinázzák.

CAD: Computer Aided Design, számítógépes grafikai tervezés.

Ceruzarajz: ólom, ezüstvessző, grafitirónnal rajzolunk majd rögzítjük, puha B-black vagy keményhegyű H-hart, töltött vagy fa asztalosceruzával, fekete, fehér, színes ceruzával színes, egyedi grafikát lehet készíteni.

Colour field: színes mező festés, nagy színfelületek, formázott vászon, foltfestészet, csurgatott csíkok.

Combine painting: összerakott kép a térbeli felé haladva, applikációk, képreliefek.

Computer art: a számítógép szeriális művészete; a számítógép Neumann János (1946) találmánya, az Apple cég (1977), a PC (personal computer) megalkotója, az intemet a multimediális WWW (World Wide Web) megteremtője.

Concept art: fogalmi művészet. 

Copfstílus: közép-európai késő barokk vagy XVI. Lajos stílusváltozata.

Csapdakép: lakkozott asztali maradékok falra akasztása.

Csendélet: élettelen tárgyak, virágok, állatok képe, rajza.

Csipke: fonaltextil, fonott, varrott, vert, horgolt, kötött tachnikával, szálszorítással vagy szálhúzással, azsúrral, de lehet recehímzés, vert csipke, maktamé és úri hímzés a fajtája.

Csonkolás: kivágás, metszés a mértani rajzban, művészi műfaja a torzó, kéz, láb, fej nélküli figura.

Dadaizmus: (1915 -'22) a szürrealizmus előzménye, a tagadás, a műtárgyellenes antiart első megnyilvánulása.

Dekoratív: díszítő jellegű forma, minta, modul. Kompozíciós alapformái: sor-, szegély-, és terülődísz.

Desegno: a rajzművészeteket ma szép-, képző-, látás- vagy vizuális művészeteknek nevezzük.

Design: formatervezés, csomagolás, bútor, divat, textil, ipari grafika és ipari tárgytervezés.

Diagram: kartogram, grafikon, piktogram, sztereogram, területi ritmusjelzések, képjelek.

Didaktikus: nevelő, iskolás célzatú.

Dimenzió: kiterjedés, térméret, ábrázolási rendszer a képfelületen két-, térben a térszobor háromdimenziós.

Dísz: dekorációra, díszítésre felhasznált elem.

Dokumenta: Kasselben a modern nemzetközi képzőművészeti rendezvényt 1955 óta ötévenként megtartják.

Dombormű: relief, lapos, fél-, magas- és mélydombormű, koilanaglüphosz vagy vájt mű agyagba, kőbe, bronzba.

Dörzsnyomat: prés nélkül keszített levonat a dúcról, kanalazás, kefelevonat.

Drapéria: elrendezett textilnemű alakon, csendélet hátterén vagy akár ablak előtt.

Dúc: fa, linó, fém, kő nyomóforma, pecsételő sablon metszetgrafikánál, nyomott textil, domború kötés, kerámia vagy mézeskalács figura készítésénél.

EA: művésznyomat, próbanyomat, épreuve d'artiste, HC hors commerce, 10-20% az összes levonatokból.

EE: próbanyomat, épreuve d'essai, d'exercice, kísérleti-, fázisnyomat, az elkészítés szakaszait próbázzák.

Ékelt keret: a vásznat ékekkel kifeszített vakkeret olajfestményekhez.

Elektronikus művészet: (1970-'90), távközlés, távalkotás, video, communication art, interaktív, intermediális, lézer art.

Elemzés: analízis, részekre bontott tanulmányozás, ellentéte a szintézis, újrafelépítés, egységbe való studírozás.

Életkép: zsánerkép, kocsma-, családi, anekdotikus jelenetek.

Empire: klasszikus stíl Napóleon császársága idején (1800 -' 15).

Építészet: műépítészet, építés-, épületművészet, templom-, palota-, vár-, lakóházépítés képzőművészeti ága.

Eredeti: nem hamis, a sokszorosított grafika, érem, plakett is eredeti műtárgy.

Eredetiség: ősstílus, semmire nem hasonlító, semmit sem utánzó jellegzetességek, stílusok.

Esztétika: széptan, az esztétikai minőségek: szép, bájos, kecses, rút, groteszk, szörnyű, fenséges, elégikus, komikus, tragikus kategóriák; az esztétikum tudománya.

État: levonatállapot, lehet próbanyomat, művésznyomat, ellennyomat, avant la lettre, avec la lettre.

Ex libris: könyvjel, jelentése: könyvekből.

Expertise: szakértõi vizsgálat, attesztálás.

