Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján. 

Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.

Debreceni Zoltán - A múltamból perceket lopok... 

Hideg éjszakákon elkerül az álom,
bársonyos arcodra gondolok.
Fáradt vagyok aludni szeretnék,
de miattad aludni nem tudok. 
Cserépkályhában akácfa lobog, 
Hidegben ez ám a jó világ!
A múltamból perceket lopok, 
álmosan is olyan jó gondolni rád.

Őrzöm szép szemed szinét, 
bőrödnek kellemes illatát.
Kergetem mindig az emléked,
de hozzám még is visszajár.

Kismarja

Biharkeresztes, cigány író 

. 

..

Debreceni Zoltán Kismarja.. Híres emberek 

Derecske az itt talált régészeti leletek szerint már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Nevét 1291-ben a váradi püspökség adóösszeírása említette először.

A 16. században már hajdúváros volt, Bocskai István fejedelem hajdúkat telepített ide, és a városnak kiváltságokat is adott. E kiváltságokat 1631-ben I. Rákóczi György is megerősítette.

1659-ben és 1693-ban Derecskét a törökök dúlták fel. I. Lipót megvonta a településtől a hajdúk szabadalmait és a kassai királyi kamara fennhatósága alá helyezte Derecskét.

A 18-19. században a környező településeknél dinamikusabbá vált fejlődése is, mint a környező településeké, mezővárosi rangját is ennek köszönheti, már ez időben is egyfajta centrum szerepét töltötte be a művelődésben, kereskedelemben, kultúrában.

Népcsoportok

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

Híres szülöttei

• Kótsi Patkó János, (1763-1842) színész, drámaíró, fordító, szakíró, színigazgató
• Sápi Csaba, labdarúgó-játékvezető
• Zákány József (Derecske, 1785 – Vajda, 1857. szept. 10.) tanár, pedagógiai író.

Itt halt meg

• 1891. szeptember 19-én Éder János katolikus pap, akinek 1845-ben Nagyváradon megjelent egy írása.^[4][5]

zsidó, cigány írók

A Berettyó folyó partján állok,

gondolkozom és csöndben elmélázok.
Lábam alatt folyik a homok,
a fejembe hullámzik a sok sok emlék és a gondolat.

Már régen elmosódtak a nyomok,
de a szívemnek parancsolni nem tudok.
Mindig csak rád gondolok.

A ragyogó nap az égen szép érzéseket sugároz és üzen a máról,
rád gondolok és látlak lehetsz te bárhol.
A parton könnyes szemmel lopást lesem,
milyen boldogan sétálnak a párok,
olyan rossz,hogy én csak a keserű bánattal,
egymagamba járok.

Unottan pereg le a levél a fáról.
Láthatatlan is látlak lehetsz te bárhol.
Gondolatban átölel a karod,
ez csak vágyó pillantás tudom,
hogy ott te is ezt akarod.

Érezlek kiáltok,
és hívlak a távolból.
Hiába nem akarom már,
de akkor is sírok érted,
lehetsz te Kisvejkén bárhol...