Üzenem Néktek parasztmezőkről,
Hol a szellő még tisztán fújdogál,
Hol még tisztán, lágyan cseng a patak
S a Természet gyönyörűn orgonál…
Szedjétek össze a tiszta Írást,
Mit a lélek szült tiszta húrjain.
Vigyétek szét szerte szép hazánkban
S őröljetek a szépség malmain.
-Mert itt vannak a rondán csevegők,
Magyartalan, zord húron pengetnek,
Amit nemzetünk soha meg nem ért,
„Prédikálnak” kárára nyelvünknek.

-Üzenem Néktek, menjetek tovább,
Úgy hirdessétek a drága írást,
Hogy aki vállán kapát-kaszát hord,
Megértse a vers édes dallamát.
Essenek el a hamis próféták,
Legyen újra szent, szép a magyar szó.
Oltsátok be szépre a szíveket
S lengjen tisztán az ősi lobogó.
-Én, a földből nőtt, paraszt – poéta
Üzenem Néktek: Álljatok a gátra!

Nagy Bálint