Expresszionizmus: belsõ önkifejezésre építő irányzatok gyűjtőneve, ellentéte a tárgyilagos élmény, az impresszionizmus, naturalizmus, nemzetközi formanyelve inkább egyéni, nemzeti, néprajzi sajátosságú.

Expresszív: kifejező, színellentétekre épülő, sajátos torzítás. Stílusa a késő gótika, a barokk, az expresszionizmus.

Fakszimile: eredetivel egyező másolat, hasonmás.

Faktúra: művész által megdolgozott felület, kézjegy, gesztusnyom. A struktúra a természetben található.

Falikárpit: szőnyeg, textihnűvészeti műfaj, gyapjúfonalból szövött kép. A basse-lisse kárpitot fekvő, a haut-lisse gyapjúképet álló szövőszéken szövik. Utána festik, börborítással látják el. Helytelenül gobelinnek is nevezik.

Falkép: épületfestmény, a freskó nedves vakolatra, a secco száraz vakolatra készül; az enkausztika viasztartalmú festéket melegített fém palettakésekkel hord fel a falra; ez a falfestészet. Létezik még hímeskő, mozaik falkép, vászonra, falapra festett pannó.

Falkutatás: a vakolatot eltávolítják, úgy vizsgálják a fal szerkezetét, nyílásait, építésének korát, szakaszait.

Falragasz: plakát, poszter.

Fametszet: szál- vagy harántdúcba, lapdúcba vágott kép, kimagasodó felületét festékezik és levonják papírra, mint magasnyomást.

Fauvizmus: a vadak, a 20. század első forradalmi áramlata (1905), a színek felfokozása, tiszta színek használata.

Fény-árnyék: fényviszonyok, a fényforrástól fiiggően lehet természetes, mesterséges.

Festékanyag: pigment, színezék, amely a festék színét adja, lehet állati, növényi és ásványi eredetű.

Festészet: festékkel festett alkotások, kifesteni az színezést, mázolást jelent, megfesteni a színösszhangot.

Festményalap: fal, fa, fém, vászon, préselt lemez, farostlemez, karton, textil, papír, bőr (pergamen), megfelelően előkészítve, alapozva.

Festőállvány: fából, fémből készült lábakra támasztjuk a fakeretet, lemezt, amelyre dolgozunk.

Festői: lineáris, a vonalas ellentéte. A reneszánsz festészet körvonalra épülő, a barokk festészet festői stílusú, színes felülethatású.

Festőkés: palettakés, felhordás, színkeverés, lekaparás eszköze, melegítve viaszfestéket is lehet rögzíteni.

Festőpálca: gömbölyű végű kéztámasz.

Fixatív: rögzítő.

Forma: alak.

Formaelemzés: felépítés vizsgálat.

Formaértelmezés: szerkezetvizsgálat.

Földszínek: ásványi festékanyagok őrlés, rostalás, ülepítes után. Ilyenek például az okkersárga-, sziéna-, umbriaföldfesték.

Főszínek: más színekből nem állíthatók elő.

Freskó: nedves vakolatra festett falkép; ha a vakolatba kócot tesznek, akkor bizánci freskó, mészálló tojás-temperával festik.

Frontalitás: szembenállás.

Galéria: folyosókiállítás, képkiállító terem.

Giccs: álművészet, olcsó, üres, érzelmes, igénytelen, haszonszerző, hatásvadászó, hamis üzenetű álalkotás.

Gobelin: francia szövött falikárpit, anyaga a gyapjú.

Gouache: enyves festék, fedőfesték.

Gödöllői művésztelep: preraffaelita, szecessziós kolónia Gödöllõn (1901-'21), egységes magyar formanyelvet teremt, főművei a marosvásárhelyi Kultúrpalota, Városháza, szabadkai városháza.

Görög vázafestészet: ógörög festőműfaj, kerámiafestés. Korszakai: geometrikus (Kr. e. 9-8), orientalizáló (Kr. e. 8-7), korinthoszi (Kr. e. 7 század), feketealakos, sziluettképes (Kr. e. 6. század), vörösalakos (Kr. e. 530 körül).

Grafika: nyomtatott, rajzolt grafikai alkotás.

Grafikaművészet: rajz- és írásművészeti műfaj. Ágai: a reklám-, metszet-, kép-, könyv-, sajtó-, plakátgrafika, ex libris, karikatúra, rokona az ipari grafika, a tájékoztató műfajok, a videó és filmreklám, a televíziós grafika.

Grafikon: vonaldiagram.

Graffiti: falfirka, falmázolmány, szubkulturális falfelirat, ábra, kép, karc.

Gyűjtőbélyegző: műgyűjtő jele, neve, monogramja bélyegzőn, a grafika tulajdonosát jelzi.

Hamisítás: imitálás, plagizálás, rosszhiszemű másolás.

Hántolás: mezzotinto, feketemodorú, féltónusú rézkarc, feketére borzolt felületből simítják, sábolják a képet.

Happening: improvizált előadás, történés, a képzőművész a nézők bevonásával játszik, jelenít.

Harmónia: színösszhangra értik, de lehet vonal-, folt-, formaharmónia a kontraszt vagy analógia segítségével.

Háttér: a főfigura, főalak, a főmotívum mögötti tér.

Helyi szín: lokális szín, a tárgy saját színe.

Heraldika: címertan.

Hidegtű: pusztatű, rézkarc, filmkarctechnika, amelyben hidegen, maratás nélkül karcoljuk a rajzot a puha cinklemezre, celluloidra.

Homlokzat: fronton, az épület főfelülete.

Horizont: látóhatár vonala, szemmagasságban, a távlattanban itt helyezkednek el a futópontok.

Ikon: kép, képjel, az ikonográfia képleírás, az ikonológia képtan, a bizánci művészetben szentképet jelent.

Illusztráció: irodalmi mű képben való megjelenítése, létezik prózai, ugyanazt reálisan elmesélő, az írás hangulatát idéző lírai illusztráció, de a szövegkörnyezetben megjelenő önálló rajz is illusztrációnak hat.

Illusztratív: elmesélõ, narratív.

Illúzió: látszat.

Impasto: pasztásan, vastag színrétegű festés, strukturált, vakolásszerű festékrétegeket tesz fel a festő.

Impresszió: első benyomás, fények, hangulatok, mozgások visszaadása. Ellentéte az expresszív, a kifejező ábrázolás.

Impresszionizmus: a szabadtéri festészetből alakul, plein air, ez a preimpresszionizmus, impresszionizmus, majd konvencióvá válásakor, tudományos alapon létezik a neoimpresszionizmus, vagy pointillizmus, divizionizmus. Az őszinte benyomások tükrözése, a valósághű, optikai megközelítése, az intuíción alapuló kifejezés, a modern fogékonyság megteremtője, a fény festészete (1860-'80).

Individuális mitológiák: személyes, az alkotótól el nem választható történetek.

Iniciálé: kezdőbetű, kódexszövegek miniált díszbetűje.

Intaglio: mélyített minta, dombornyomás a grafikánál, vésett, maratott dísz az üvegművészetben.

Intarzia: furnírmozaik.

Ipari forma: célszerű, gazdaságos, esztétikus forma, mintapéldány, standard, sokszorosításra előkészítve.

Ipari művészet: mintapéldány tervezés, a design részei az ipari grafika, tárgy-, object- és térdesign.

Izommodell: izomember, nyúzott alak, tanulmányrajz, szobor az izmok rajzolásához, mintázásához; écorché.

Japánkés: ferde élű, letörhető hegyű, dikicsszerű, vagy kihúzható élű kés, metszethez, paszpartuvágáshoz.

Japánpapír: angelikafából készített, selyem finomságú, erős, jól áztatható, merített papír.

Jel: elvont ábra, hang, fogalom, képi jel.

Jelenség: szemlélt kép a környezetből, motívum, lényeges mozzanat.

Jelenségszerű ábrázolás: perspektíva, távlattan, látszati ábrázolás, szerkesztés.

Jelkép: jelvény, szimbólum, jelentés, ábrázolás, sokat használva belőle metafora, allegória.

Kalkográfia: rézmetszet-technikák.

Kinetikus művészet: mozgatott, mobil műalkotások (1950).

Kánon: arányrendszertan.

Kaolin: a porcelán alapanyaga, földpát és kvarc agyagkeveréke 1300 -1380 °C-on a porcelán kerámia.

Karakter: jelleg, jellegzetes nézet, kép, egyértelmű, arányhű ábrázolás.

Kasírozás: ráragasztás, gipszfelhordás, felületelrejtése, előkészítése.

Kavicsmozaik: mozaikrakás, színes kavicsok vakolatba helyezése.

Kecskeméti művésztelep: a nagybányai telepből kivált művészek alapítják, Iványi Grünwald Bélával (1912).

Kép: ábra, ábrázolás, tükrözõdés.

Képjel: piktogram, ikon.

Képkészítés biológiai elvei: önjutalmazó cselekvés, kompozíció, befejezettség, szín ellenőrzése, egyetemes képzelőerő.

Képsík: ábrázolósík, vetítõsík.

Képszerűség: felfogható kép, ábra.

Kerámia: égetett agyag.

Kertművészet: közkert, park, lehet francia- vagy mértani kert a barokk korban, angol- vagy tájkert a romantikában.

Kínai dörzstus: csontenyv és fakorom keveréke.

Kisgrafika: 15 x 15 cm méretig.

Kismesterek: kis méretű képeket festő vagy iparművészetet művelő alkotók, míg az akt, történelmi, vallásos, mitológiai kompozíció nagyművészeti műfaj, nagy mesterek alkotásainak számítanak.

Kisplasztika: 80 cm vagy 1 négyzetméterig terjedő szobor.

Kiterítés: formaburok, síkba szétterített szabásrajz.

Klaccsnyomat: anyagnyomat.

Klasszikus: az óegyiptomi, ógörög és római művészet klasszikus magaskultúrák, ezek hatására keletkezett a klasszicista stíl, az empire, a klasszicizmus, amely együtt él aztán a romantikus és realista stílussal a 19. században.

Kollázs: ragasztott kép.

Kollektív: csoporttárlat, közös kiállítás.

Kolorit: színvilág.

Komplementer színek: kiegészítõ színpárok, vörös és zöld, sárga, ibolya, narancs és a kék.

Kompozíció: képrend, képszerkezet vagy cselekményes kép, formai felépítés, elrendezés, szerkezet, arány.

Koncept: foganás, koncept art (1960), a mű: a terv művészete, projekt art.

Koncept art: ötletművészet, a fogalom, művészi gondolat elsõbbségét hirdeti, a műtárgy-tárgyképző, kincsképzőszerepével ellentétben, képviselője Josep Kosuth.

Konstrukció: kompozíció felépítése, sémája, erővonalai.

Konstruktív: építő szellemű, a konstruktivitás a szerkezet hangsúlyozása, a felület és síklogika.

Konstruktivizmus: elvonatkoztatott képépítés (1912).

Kontraszt: ellentét, így a hét színellentét: ön, minőségi, mennyiségi, világos-sötét, hideg-meleg, kiegészítő és szimultán, tehát azonnali kontrasztok, amelyek a komplemen-teren kívül érvényesek a vonalra, foltra, formára is.

Konvenció: mindenki által elfogadott, konvencionális, a hagyományos.

Korrigálás: korrektúra, a mester magyarázata, a tanulmányrajz, festmény megindokolt kijavítása.

Kőnyomás: solnhofeni mészkőre rajzolt kőnyomat, Alois Senefelder találmánya (1797-' 98), kémiai nyomás vagy síknyomás.

Könyvkötészet: quaternák, kódex, palástos kötés, csuklyás kötés, pólyás kötések bőrbe, vászonba, papírba.

Kőrajz: litográfia, síknyomás.

Körvonal: kontúr, egyvonalas, körülrajzolt formájú vonalfajta.

Kötőanyag: festékport megkötő olaj, enyv, gumiarábikum, kazein vagy tojásemulzió.

Kubizmus: mértani síkokra formabontott kép (1907), elemző majd szintetikus kubizmus, a nézetek egyidejű ábrázolásával építi a képet.

Lajos-stílusok: francia királyok után nevezték így: XIV. Lajos (1645-1715), barokk stílus; Régence (1715-'23), Orleansi Fülöp hercegről, késő barokk, átmenet a rokokóba; XV. Lajos: rokokó stílus; XVI. Lajos: copf- stílus, Lajos Fülöp, (1830-'48), iparművészeti stílusa.

Látszat: vizuálisan felfogható.

Látszati kép: tá; íatkép.

Látszati rövidülés: távlattorzulás.

Lavírozás: elmosás.

Lazúrozás: híg átfestés, áttetszés.

Linearitás: rajzosság, vonalasság.

Linóleummetszet: magasnyomás, puha műanyag, padlószõnyeg anyagba metszve.

Litográfia: kõnyomat, kõrajz, szemcsés kőre zsíros krétával, simára csiszolva litótussal rajzolunk, salétromsavas gumiarábikummal rögzítjük, víz- és festékfogóvá tesszük, festékezzük, szárítjuk, pengeprésen levonjuk.

Madártávlat: rálátás, ellentéte a békatávlat az alulról való szemlélés.

Magasnyomás: sokszorosított grafika, fa, linóleum, vertlap, vagy pontozás, műanyag, fémlapra vagy tésztanyomat.

Magyarázórajz: szemléltetőkép.

Mail art: postaművészet.

Manierizmus: későreneszánsz (1520-1600); manír: önmagad, a bevált stílus ismétlése, túlzó kifejező másolása.

Mellékszínek: két főszínből kevert színek: narancs, zöld, ibolyaszín.

Mélység: formakiterjedés befelé a képsíkba.

Mennyezetkép: kupolafestmény.

Méretarány: lépték.

Merített papír: szabálytalan szélű, kézi papír.

Metafizikus festészet: a futurizmus utáni festészet, az álom, a misztérium felfedezése.

