a Tisza eredete


a Tisza eredete

Két monda a Tiszáról

 

 

Meg volt már teremtve az egész világ, megvoltak a hegyek, völgyek, kisebb és nagyobb folyók, csak még a Tisza állott ottan az Úr zsámolyánál. - Hát teveled mit csináljak, szegény fejeddel? - kérdi az Úristen. - Csak bízd rám - atyám, mondja Jézus Krisztus -, majd eligazítom én! Azzal Jézus elővett egy aranyos ekét, elébe fogott egy szamarat, s azt mondja a Tiszának, hogy menjen utána mindenütt a borozdában. Azután nekivetette az ekét a földnek, szántotta a folyónak az ágyat, az pedig ment mindenütt a nyomában. Hanem szerteszéjjel igen sok cötkény (szamárkoró) volt mindenfelé, a szamár pedig éhes is volt, meg amint tudjuk, nagyon szereti is a cötkényt: egyikhez is hozzákapott, a másikhoz is, s nem haladt egyenesen, hanem ide-oda rángatta az ekét. Azért olyan girbe-gurba, csivirgős-csavargós a Tisza folyása.         szerk. Tóth Béla Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1984

 

 

 Rege a Tiszáról

monda

Valamikor réges-régen, mikor még a kü is lány volt, éli egy nagyon módos asszony meg ember. Annyi ara­nyuk meg mindenük vót, hogy azt se tudlak, mennyi. Az övék vót minden körbe-körbe: a föd, a hegyek, meg az erdők is. Vót nékik két jányuk: akkorák leheltek, mint ti. Az egyik olyan fekete vót, mint az éccaka, a másik meg olyan fehér hajú, mint a búza nyáron. Úgy is híták azt a helyet, ahol laktak, hogy királyháza, mert úgy éltek mint a király (Szőllősy, 2002).

Egy éccaka zsiványok rontottak rájuk, elrabolták a két jányt, vitték magukkal a hegyekbe, osztán bezárták üket a zsiványtanva pincéjébe. Hogy beszélni se tudja­nak egymás közt: az egyiket az egyik, a másikat másik hegy alá zárták. Hej, be el vótak keseredve a kisjányok: sírtak azok éjjel-nappal. A könnyek meg gyűltek, osztón csorogtak lefele a hegyrül, egész patak lett belőle. Az egyik patak fekete vizű vót, azt a fekete jány sírta; a másik fehér, azt a másik sírta. Azért mondják, hogy Fekete-, meg Fehér-Tisza. Majd osztán találkozott egymással a két patak: egy­másba folytak, mentek a könnyek lefelé, mert a két árva azt gondolta, hogy az anyjuk megismeri a könnyeiket, osztán rájuk lel.

Folyt a sok könny lefelé, mindig több meg több, de a kisjányok hiába vártak, csak nem jöttek ereit ük. Pedig az anyjuk felment arra a nagy hegyre, amelyik ott van Királyháza mellett; feketébe vót őtözve, ott várta, hátha jönnek a jányai. Azért mondjak arra a hegyre, hogy Fe­kete-hegy. A kisjányok azóta is várják anyjukat, egyre csak sír­nak, keresik anyjukat a hegyek közt, de nem lelik. Ki is fordult a Tisza a hegyek közül, osztán arra jár mostan, ahol már nincsenek hegyek. A kisjányok könnyei ott ke­resik anyjukat, hátha arra lenn rálelnek.

Szerkesztés dátuma: kedd, 2015. október 27. Szerkesztette: Fazekas Piroska
Nézettség: 2,418


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: