„EGYSZER IGAZAM VOLT…”

Kökönye Bertalan panaszkodik

„Egyszer igazam volt, akkor is pofon vágtak”,

Mondta Kökönye Bertalan, kit megaláztak

Sandi Miska és a Cibakházi Peszterce,

Aki mindkettő Nyakizmán Tökül embere.

„Jaj, nekem Istenem”! - kesereg most Bertalan,

Akit már máskor is megaláztak oly sokan.

„Kihez fordulhatnék panaszommal jogosan,

Világgá kürtölve bánatomat hangosan?

Ne lássam már többé a saját zongorámat,

Nyakizmán Tökül majd úgy beverem a szádat,

Hogy megemlegeted a „szarházi” mivoltod,

Mert becsukhatod a védelmi pénzes boltod!”

Kökönye Bertalan így füstölgött magában,

Miközben szomjúságot érzett a torkában.

Becsületsüllyesztő intézményhez odaért,

Rutinosan farzsebéhez nyúlt a bukszáért,

De bizony ott nem volt semmi, mert a zseb lapos,

A két piszkos gazember olyan jó alapos

Munkát végzett, hogy se bukszája se forintja

Nem volt már: Ami maradt csak a szomjas torka.

 „ A fészekfentő mindenit a zsiványoknak,

Verőember tolvajbanda gaz galádoknak!

Bambaképűek nem szúrtatok ki velem,

Ebben a kricsmiben bármikor van hitelem!”

Komótosan belépett a kocsma ajtaján,

Mert tudta, hogy serital ott lesz az asztalán

Hidegen és habosan, ahogyan szereti,

A „nagycsöcsű” csapos lány odahozza neki.

Úgy is történt, ahogyan előre gondolta,

Rövid idő alatt már nedves lett a torka.

Most már lenyugodva szája nyílott a szóra,

Sérelmét törzsvendégeknek elpanaszkodta:

„Egyszer igazam volt, akkor is pofon vágtak,

Nyakizmán Tökül emberei megaláztak,

De haragtartó sose voltam, most sem vagyok,

Csak sorjázzanak szépen hideg seritalok.”

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2015. 08. 23. Vasárnap Délután 14: 42