MagyarSzentföld Templom


MagyarSzentföld Templom

Hűvösvölgyben a fák közt bújik meg egy soha be nem fejezett, de igencsak méretesre tervezett templom, az úgynevezett Magyar Szentföld-templom. A húsz méter magasan meredező falak közt az elmúlt 60 évben forgattak már több filmet, levéltári anyagokat tologattak, de mezőgazdasági gépeket is szereltek.

Budapest több egykori, és ma is működő templomának is volt része hasonló hányattatásokban, de a Heinrich István utcai épülettorzó azért is különleges, mert egy nagy tehetségű magyar építész csonkán maradt életművének utolsó, mindmáig befejezetlen hírmondója.

A hazai Bauhaus egyik legjelentősebb képviselőjét, Molnár Farkast 1937-ben kereste fel P. Majsai Mór egy budapesti Szentföld-templom megépítésének ötletével. A Horthy-korban forradalminak ítélt nézetei miatt több ízben is konfliktusba keveredő, valamint az építészkamarából kétszer kizárt építész valószínűleg egzisztenciális okokból fogadta el a megbízást a szentföldi hivatali biztostól, aki egy több mint hétszáz éves ferences-rendi missziós intézmény hazai képviselője volt. A ferencesek feladata a közel-keleti zarándokhelyek őrzése és gondozása. A szentföldi biztosok pedig az ehhez szükséges anyagi javak adományok útján való előteremtésén munkálkodtak.

Az úgynevezett Szentföld-mozgalom ekkor világszerte erősödőben volt, és a budapesti, részben csak tervezett templomhoz hasonlók épültek például Washingtonban és a hollandiai Nijmegenben is. Majsai határozott elképzelésekkel rendelkezett, amelyek egy 1932-ben a Szentföldön tett zarándokút során alakultak ki. A Szentföld-templom lényegében az akkori Palesztinában található legfontosabb zarándokhelyek pontos másolatát volt hivatott Budapesten jelképezni.

Ennek előjeleként 1936. augusztus 1-jén már létesült a szomszédos telken egy Szentföldi Ferencrendi Zárda, valamint kápolna. Ugyanezen épületben pedig pár hónappal később három teremben megnyitott a Szentföldi Múzeum, melyet 1946 végéig kétszázezer zarándok és érdeklődő látogatott meg. A múzeumot kibővített anyagával már 1937-ben a Heinrich István utca 3-as számú villaépületbe költöztették át. 1936 decemberétől pedig Szentföld néven lapot is indítottak, eleinte kilencezer, 1944 novemberében pedig már ötvenezer eladott példánnyal büszkélkedhettek.

Molnár 1938 februárjában és márciusában is előállt egy-egy tervváltozattal az időközben a templom felépítése céljára jelentős adományokból megvásárolt Heinrich István utca 5-ös számú telekre. A terveket, illetve makettfotókat legelőször a német nyelvű, pozsonyi Forum című lapban publikálta ugyanezen év júniusában. Molnár egy kupolával lefedett ovális alakú teret tervezett, amelynek hosszabb oldalai mentén sorakozott volna a 6-6 darab kápolna, amelyek a zarándokhelyek másolataiként lettek volna kialakítva.

A homlokzat kiképzése teljesen modernista maradt ugyanakkor. A belső térben a kupolát 12 darab vékony oszlop tartotta volna, amelyek elrendezése a korai zarándoktemplomok logikájából indult ki. 1938-ban az első két tervvázlat elkészítése után a Szentföldi Hivatal pénzén Molnár Farkas Palesztinába utazott, hogy részletes építészeti felmérést készítsen a lemásolandó kegyhelyekről. A kiutazó csapat mindössze két tagból állt, az építészből, valamint egy ferences rendi középiskolai diákból, aki az arab vezető és Molnár közt tolmácsolt. Az expedíció gyakran lehetetlen körülmények közt volt kénytelen munkáját végezni. Az építészre legnagyobb hatással a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika volt. Az 1939 augusztusára elkészülő harmadik tervváltozaton ez már világosan látszik.

Molnár modernista eszközökkel bizánci hatásúvá változtatta az épület külső megjelenését, a belső tér megvilágítását pedig a kupola alatt körbefutó ablaksorral oldotta meg, amely módosításokkal a jeruzsálemi bazilikához hasonló élményt akart nyújtani. Maga a Szent Sír idézet is fontosabb helyre került, az eredeti elképzeléssel szemben nem a bal oldali kápolnák egyikében, hanem középen kapott helyet, vagyis főoltárrá vált. A kegyhelyek kialakításánál némileg érvényesülhetett Molnár modernista felfogása, amely szerint nem minden részletében másolták volna le őket, csupán a tér és formai élmény visszaadása lett volna a cél, az évszázadok során odakerült egyéb tárgyak elhagyásával. Összességében a harmadik tervváltozat mégis távolodást jelent a korábbi, tisztán modernista megoldástól. Hogy ebben mekkora szerepe volt a megrendelői akaratnak, és mekkora Molnár szentföldi élményeinek, azt ma már nem tudhatjuk.

