JÖJJ EL HOZZÁM GONDOLAT…

Jöjj el hozzám gondolat, ölts testet szavakban,

Végül összeállva, veretes mondatokban

Szárnyalhass kilométerekben mérhetően,

Verssekké kigondolva térben és időben.

Juss el oda hol értő meghallgatásra lelsz,

Ha kell dallamosan is lüktetve, énekelsz.

Jöjj gondolat, hisz mi mindnyájan nagyon várunk,

Dicsőségre, elismerésre mind úgy vágyunk.

Álmatlan éjszakák, dolgos nappalok jönnek,

Múzsáink csókjai szárnyalnak és röpködnek.

Villódzó képernyőkön ölt testet a líra,

Múzeumba kerül lassan az öreg „irka”.

Elfeledjük a régi alkotás örömét,

Golyóstollból kicsöpögő tinta pecsétjét.

Sorjázó gondolat szárnyaló üzenete,

Költővé válásunk biztató ígérete

Lebeg lelki szemeink előtt ábrándozva,

Majd elkészülve, vers végére pontot rakva.

Jöjj gondolat, mondasd ki velem Békevágyam,

Kiáltsad harsányan, hogy itt a vetett ágyam

Ahova megfáradt testtel majd lepihenek,

Vagy hárfa hangjára vidáman énekelek:

Velem a gondolat értelmet nyert, segített,

   Alkotás öröme ismét hozzám érkezett.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2006. 01. 11