Mezzotinto: borzolás, fekete manír, a sötét, bársonyos felületet fehérekké visszaderítjük, hántolóval, simítóvassal.

Modul: ismételhető motívum, minta, elem.

Monopolradír: gyúrható szénrajzgumi.

Monotípia: egylapnyomat grafika, egyetlen tüposz, kép, egyedisége ellenére sokszorosított grafikának számít.

Montázs: összerakás, több képelemet összekomponáló módszer, filmben az asszociációt segítő egymásután vetítés.

Motívum: képelem.

Mozaik: apró, színes darabokból összerakott kép, amelyet a padlóra vagy a falra rögzítenek, anyaga lehet márvány tehát kő-, és üvegmozaik, mázas kerámia vagy porcelándarabkákból is. Gyerekeknél színes, tépett, vágott papírból készülhet.

Műemlék: emléképület.

Műemlékvédelem: műemlék állagának megóvása, konszolidálástól a helyreállításig, konzerválásig.

Műértő: megbízható értékítélet, tudja, érzi, értékeli a műalkotást, connaisseur, Kenner.

Műfaj: műtárgyosztályozás rendszere, műcsoport.

Műhely: műterem, stúdió, atelier, különleges megvilágítású helyiség művészeknek.

Műkritika: értékelés, vizsgálat, műelemzés.

Műtermi festészet: műhelyben készült tájkép, a plein air festészet ellentéte.

Művészetek: a hagyományos hét művészet: zene, tánc-, irodalom, képző- és ipar-művészetek, műépítészet, színművészet és film. Mindig újat, értékes eredetit, maradandó értéket teremt.

Művészetpszichológia: müvek, művészek, műalkotás lélektana.

Művészjegy: szignó, művész jele, aláírása

Művésztelep: szimpózíum, művészcsoportosulás, kolónia, művészek együtt, egy helyen alkotnak.

Nádtoll: ferdén vágott nád vagy bambuszrudacska.

Naiv festészet: a 20. századi primitívek, iskolázottság nélküli, érintetlen őslátásmód, ösztönös alkotásaik rokon a gyerekek, az elmebetegek művészetével, a szürrealizmussal.

Naturalizmus: lényegtelen részleteket is visszaadó valósághűség (verizmus), túldolgozott, aprólékos realizmus.

Negatív forma: légforma.

Neoavantgárd: újavantgárd (1960).

Neoimpresszionizmus: pointillizmus vagy divizionizmus, színes pontocskák festészete.

Neoplaszticizmus: tiszta plasztika, derékszögű, vízszintesekre, függőlegesekre, három alapszínen alapuló festészet.

Neue Sachlichkeit : új tárgyiasság, szenvtelen, szociális, hűvös, néha karikaturális realizmust jelöl (1918-'23).

Neue Wilde: új vadak expresszív, transzavantgárd festészete (1970).

Nézet: vetületi ábrázolás képei több szemszögből.

Nüánsz: színárnyalat.

Objektművészet: tárgyművészet, papiers collée, ready made.

Olajfesték: lenolajas fedőfesték.

Olajkép: lenolaj vagy dió, mák, plextol, geralit, akril és műgyanta, poliészter kötésű festékkel festett táblakép.

Olajkréta: festék és viasz olajos tapintású rudacskái.

Oldalnézet: profil.

Oldószer: hígító.

Organikus építészet: szerves, belülről kifelé tervezett, tájjal összhangban levő, szerves formákat alkalmazó épülettervezés.

Ornamentika: dísz.

Ősnyomtatvány: inkunábulum, 1500 előtt készült nyomtatvány.

Ötvösjegy: poncolással beütött mesterjegy.

Ötvösség: fémművesség, arany, ezüst, plating, ón művészi megmunkálása olvasztás, öntés, kovácsolás, hengerelés, dróthúzás, kalapálás, tehát trébelés, fémnyomás, sajtolás, forrasztás segítségével. Díszítőtechnikái: cizellálás, poncolás, vésés, maratás, filigrán, granuláció, niello, zománc, kőfoglalás, aranyozás és tűzarany.

Paletta: fa-, papír-, műanyaglap színek kikeverésére.

Pannó: nagyméretű, nem közvetlenül a falra festett falkép.

Pantográf: nagyító szerkezet.

Papírmasé: papírpép, gipsz, enyv keverékéből készített tárgy, szobor.

Paraván: spanyolfal, térelválasztó elem.

Párizsi iskola: Párizsban tevékenykedő külföldi művészek a két világháború között.

Paszpartu: passepartout, azaz mindenhez talál (franciául): papír, fa- vagy kartonkeret a ráma és kép között, a környezetet semlegesítő, a képet kiemelő hatással.

Pasztell: színes krétarajz vagy festékpor és kréta, gipsz keveréke rudacskákban, színes krétatechnika, porszerű vagy rudak formájában használják, a rajzot, festményt fixatívval rögzítik.

Perspektíva: távlattan, háromdimenziós szerkesztett ábrázolás, enyészpont segítségével, de lehet jelentőségperspektíva, békatávlat alacsonyról, madártávlat felülről, lovastávlat enyhe felülnézetből, szín vagy levegőtávlat és rövidülés.

Pittkréta: agyagkréta vörös, fehér, fekete és földszínekben.

Plakát: falragasz.

Plakett: szögletes kisdombormű.

Plein air: szabadtéri, napsütéses, a szabadban festett, természetes megvilágítású vagy napfényfestészet.

Pointillizmus: apró pontokból, vonalakból kialakított kép.

Polikrómia: sokszínű, tónus nélküli festés.

Pop-art: népszerű művészet, populáris art: mindenki lehet művész, talált tárgyak képpé emelése (object trouveé), más helyzetben, funkcióban lehet a tárgy (assemblage), álcselekményes, mint a happening, performansz, fluxus, tereket berendező, mint az environment.

Portré: képmás, arckép, mellkép, térdkép, egész alak képmása.

Rajz: vonalas ábrázolás a képsíkon, lehet száraz, így fémvessző, szén-, kréta-, grafit-, pasztellrajz, nedves, mint a tinta-, tus-, szépia-, vízfestékrajz, végül vázlatrajz és tanulmányrajz és önálló rajzművészeti alkotás.

Rajzos: körvonalszerű, vonalas, lineáris.

Realista: valósághű, valóságelvű műalkotás.

Reflex: fényvisszaverődés.

Rejtett portré: már szerepben ábrázolt képmás.

Reneszánsz: újjászületése az antikvitásnak Itáliában: trecento (1300), quatrocento (1400), cinquecento (1500). Europában előkora-, virágzó és utóreneszánszról, manierizmusról beszélnek. A 19. században, a romantikus neoreneszánsz divatos.

Reprodukciós grafika: műalkotások terjesztése, ábrázolása fa- és rézmetszeteken a fotóreprodukció megjelenése előtt.

Retus: javítgatás.

Rézkarc: fémre karcolt vagy maratott mélynyomású lap: akvaforte a vonal-, akvatinto a foltmaratás. A mezzotinto a borzolás, hidegtű, rézmetszés, a kolográfia hideg, puszta megmunkálású. A lágyalap (verni mou) repesztéses (rezervázs), az akvaforte, akvatinto savval maratott technikák. A kész lemezeket nedves papírra nyomjuk át. Az üvegkarcat (heliogravür) fotópapírra másoljuk.

Rézmetszet: vésővel, hidegen, sav nélküli metszés a fémlemezbe, franciául burin, románul gravurá in aramă.

Rokokó: kagylóstílus, kínai és indiai motívumok barokk utáni, 18. század elején, jellemzője az aszimmetria.

Római iskola: Rómában 1929-től magyar ösztöndíjasokból Gerevich Tibor szervezte klasszicizáló stílusban dolgozó csoport, kollektív kiállításaik Budapesten 1931, '36.

Romantika: regényes 19. század eleji irányzat, együtt él a klasszicizmussal, az ókor követése helyett a középkori stílusokat éleszti fel, álmodozó, múltba vagy jövőbe menekülő alkotásmód.

Romantikus realizmus: érzelmes valósághű tájképfestés.

Séma: leegyszerűsített rajz, ábra, vázlat, tehát a sablon, sematikus vázlatos, de lehet valamilyen előképet utánzó.

Sgraffito: karcoló, visszakaparó technika vakolatba, kerámiába, az alsó, más színű rétegek is láthatóvá válnak.

Síknyomás: kőrajz, ofszet, szita és sablonnyomások, a nyomófelület a papír síkjánál van.

Síremlék: sírjelölő építmény, halomsír, piramis vagy királysír, masztaba, mauzóleum, sírkápolna, sírváza, sztélé, sírkő vagy cippus, sírlap, szarkofág, tumba és fali síremlék.

Skicc: vázlatrajz, kroki.

Sokszorosítás: szobrok (tíz példányig), grafikák többszörösítése számozott, ceruzával aláírott nyomatokként. Így a fázisnyomat, a stádium: római számokkal jelölt félkész grafika; EE / IIL, Eprouve d'exercise: a próbanyomat 15 darab lapból állhat. EA / XV és római törtszám: Éprouve d'Artist, művésznyomat, kisszéria vagy művészpéldányok, összesen ötven levonat, jelölése arab törtszám, 1/50; nagyszéria vagy szérianyomat, száz példányban 100 / 100; míg százon felül kereskedelmi széria, csak a művész aláírásával, számozás nélkül. Ceruzával írott cím, évszám, sorszám és aláírás nélküli nyomat jóval értéktelenebb a gyűjtőnek. CE az ellennyomat: Contre Eprouve, vagy tükörnyomat, már a friss, meg nem száradt levonatról készül.

Sokszorosított grafika: metszetgrafika, magas-, mély-, sík-, kémiai és fénynyomás.

Spurensicherung: nyombiztosítás művészete (1970).

Stacco: falfestmény leválasztás.

Stilizálás: lényegítés, a motívum lényegtelen részleteit elhagyjuk, egyszerűsítve tömörítjük a képi kifejezést.

Straffozás: vonalkázott tónusfelület, satírozás.

Stukkó: gipsz vagy vakolatdísz.

Szabadiskola: akadémiák ellen alakult szabad festőiskolák, oklevelet nem adnak.

Szecesszió: (1880-1925) kivonulás, elszakadás a hagyományos művészettől, az 1900-as évek szintézist kereső, a népi, nemzeti hangot megtaláló soknevű stílus: Secesion, Art nouveau, Jugendstil, Modern style. Virágos és geometrikus stílusú változata létezik.

Szemléletesség: érzékletes megjelenítés.

Szimbolizmus: ideák, jelek, fogalmak képi ábráira, jelentésére építõ idealista 19. századi irányzat, a konvencionális jelzésekről az egyéni mitológiák felé haladva érintkezik a 20. századi szürrealizmussal.

Szimpózium: együttdolgozás, társas lakoma, alkotótábori forma.

Színes grafika: kézzel színezett, több színes dúccal nyomott, vagy dúcon színezett levonat, jelölése Col. 1, 2, 3.

Színezet: tisztaság a tarka színeknél.

Színpreferencia: kedvenc színek, színhatások nemtõl, kortól fiiggõ színválasztás.

Színszimbólumok: színek jelképes értelmezése, történelmi, földrajzi, vallási nemzeti konvenciók.

Színtan: színdinamika, a színhatások kutatása, félrevezetõ azonban a harmóniatan, a színösszhangtani elméletek.

Szitanyomat: selyem-, nejlonszitán kialakított sablonnyomóformáról sokszorosított papírnyomat vagy textilimprimé.

Szürrealizmus: valóságfeletti, tudat alatt világ kifejezése, fénykép-és álomképszerű víziókkal vagy absztrakt expresszív önkifejezéssel, míg a harmadik út a mágikus realizmus, szürnaturalizmus.

Táblakép: önálló, nem papírra festett kép.

Tájkép: természeti kép, reneszánsz találmány, lehet falu, város vagy kompozicionális táj.

Tanulmány: stúdium, a téma, motívum tanulmányozása vonalban, tónusban, színben, térben, műfajokban.

Tárgyi jelentés: nem jelképes értelem.

Tartalom: plasztikai probléma, feladat, amelyet elmesélni nem lehet, ellentétben a témával, ami szóban kifejezhető.

Tasizmus: (1950) automatizmus és emocionális expresszív festészet, a tudat kiiktatásával elkezdett képet tudatosan fejleszti az alkotó.

Technika: a képző- és iparművészeti, építő- és fotóművészeti eljárások, munkafolyamatok, műhelytitkok.

Tehetség: örökölt, vagy a természet ajándéka, komplex jártasság: kézügyesség, perszeverencia, esztétikai intelligencia, érzékenység, esztétikai ítéletalkotás, képzelőerő (fantázia).

Telítettség: színintenzitás, ragyogó, tompa, telt vagy sovány színek.

Téma: amit el lehet mondani a műről, név, cím, életrajzi adat, de tematika is, a műalkotás használati célja.

Tematika: képfajták, így arckép, életkép, tájkép, csendélet, akt, kompozíció, mitológiai, vallásos vagy történelmi kép.

Tempera: víz- és zsírtartalmú emulziós festék, lehet kazeinos, tojás vagy gumitempera.

Térforma: háromdimenziós forma.

Természeti forma: természetes alak, alakzat, figura.

Terrakotta: égetett mázatlan agyag, az égetett föld.

Térszemlélet: tájékozódás, formaismeret, színérzékelés, esztétikai igényesség.

Textilművesség: szövött (texere), fonott fonalból készítik, elemei az alapkötés, láncfonal, vetülékfonal. Anyagai az atlasz, barchent, bársony, batiszt, brokát, damaszt, kanavász, kasmír, luccai és lyoni selyem. Díszítõ eljárásai a nyomás, az imprimé, batikolás, a viasztechnika, kékfestés, kézzel festés, hímzés, applikálás, aranyhímzés, azsúr, flitter, point, tűfestés, úri hímzés, hurkolás. Házöltözetként lehet kárpit, bordűr, falkárpit, gobelin, hachuore, verdure, szőnyeg.

Toll: madártollból két vágással hegyezik: nádtoll, bambusznád, lúdtoll, fém tollszem. Lapos fapálcika, kerek rédisztoll, golyós-toll, filctoll más-más vonalmínőséget ad.

Tollrajz: madár-, nád, bambusz-, fém-tollal, filctollal, pálcikával készítik, kerek- vagy laposecsettel lavírozzák, színezik.

Tondó: kör formájú kép.

Tónus: világos-sötét fokozatok, értékek, színeknél derítéssel, sötétítéssel, fehér vagy fekete keverésével érjük el.

Torzó: fejetlen, láb, kéz nélküli alak, szobor, kép.

Történelmi festészet: történetek, mitológiai jelenetek ábrázolása, a műfajok csúcsának tartották.

Trausi: síremlékszobor, az elhunytat a feloszlás szakaszaiban ábrázolva.

Tükrözés: művészi átírás, lehet művészi torzítás a szép vagy a rút, a különös, a kifejező felé.

Udvari stílus: internacionális stílusú gótika.

Utánzás: másolás, valaki plagizalása, koppintása, a másolótehetségek sajátossága, ellentéte az eredeti alkotásának.

Üvegfestmény: a vitro, a 6. századtól készített színes üvegablakok a gótikában üvegfestmény kompozíciókká nőttek, ma már plasztikát és domborműveket készítenek az üvegből.

Üveghátlapfestés: fényeket, középalakokat majd hátteret festő, át nem látszó üvegkép, bizánci népi üvegikon.

Üvegkarc: diafán, fekete festékrétegbe karcolunk, fényérzékeny papírra másoljuk át a képet.

Üvegművesség: amorf szilikát olvasztott anyaga, áttetsző, átlátszó, fújt, öntött vagy préselt megdolgozású, míg díszeit vésik, csiszolják, maratják, homokfúvással, zománcfestéssel készítik vagy aranyozzák, fúvott vagy kristályüvegből teremtik, üvegfestést, üvegmozaikot, dísztükröket, irizáló üveget, stúdióüveget használnak fel

Városkép: tájképfestészeti műfaj, mint a falukép, veduta.

Vasművesség: vas művészi feldolgozása kovácsolással, öntéssel. a vasalások, rácsok, vasszerkezetek készítésénél.

Vázlat: elõkép, helyszíni vázlat, a hangulatrögzítés, helyzetkép, színek, tónusok bejelölésével.

Veduta: látkép, ansicht, romokat, várakat árbázoló barokk műfaj.

Velencei biennále: nemzetközi kortársművészeti tárlat 1895-től.

Vetítés: vetítősugaras ábrázolás.

Vetület: vetített kép.

Világosság: színtulajdonság, a világossági fok a fehér fényhez viszonyítva, világos-sötét fokozatokkal.

Viszonyítás: összehasonlító megítélés.

Vizuális kommunikáció: képi információátadás, piktogram.

Vonal: egydimenziós alakzat, művészi konvenció, fajtái a vízszintes, ferde, függőleges, egyenes, görbe vonalak.

Vonalrajz: vonalas, grafikus ábrázolás, a festői ellentéte, amikor a foltszerű átmenetek használatosak.

Xilográfia: vonallcarc vagy rendkívül finom vonalú fametszet, harántdúcba vésve.

Zománc: máz, fém-oxid és üveg, fémre, kerámiára, üvegszerű ráégetett keverék, ékszerre és zománctáblaképre, üvegtárgyra és kerámiára alkalmazva, 800 °C-on égetik, lehet beágyazott, rekeszzománc, ronde-bosse, festőzománc, hidegzománc, zománcfestés, miniatűrök zsebóratokdísz és üvegművesség, ékszer, zománctáblakép, üvegtárgyra és kerámiára alkalmazzák.

Zsolnai kerámia: Pécsen készült, a Zsolnay Vilmos (1828-1900) alapította gyárban, pirogránit, porcelánfajansz, eozin technikával, szecessziós stílusban alkotott mázas cserép. A marosvásárhelyi Kultúrpalotát, a Városházát ilyennel fedik, díszítik.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2012. április 29. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 5,083 Kategória: Szótár » Értelmező szótár
Előző cikk: Elfeledett szép szavaink Következő cikk: Virágok jelentése


   







Tetszik  

Megjegyzések

Ajtai-Baricsa Edith Katalin
hétfő, 2012. április 30. 10:06
Ez okos segitség!



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: