Kedves Barátaim!
Árpád nap alkalmából fogadjátok Szeretettel egy ifjúkori zsengémet,a 13 éves koromban írt versemet Árpád Fejedelemről-:)))
Szeretettel: Bálint
ÁRPÁD CSATÁJA
Árpád vezér felnyergelte a lovát,
Csatarendbe állította a hadát.
A csatasor élére elvágtatott,
Aztán egy nagy buzgó beszédbe fogott.
Vitézek az ellenség előtt állunk,
Szedjük elő nagy ősi bátorságunk.
Ne riadjunk vissza semmi veszélytől,
Ne ijedjünk meg a bősz ellenségtől.
A hős vezér befejezte beszédét,
Rendbe szedte s indította seregét.
Besenyők nagy serege a síkon várt,
A magyarok előkapták a szablyát.
Leakaszták vállaikról a nyilat,
Ráfeszíték a nagy húrra az íjat.
Összecsapott nagy robajjal a két ellencsapat,
A besenyő fej hullott a buzogányok alatt.
Árpád vezér legelöl járt a harcba,
A besenyő vezér fejét levágta.
Széjjelverték a besenyők seregét,
Vér öntötte a csatának mezejét.
Az ellenség fejvesztetten elszaladt előlük,
Mivelhogy Árpád megölte a gyáva vezérük.
Elhányták a fegyverzetük, könnyebben fussanak,
Mielőbb e vészes helyről messze eljussanak.
Otthagyták a gazdag prédát, nem kellett az nekik,
Örültek, hogy az irhájuk épségben menthetik.
Véget ért a nagy, öldöklő rettenetes csata,
A holttestekre leszállott, hollóknak csapata.
A hős vezér lakomára hívta össze népét,
Ünnepelni a csatának jóleső győzelmét.
Összeült a magyar nemzet apraja és nagyja,
Mindenkinek öröm volt a győzelmi lakoma.
A győzelem másodnapján fölszedték a tábort,
Minden ember kialudta a győzelmi mámort.
Elindultak fölkeresni nagy hunoknak földjét,
Vérük árán visszavenni Attila örökét.
Ifj. Nagy Bálint
Bakonyszentkirály. 1961