A harmadik tervváltozat alapján 1940 nyarán elkezdődtek a kápolnák alapozási munkálatai, elsőként augusztus 4-én a betlehemi barlang alapkőletételével. Molnár a kortársi beszámolók szerint olyan gondossággal vezette az építkezést, mintha csak az eredeti helyet restauráltatná. 1941 januárjára készült el az utolsó, negyedik tervváltozat. A két leglényegesebb módosítás a homlokzatokat érintette. A főbejárat egy az egyben a jeruzsálemi Szent Sír-Bazilika bejáratának másaként jelent meg. Az oldalkápolnákban helyet kapó kegyhelymásolatok eltérő alaprajzából adódó szabálytalanságokat elfedő álfal viszont eltűnik - egy archaizáló és egy modernista gesztus. A belső tér 20 méter magasságot ért volna el, az épület 45 méteres legnagyobb hosszúsággal és 25 méteres legnagyobb szélességgel épült volna. Az engedélyezett tervek szerint 21 kápolna, vagyis 21 zarándokhely-másolat készült volna. Többek közt Mária születésének, az Angyali üdvözletnek a helyszínei, a betlehemi, valamint a Szent Család barlangjai, a kánai menyegzőnek,
Mária halálának és a Szent Kereszt megtalálásnak helyszínei. 1942 és 44 között összesen 10 szentély felépítése és felszentelése történt meg, valamint elkészültek a központi tér oldalfalai.

A világháborút a félkész épület különösebb sérülések nélkül megúszta, azonban az építész Molnár Farkas 1945 januárjában bombatámadás áldozatává vált lakásában. Munkáját dr. Szendrő Jenő vette át. 1946-ban indulhatott újra az építkezés, de a háború utáni évek csekély adományai korántsem tették lehetővé a gyors folytatást, ráadásul az épülőfélben levő szentélyekhez addig a Közel-Keletről beszerzett anyagok elérhetetlenné váltak. 1949-re a vasbetonból készülő kupola ácsolata már készen állt, de az épületet államosították, mielőtt a beton kiöntésére sor került volna, a szerzeteseket pedig elhurcolták. A félkész templom sorsa ezzel megpecsételődött. A környék kerítéseiben, épületeiben máig találhatunk az építkezésről lopott ajtókat, rácsokat és egyéb anyagokat. A szabad rablás során lényegében mindent lecsupaszítottak, de a későbbi funkciók sem segítették elő a torzón maradt épület megóvását vagy méltó hasznosítását. Helyet kapott benne kis ideig traktorgyár, árvaház, de beatkoncertek helyszínéül is szolgált. Végül az
1942-ben már az épületbe hozott funkció vált jó időre teljessé, a Magyar Szentföld-templom a Fővárosi Levéltár raktáraként szolgált a hetvenes évek közepétől. 1979-ben készült egy nagyszabású terv, amely a levéltár központját is a Hűvösvölgybe helyezte volna, azonban Pomsár János és Péterfia Borbála épületéből nem lett semmi. Helyette a legsürgősebb állagvédelmi munkákat végezték el, valamint a nyitva álló kápolnákat lefalazták, és bennük további raktárhelyiségeket és irodákat alakítottak ki.

A Fővárosi Levéltár Teve utcai épületének 2004. novemberi átadását követően kiköltözött az épületből, amelyre az egyház nem tartott igényt. 2006. január 13. óta viszont a torzó műemléki védelem alatt áll. Jelen állás szerint az épület a Fővárosi Önkormányzat, míg a körülötte levő telekrészek a II. kerület tulajdonában vannak. Mindkét hivatal szabadulna tőlük, azonban a nehezen hasznosítható, félbehagyott műemlékre eleddig nem találtak vevőt, az jelenleg is kiadó. Hogy mennyiben tekinthető a Bauhaus egyik legnagyobb hazai képviselője művének, és mennyiben a szorult helyzetben levő építésznek diktált alkotásnak azt nehéz megválaszolni a történet szereplői nélkül. Azonban a terven egyértelműen látszik mindkét akarat megnyilvánulása. Molnár utolsó művének egyes megoldásaiban is érezni a korszak haladó szellemiségű megoldásait, ugyanakkor alig elképzelhető – bármiféle hatással is volt rá a jeruzsálemi templom – hogy a Bauhaus iskolájában tanult építész közvetlenül másolná egy középkori épület bejárati megoldását, még akkor sem, ha Szent Sír-bazilikáról van szó.

 

hg. cikk 2010.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2015. november 10. Szerkesztette: Fazekas Piroska
Nézettség: 828


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: