IDESANYÁM SÜSSÖN NEKEM PUFFANCSOT! Édesanyámra emlékezve


IDESANYÁM SÜSSÖN NEKEM  PUFFANCSOT!  Édesanyámra emlékezve

 

 

 

 

 

 

 

IDESANYÁM SÜSSÖN NEKEM

PUFFANCSOT!

Édesanyámra emlékezve

 

 

       Már én sem vagyok ifjú ember a magam majdnem hatvanegy évével, de Szeretett Édesanyám május 14. – én lesz 87 éves, ha az Isten is megsegít bennünket ezen a téren. Minden pillanatának örülünk, mikor együtt lehetünk. Tizenhat kilométerre lakunk egymástól és hetente egy – két alkalommal meglátogatom, segítek neki a mindenkori aktuális munkákban, de közösen is szoktunk főzőcskézni. Télen tulajdonképpen csak fa behordása van, éppen ezért többet tudunk előtte, közben és utána is beszélgetni. Minden alkalommal megkérdezi, hogy mit főzzünk ebédre. Mikor egy héttel ezelőtt megérkeztem egy szerdai napon, szintén feltette a szokásos kérdést:

-Hétvégéről van még egy kis lefagyasztott húslevesünk, de mi legyen a második fogás Kisfiam?

    Nem sokáig gondolkodtam a válaszon, hisz az utóbbi időben elég sokszor húsételt készítettünk, most jó lenne valamit csinálni kelt tésztából, amit egyszerűen Édesapám csak így szokott titulálni életében:

-Irén! Csinálj egy kis kőttet!

    Édesapám olyan egyszerű parasztember volt, aki az érzelmeit nehezen mutatta ki még a saját családjában is. Nem emlékszem arra, hogy valami becéző féle szavakkal illette volna Édesanyámat, pedig tudom, hogy nagyon szerették egymást. Édesanyám is csak Aptyának szólította előttünk viszont. Egymás között bizonyára másként is beszéltek, de előttünk gyerekek és idegenek előtt nem becézték egymást sohasem. Hogy visszatérjek az eredeti gondolatmenetemhez a kőtthöz, Édesapám olvasatában és nálunk az óta is ez a fogalom egyet takart:

Puffancs, azaz túrós bugyor (táska, ki hogyan ismeri) és lekváros bukta, ha lehet szilvalekvárból. Tulajdonképpen erről már több írásomban is említést tettem, de nem győzöm elégszer és még remélem sokáig Édesanyám sütési tudományát élvezve dicsérni.  A mostani válaszom egyértelműen ismét erre irányult:

-Tudja mit, Idesanyám! Csináljon egy kis puffancsot, úgyis régen ettünk már. Túrós bugyrot és lekváros buktát.

-Jól van Kisfiam! Csinálok, hisz minden hozzávaló van itthon.-Azzal, lassú lépteivel már el is indult a konyhába előkészíteni a hozzávalókat.

     Kint az udvaron nagy, vizes pelyhekben esett a hó, ezért elnapoltam a hétvégére, szombatra a fa behordását. Nem volt vészes a tüzelő kérdés, mert mindig több hétre elegendőt szoktam a folyosóra behordani, ezért bőven volt még elegendő mennyiségben ahhoz, hogy kitartson a kemény Tél ellenére is. Mióta van digitális fényképezőgépem, minden alkalommal elviszem magammal. Szinte szertartásszámba megy már, hogy érkezéskor a meleg üdvözlés után előveszem a vérnyomásmérővel együtt a táskámból és kiteszem az ágyra a konyhában. Édesanyám feltűri a ruhát a bal kezén én pedig leellenőrzöm a megfáradt szív jelenlegi munkáját, minden egyéb csak ezután következik. Ilyenkor rutinból a sajátomat is megvizsgálom a biztonság kedvéért.

     Mivel a vérnyomása a korához képest megfelelő volt,(természetesen ezt a rendszeresen szedett orvosságok is biztosították, hisz neki is, mint általában az idősebb korosztálynak, inkább magasabbak az értékek.) folytatta a főzési előkészületeket.

     Mivel most jó dolgom lévén, hagytam a havat esni odakint és pár falat kolbásszal és egy szelet kenyérrel enyhítettem az éhemet, majd leültem a stokedlira és figyeltem Édesanyám munkáját. Szorgos keze nyomán megkelt a puffancsnak való, majd kisodorta és felszelte kis négyzet alakú lapocskákra a tésztát. Ezt követően először a túrós bugyrokat, majd végezetül a szilvalekváros buktákat készítette el és rakta bele a megzsírozott tepsibe, majd tojás sárgájával szépen felül megkente mindegyiket. Most már mehetett be a sütőbe, ahol a megfelelő idő elteltével szépen, mosolygós – illatosan kerültek elő.

     Természetesen mindeközben beszélgettünk, a fényképezőgépem is elővéve gyakran csattogtattam, felvéve a puffancs készítés mozzanatait. Egy kis videoklipben is megörökítettem Szeretett Édesanyámat, ahogyan gondosan, szép kezeivel, rutinos mozdulatokkal formázva végezte a műveleteket a konyhai asztalon. Néha felnézett és megszólalt:

-Kisfiam minek fényképezed le öreg anyádat annyiszor, hisz nem érdemlem én meg ezt!

-Idesanyám ezt meg ne halljam még egyszer! Tudja, hogy mennyire szeretem és már csak Maga maradt énnekem. Édesapám ott nyugszik több mint tíz éve a csendes temetőben, Őt már nem fényképezhetem többé. Szeretnék Magáról minél több dokumentáris emléket megőrizni az utókor számára.

     Megadóan folytatta tovább a munkáját, hisz tudta, bármennyire is tiltakozna, akkor is csak azt tenném, amit jónak látok ezen a téren. Nagyon szeretem Őt és minél tovább marad meg nekem, annál szebbé válik még az én életem is a hátralévő időben, amit kapok Istenünktől. Nem beszélve arról, hogy ezzel hozzájárulok az Ő élni akarásához is, ami bizony az utóbbi időben sokszor visszaesett már.

      Az ebéd elkészült, a megterített asztalnál jóízűen enni kezdtünk.  A finom húsleves még ha pár napja is készült, a legfinomabb volt a világon. Nem beszélve a soron következő puffancsok fenséges, Mennyei ízeiről. Idesanyám, Drága Jó Idesanyám! Az Isten még sokáig tartsa meg erőben és egészségben, hogy ilyen finom ételekkel tudjon engemet, picinyke, hatvan éves gyermekét megkínálni!

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2009. 02. 02.

 

 

U.I. Sajnos Drága Édesanyám 2012. Február 21 – án visszaadta Lelkét a Teremtőnek, immár csak az emlékeimben él és a szívembe Örökre bezárva. Nyugodjék Békében az Oltalmat adó Bakonyszentkirályi Református Temetőben r Újra Együtt Édesapámmal. Emléküket soha nem fogom elfeledni.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula.2015. 07. 20. Hétfő Délután 15: 05

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2015. július 20. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 801


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: