A LECSÓT NEM LEHET MEGUNNI

   Gyerekkorom óta kedvenc ételem nyári szezonban a friss alapanyagokból készült hagyományos étel a lecsó. Nem tudom, hogy miért, de az idei évben valahogyan eddig elmaradt, pedig nagyon szeretem elkészíteni is, nemcsak fogyasztani. Tegnap délután fogtam magamat és elbicajoztam a TESCO Áruházba paprikáért és paradicsomért, a többi hozzávaló volt otthon, így semmi nem akadályozott meg abban, hogy az Édesanyámtól annak idején eltanult finomságot elkészítsem.

   Így is történt és a végeredményt még frissiben egy nagy adag formájában el is fogyasztottam finom puha kenyérrel és hideg serital társaságában. Párom éppen nem volt akkor otthon, mikor ott gőzölgött, illatozott a lábasban, csak később tudta megkóstolni. Közben felnéztem a Facebookra, ahol egy cikkben éppen azt taglalták, hogy milyen viták tárgyát képezi időnként a lecsófőzés, hiszen ahány ház, ezen a téren is annyi szokás, éppen ezért szerintem sem szabad, nem is kell ezen vitatkozni. Ki hogyan készíti, szereti, az legyen az ő gondja. Én mindenképpen megmaradok az általam tanult recept szerint, ahogyan annak idején még a Szülőházamban Bakonyszentkirályon Áldott Emlékű Édesanyámtól láttam, majd később felnőtt fejjel ellestem.

    2007. – ben már leírtam az általam készült lecsó elkészítésének módját. Természetesen most is hasonlóképpen készítettem el. Az akkori leírásomat szó szerint illesztem most ide, hiszen én már megmaradok az Édesanyámtól tanult elkészítési előírásainál. Mi nem szoktunk rizst sem beletenni, ezért én is csak akkor eszem meg az így készült ételt, ha valahol megkínálnak vele. Egyetértek a tegnapi  Facebookos bejegyzésben azzal is, hogy halálos vétek lecsókészítéshez olajat használni, mert ahhoz a disznózsír való.

A LECSÓ

Ahogyan Édesanyámtól tanultam

     Nem tudom ki, hogy van vele, de én imádom a lecsót. Igaz hogy most még kicsit drágáért adják a hozzávalókat, ezért nem számít szegényes ételnek. Valamikor falun élő koromban nem okozott gondot, mert Édesanyám kiment a kertbe és ott a hozzávalók azonnal meglelhetők voltak, a többi már gyerekjáték volt. Egyszerű étel, könnyen elkészíthető, de mégis ahány vidék, annyiféleképpen főzik. Győrben lakó Nagynéném (Isten nyugosztalja haló porában is) olyan jó szívvel készítette a számomra mikor gyermekként nyaralni ott voltam, vagy később Ipari tanulóként szállásadómként sokszor tálalta a finom eledelt. Hálával adózom ma is az emlékének, de soha nem mertem neki megmondani azt, hogy bizony az általa készített lecsó hogy finoman fejezzem ki magamat, nem a szájam íze szerint készíttetett.

     Mi is volt vele a gond? Hát bizony csak annyi, hogy a lecsójának volt leve, ahogyan én szeretem, csak egy volt vele a bökkenő. Nagyon zsírosan készítette, ami számomra már – már ehetetlenné magasztosította negatív értelemben ezt az étket. Hősiesen mindig megettem, egy jó adagot, amit nem sajnált tőlem Nagynéném. Néha már úgy éreztem, hogy a zsíros falatok a torkomig érnek, annyira lifteztek, de akkor is legyűrtem, nem akartam megsérteni. Udvarias gyerek lévén meg nem mertem azt mondani, kérdezze már meg a jó főzőasszony Édesanyámat, mi is a fiacskája kedvenc eledelének a receptje, ahogyan ő falusiasan szokta készíteni.

     Drága Mariska néném! Bocsásd meg nékem azt, hogy utólag ezeket a sorokat leírom. Haló porodban is Áldjon meg érte az Isten jóságodért. Nem panaszképpen idézem fel a lecsódat, de az igazsághoz ez is hozzátartozott, hogy elmondjam. Tudom, hogy jót akartál nekem mikor olyan meleg szeretettel rotyogott a friss lecsó a lábasodban, de bizony kissé sok volt benne a kisalföldi disznók zsírjából.

      Térjünk akkor vissza, hogyan is készül a mi, nevezetesen egyszerű lecsónk, ahogyan szeretem és Édesanyámtól eltanulva máig én készítem nálunk a családban. Ne gondoljon senki valami óriási flancos étekre és receptre, éppen ebben rejlik a finomsága, az egyszerűségében:

Attól függetlenül, hogy hány főre szándékozzuk a lecsót elkészíteni, természetesen annyi paprikát és paradicsomot kell venni, hogy elégséges mennyiségben álljon rendelkezésre. A paprikát, paradicsomot kellően megmosva, összeszelem apró darabokra. Paradicsomot olyan mennyiségben, hogy főzés közben majd, megfelelő levesedést érjünk el. Következő lépés a hagyma megpucolása és apró darabokra vágása. Kb. 2 – 3 nagy fej hagymát aprítok fel a művelethez.

      Az alapanyagok ekkor már készen állnak a főzéshez. Az apróra vágott hagymát kevés zsírban kicsit megdinsztelem, majd belerakom a paradicsomot. Mikor egy kicsit már kezd levet ereszteni, következik a paprika hozzáadása és megkeverése. Lefedem fedővel és kb. öt percig nagy lángon kezdem el főzni, majd takarékra téve, fedőt levéve kezdődik az ízesítés. Valamikor nem volt ételizésítő, ezért sót használtunk, ma azonban már szinte mindent ezzel szoktam só helyettesítőként belerakni. Következő lépés, egy kis őrölt bors, egy kis majoránna, egy kis piros és annyi erős paprika, hogy azért ne lángoljon majd tőle az ember torka evés közben. Természetesen pár gerezd fokhagyma is belekívánkozik, hisz a magyaros étkek nem készülhetnek nélküle.

      Fedő visszatéve, időnként megkeverve, hogy oda ne égjen az étel együttes, figyelemmel kísérjük a műveletet. Ha nem nagyon öreg a paprika, akkor fél – háromnegyed óra alatt olyan finom illatok töltik be a konyhát, hogy az ember nyála is majdnem kicsordul. Ekkor a főzőkanállal egy kis levet kivéve előkóstolást végzek és ritka az – az eset, amikor nem találom el a megfelelő íz hatást. Nem szoktam eltúlozni az ízesítést, inkább után szórással adom meg a végső hatást a lecsónak. Mifelénk nem szokás beletenni virslit, kolbászt, úgy natúr mivoltában készítjük el. Manapság azonban már előfordul, hogy ha van otthon, akkor egy kis házikolbász, vagy valamiféle bolti füstölt szárazkolbász is belekerül a főztömbe. El nem rontja, az biztos. Előfordul néha, hogy a paradicsomok nem elég érettek és kicsit savanykás lesz az íze, de ezen egy hangyányi cukorral lehet javítani. Mikor eléggé megfőttek a hozzávalók, összeértek az ízek, két – három darab tojást beleütök és összekeverem a lédús, finom lecsóval és már tálalásra is kész.

     Aki nem hiszi el az Édesanyám által tanított étel finomságának bizonygatását az elmondásom alapján, az próbálja ki és meglátja, hogy mennyei ízeket fog érezni a szájában. Friss, puha kenyérrel fogyasztandó. Egyébként kihűlve ugyanúgy ehető, sőt. Én még hidegen kenyérre kenve, szendvicsként is szoktam jó étvággyal csemegézni.

JÓ ÉTVÁGYAT HOZZÁ!

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2007. 06. 07

   Remélem, hogy aki eddig másféle módon készítette el, egyszer talán kipróbálja azt is, ahogyan én készítem ezt a nagyon finom, a maga egyszerűségében is fenséges ételt.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2015. 08. 14. Péntek Délelőtt 10: 20