„ENNEK KŐ MÉG ÍZE VAN!”
Emlékszik még valaki a Magyar Televízió régi adásaira Levente Péter műsoraira a „Zseb Tévé” – ből? Őszintén bevallom, hogy én még felnőtt fejjel is kedveltem Móka Mikit és Hakapeszi Makit, ahol a kis majomfigura nagyon szerette az édességet, különösképpen a csokoládét. Mindegy volt neki, hogy mogyorós, tej, vagy étcsokoládé legyen, egy szempillantás alatt eltüntette a hatalmas száján át bekapva és eljuttatta feneketlen gyomrába.
Manapság már egy sereg édességről nem is tudni igazából, hogy miből készült. Persze kaphatóak drága pénzért valóban finom édességek, cukorkák, csokoládék, de már azokon is rajta van a gyanúra okot adó szavatossági figyelmeztetés, ami a művi adalékok hozzáadását sejteti. Egyszer még évekkel ezelőtt Zircen az általam egyfajta szelet csokoládénak hitt édességen az volt írva meghatározásnak, hogy: „nugátszerű termék.” Gyermekkorom Karácsonyaikor kapható, talán négy féle szaloncukorral soha nem volt ilyen probléma, mert sokáig volt fogyasztható anélkül, hogy valami bajunk lett volna tőle, ha nem fogyasztottuk el a Karácsonyfa „leszedése” utáni időszakban közvetlenül, hanem beosztottuk azt. Előfordult még az is, hogy olyan jól eltettük, hogy csak a következő évben került elő valahonnan, de akkor sem volt probléma, nem kellett kidobni.
Jókat nevettem, ilyenkor mert eszembe jutottak azok a régi szép idők, mikor Áldott Emlékű Édesapám még az egy évvel ezelőtti szaloncukrokat is jóízűen megette, fittyet hányva a lejárt szavatossági időre. Persze akkor még a szaloncukrok is olyan minőségben készültek, hogy nem pár hetes volt a szavatossági idejük, mint manapság. Ugyanilyen sorsra jutottak a gyermekek és unokák által el nem fogyasztott Mikulás édességek is.
Bármilyen édességet jóízűen elfogyasztott, mint Hakapeszi Maki, és ha valamelyik különösképpen ízlett neki, akkor hamiskásan mosolyogva a következőket szokta mondani:
-Ennek kő még íze van!”
Magyarra lefordítva ez azt jelentette, hogy ha van még tartalékban, akkor szívesen venné, ha kapna belőle. Egyébként azt is szokta mondani, hogy neki olyan gyomra van, hogy még a vasszöget is meg tudja enni, persze ezt nem szó szerint kellett érteni. Tanúsíthatom, hogy nála az édes, sós, savanyú, erős, vagy bármilyen ízű étel egymás utáni fogyasztását sem kísérte a mellékhelyiségre való menetel, mert semmi baja nem lett tőle sohasem.
Egyik nap este a Párom, Terike azt mondta, hogy úgy megenne valami finomságot, mire én azt mondtam, nekem sajnos nincsen semmi tartalékom erre az esetre. Kiderült, hogy neki bizony van egy kis Toffifee a szűkösebb napokra és elővéve igazságosan elosztotta. Jóízűen elfogyasztottuk és akkor megkérdeztem tőle tudja – e, hogy Édesapám mit szokott ilyenkor mondani? Természetesen nem tudta, ezért megválaszoltam a családunkban Édesapám immár szinte szállóigévé váló mondását, amit már fentebb is említettem:
„ENNEK KŐ MÉG ÍZE VAN!”
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 10. 13. Kedd Délelőtt 9: 50
