Debreceni Zoltán Országos Vezető és Kisvejke ÉKE Elnöke


Debreceni Zoltán Országos  Vezető  és Kisvejke ÉKE Elnöke

 


Debreceni Zoltán életrajza
Debreceni Zoltán életrajza

Debreceni Zoltán

Foglalkozása: Országos szervező - Kisvejke Elnöke
   
Született .

1954

November 2. (59 éves)


Pocsaj  Magyarország

Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok

próza

líra

Írás műveibe a szerelem és a bánat
ötvöződik a természettel.

műfajok


Élete és pályafutása:

 

Debreceni Zoltán az ÉKE Jogvédő Egyesületben önkéntes Országos Szervezőként ténykedik 

 

 

Dombóvár VI. utca 21. szám. alatt él.
Lakóhelye:Kisvejke Rákóczi F.u.29.
1973-óta alkot és foglalkozik írással.
Nehéz gyermekkora volt,heten voltak testvérek. Pocsajba jött a világra,ott gyerekeskedett.
Majd Kismarjába,Sándoros-tanyára,Konyári-Sóstó tanyára,Hosszúpályiba,Hajdúbagosra,Kisvejkére,Dombóvárra költöztek.
Felsőbb iskolába Debrecenbe Budapestre járt.
Édesanyja rákbetegségben meghalt,édesapja követte édesanyját a halálba.
Így az apró testvéreinek a nevelése rámaradt .
Emiatt a felsőbb iskoláit nem tudta befejezni.
1973-ban jelent meg az első verse,
ezt követően jelent meg verse több napilapban.
Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni.
A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását.
Majd a Magyar Állam Vasúthoz került,mint vezető jegyvizsgáló,
ezt követően vonatvezetőként dolgozott.
Súlyos tüdőműtét miatt fiatalon lett rokkant.



Debreceni Zoltán: Nehéz élet és keserű sors


Szegény cigány emberek gyermeke vagyok. Édesanyám derecskei, édesapám pocsaji cigány volt, akik 1952 nyarán kötöttek házasságot.
A derecskei vasútállomáson szép ruhás cigány leányok fogadták a pocsaji legényeket, éppen valami ünnepség volt a faluban. Ott pillantotta meg édesapám édesanyámat. Én 1954-ben születtem Pocsaj faluban, és nagyon korán lettem cigány.
1956 őszén kitört a forradalom. Az én családomat Derecskére vetette a sors néhány évre . Első szavaim között, amit tanultam, ott voltak azok , hogy : ,,nem szerencsés szegény cigánynak születni.,,
A későbbiekben,1959-körül visszakerültünk Pocsajba ahol édesapám született, nevelkedett. Négy--öt éves lehettem talán, amikor apai nagyszüleim elbeszéléseit hallgatva, hamarosan megtudtam, hogy vannak jó szívű román magyarok is az itt élők között Pocsajban, akiket oláhoknak neveztek akkor tájban. Nagyon rendes, segítő embereknek ismertem meg őket a szüleimtől.
Sajnos mi voltunk a legszegényebbek, a legelesettebbek Pocsajban. Az iskolában a gyerekek a bőrszínünk miatt piszkos cigánynak neveztek egy darabig bennünket. Volt, mikor az erősebbek emiatt meg is vertek. Majd később, mikor a fiúkkal, lányokkal elbeszélgettem azok után, mikor egy srác betörte az orromat ököllel, bár nagyon vérzett, nem mentem a tanító néninek jelenteni, hanem megkérdeztem tőle;" Miért tetted? Ha neked örömed van benne, gyere a nagy öklöddel, és törd be még egyszer!" Tudni kell rólam, nagyon gyenge, vézna, sovány srác voltam. Oda szaladt egy szőke, kék szemű, nagyon vézna, kis soványka leány és ráripakodott a fiúra.
- Ne őt bántsad, gyere üssél helyette engemet!
Egy pillanatra nagy csend lett, majd az erős alkatú fiú hozzám lépett, kezet nyújtott és lesütött fejjel bocsánatot kért.
Ettől kezdve nagyon megszerettek engem az osztálytársaim. Lejöttek hozzám a cigány-telepre játszani. Ócska ruhát, cipőt kaptam tőlük. Aztán a cigány-telepen meghalt egy szegény cigány gyermek tüdőgyulladásban, mert nem volt pénzük orvosra. Akkor határoztam el, hogyha megnövök orvos leszek. Jó orvos, aki meggyógyítja a rongyos, szegény gyerekeket és embereket is, akiknek nincs pénzük injekcióra.
Rettentő megrázkódtatás volt számomra amikor megtudtam, hogy a ház, illetve a szalmatetős vityilló amiben lakunk, valaki másé volt, akit elűztek a múlt években kunyhójából a rossz lelkű fehér emberek, mint ahogy minket is elűztek előző években a szülőfalumból. Rettenetes volt, hosszú időre boldogtalanná tett a gondolat, hogy nem a saját házunkban vagyunk. Sokszor kérdeztem magamtól , miért nincs a romáknak hazája? Valójában, én ki vagyok?
Pontosan nem emlékszem rá mennyi évnek kellett eltelnie, amíg választ kaptam erre a megválaszolhatatlan kérdésemre. Nagyon gyűlöltem a cigány mivoltomat. Szerettem volna levetni magamról mint egy cipőt vagy nadrágot. Tanulni akartam, ki akartam emelkedni a cigányok közül. Szabadulni akartam a megvetettség megnyomorító állapotából, ami még kínzóbb volt számomra a belénk sulykolt bűnösség érzetétől. Nem volt elég, hogy mások bántottak, gyaláztak bennünket, mi is vádoltuk magunkat amiért cigánynak teremtett minket az Isten. Számtalanszor hallottam nagymamámtól is, másoktól is, ha valamilyen sorscsapás érte ők
et. Átkozottak és bűnösek vagyunk, az Isten teljesen elfordult tőlünk, mert nincs hazánk cigánynak születtünk.




 

Debreceni Zoltán: Fájdalom




A remegő testemben már fáj mindenem.
Nem hagy békén a gyötrelem.
Esténként fáj nagyon a csend.
Mikor a bánattal matat a szívemben mélyen oda bent.

Az álom madárka hangja esténként olyan jó,mikor megsimogat.
Mert aludni küldi a rettentő kínomat. 
Mély álomba ringat,
elűzi tőlem a keserű gondokat. 

De nehéz megtalálni az igaz boldogsághoz vezető utakat. 
A tüske és gyom nagyon rég benőtte azokat.


----------------------------------------
----------------------------------------


(Debreceni Zoltán gondolata)


Az írás és a költészet szívem ügye,
mert minden ember lelkét az irodalom táplálja.
És az ember élethez nélkülözhetetlen.

                                       
 




Elérhetősége (cime):Kisvejke Rákóczi u.29.szám

Lakcíme: Dombóvár VI utca 21 sz.



 

(Debreceni Zoltán - A róna a képzeletem hazája)


A képzeletem kicsi korában,
biztosan farkast és vadnyulat evett.
Mert sohasem hagy pihenni mindig tekereg.

Bejárja a völgyeket,a magas hegyeket.
Nem tudom visszafogni mindig csak tekereg.
A patak habjával énekli halkan a dalát.
A hegyekbe búsan halad,lassan szedi a lábát.

Csak a patak siet szaladva le a hegy ormán.
A sík rónán jön meg a képzeletem kedve.
Mert itt érzi magát jól a rónaságon nem a hegyekbe.
Itt boldogan vígan siet előre a patak habjára rá sem hederítve.

A zöld réten a síkságon az erdőben énekli vígan boldogan a dalát.
Itt a rónán elfeledi minden gondját és baját.

 


Debreceni Zoltán - A boldogság  is elfelejt a Cigánynak köszönni.

A Kisvejkei hegyekben zölden virul az erdő.
Száguldva fut közte a kanyargós kis patak.
Az erdőben sötétek az árnyak,
patak vizébe vakítanak a napsugarak.

Elmerengve nézem,
hogy a felhő milyen fürgén kergeti az égen a napot.
Mellettem most éppen a boldogság megy el,
de a Cigánynak az is lusta megemelni a kalapot.

Gyertek bíborvörös naplementék és csendes esték,
gyertek a szememre gyönyörű szép álmok.
Hogy ne kelljen éreznem a boldogtalanságot.
                                                              




 



Debreceni Zoltán:Magyar hazám

E föld itt a hazám,
régóta terméketlen sivár.
Elvándorol lassan innen minden orvos és cigány.
De itt marad az író ki prózát verseket ír,
mindenkit szeret és harcol a semmiért.
Egyedül nem érzi értékesnek magát.
Maradj,adj neki erőt,
bíz az íróban mert az mind itt marad veled.

Lehet barátaim nem jön jobb soha,
ki itt él mélyen repül.
Megússzák a vétkesek,
s mi bűnhődünk vétlenül.
De honfitársam akkor se szökj el,
most itt van szükség rád nagyon.
Légy a sötétben holdsugár,
mutasd a jó utat annak aki minden feladott és bátorítsd fel.
Ne fuss maradj itt,
mert meg kell védeni akinek nincs hova.
Legyen hajléktalan,szegény,zsidó vagy roma.
Vagy legyen bárki más aki alól kihúzták a talajt.
Légy kitartó,
de ha már semmit sem tehetsz.
Legalább sírva hangosan az ég felé nevess.
Hadd hallja meg az isten az égbe,hogy a magyar elvándorol,
mert nélkülözik,éhezik.

Ha egyszer végleg el kell mennem.
Itt kell hagynom az árnyék világot.
A szemeimből eltűnnek örökre az élet sugarak.
Itt hagyom nektek vigasznak a lelkemet,
szomorú arcú magyarok.
Debreceni Zoltán író Hajdúbagosi lakóháza
Debreceni Zoltán író Hajdúbagosi lakóháza
Debreceni Zoltán író Hajdúbagosi lakóháza
Debreceni Zoltán író Hajdúbagoson ebben a házban élt.





 

 Művei olvashatók:


www.magyarvagyok.com/ Debreceni Zoltán

TVN-Debreceni Zoltán

Versek eu - Debreceni Zoltán

 http://iropalanta.ucoz/ Debreceni Zoltán

 


-------------------------------------------
-------------------------------------------





Szerkesztés dátuma: szombat, 2014. április 5.  
Nézettség: 244
   


Szerkesztés dátuma: szombat, 2015. augusztus 8. Szerkesztette: Örök Vándor Író
Nézettség: 1,235


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: