A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe. A nagy evésekkel, ivásokkal a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. A farsang német eredetű szó, mely magyar elnevezésként a 15. században tűnt fel. A farsang három utolsó napjához kapcsolódott a legtöbb szokás: farsangvasárnaphoz,farsang hétfőhöz és húshagyókeddhez. A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti.
A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak, pl. a Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye el a háztetőt. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, pl. a Bács megyei Topolyán szerencsét hoz, ha jól nyúlik. Általában a sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték.
Farsangkor három napos táncmulatságot rendeztek, melynek leggyakrabban a kocsma volt a színtere. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat és a táncköltségre, a muzsikusok megfizetésére adományokat gyűjtöttek. Farsangkor nemcsak a legények és a lányok rendeztek táncmulatságokat, hanem a házasemberek, a különféle céhek, az ipartestületek, az asszonyok, sőt a gyerekek is. A házasemberek batyusbálja, kosarasbálja nevében jelzi, hogy a tánc mellett fontos szerepe van ilyenkor az evésnek és az ivásnak is. Sokfelé szokás volt, hogy az asszonyok külön mulatságot rendeztek farsangkor. A farsangi báloknak elsősorban a párválasztásban volt nagy szerepük.
Az udvarlás, párválasztás, lakodalmak legfőbb ideje a hagyományos paraszti életben a farsang időszaka volt. Éppen ezért a farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan vagy durván figyelmeztessék azokat, akik még nem mentek férjhez. A vénlánycsúfolásnak különböző változatai voltak, pl. tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás, állakodalom.
Kívánok én is Vidám Farsangot! és Tavasz Várást!
♥♥
ALKALMATOSSÁGRA ÍROTT VERSEK
midőn Szilágyi Sándor úr az ő első és utolsó malacának végső
tisztességtételét nagy és fényes gyülekezet jelenlétében tartaná:
ezen alkalmatosságra készítődött és elmondódott egy bocskoros
poéta által következőképpen:
Múzsám! ki lebuktál Parnasszus hegyérül
És csak orrbézúzást nyertél pálya-bérül,
Szünj meg erőltetni szárnyadat magasra,
Hagyd az égi kvártélyt a fellengő sasra;
Jobb teneked immár itt lenn tollászkodni,
Hősek és harcokról még nem is álmodni; -
Lelsz alacsony tárgyat akármennyit; - hisz na
Ehol van Szilágyi s az ő poltrás diszna!
Oh te, disznótornak nyájas istensége!
Kitől ihletődve jobban vált a gége,
Bicskanyitó új bor a vászon-kehelyben,
Ki előttem állasz tamquam egy pendelyben:
Tehozzád kiáltok, te légy segítségem,
Adj néhány rossz rímet, máskülönben végem;
Csak a leghitványabb fűzfaverset adsza,
Milyet ő érdemel és az ő malaca.
De talán azt kérdik - magam is azt kérdem -
Mi közös tulajdon, vagy mi közös érdem
Fűzi össze őket, hogy így énekembe
Mindig egy pórázra kötve vezetem be? -
Épen ez a dolog fő-fő csinja-binja,
Ezért gyötör engem a versgyártás kínja,
Hogy megbizonyítsam ékes rigmusokkal,
Szépen földerítsem "ad hominem"-okkal,
Mi hasonlatosság vagyon ő közöttök: -
Elmondom, Uraim! - ha ki nem... köhögtök.
Legelébb is: tudjuk a tapasztalásból,
Hogy a malac élte nem áll semmi másból,
Csupán enni, inni, vackon elheverni,
Ily módon szalonnát s nagy hasat nevelni.
Sándor is a háját szépecskén ereszti,
Már is látszik rajta, még pedig csak kezdi,
Hátha még disznó lesz! amit, hogy elérjen,
Üssünk össze urak, kívánjuk, hogy éljen!
Második hasonlat: hogy a malac korog,
Sándorunk is gyakran oly gyanúsan morog,
Hogy produkálhatná magát Athenében,
Bár malac nem volna rejtve köpenyében.
Azt hiszem furorét csinálhatna véle,
Olyat még nem hallott az a görög-féle,
Nincs is egyéb olyan tulajdona néki,
Mellyel annyi bölcs közt magát tüntetné ki.
Harmadik hasonlat: hogy a malac sokat
Lót-fut, csetlik-botlik, mindent felborogat:
E malac-tulajdon úgy megvan Sándorban,
Mint a két meszely bor az egy itce borban.
Ő is mindig ott jár, ahol sose kéne,
Ahol orron üti egyik-másik néne,
Minden lépten kárt tesz, nyal-fal amit talál,
Kotnyeles, kótyonfitty, minden lében kanál.
Negyedik hasonlat: hogy a malac élve
Nem szokott fizetni se nyárba, se télbe.
Mégis akad bőven árpa, kukorica,
Hogy kedvére élhet a jó mangalica.
Sándort is tehetjük vele azon rangra:
Minden fizetésit bízza nagyharangra,
Ő maga sohse vet, mégis bőven arat:
Húzza be az ajtót, aki hátul marad.
Ötödik hasonlat... de ne menjünk messze,
Im itt van előttünk, hasonlítsuk össze:
Ez a pockos termet, ez a karika-láb,
Ez a kuncogó hang, - minek menjünk tovább.
Csupán egy különbség van, fájdalom! köztök,
Az, hogy a malacból jóízűen ösztök,
De szegény Sándornak, ha majd így jár szinte,
Nem lesz neki bezzeg ilyen tora, mint e.
Végezvén beszédem épületes részét,
Halljuk már a malac utolsó nyögését,
Mellyel az élőktől örökre bucsúzik,
Mielőtt gyomrunkba - végképen becsúszik.
Előbb is gazdáján, megölőjén kezdi,
Szemét a tányérból ő reá mereszti,
Szájában az almát mérgesen harapja -,
Szóljon hát, mielőtt Lengyel úr bekapja.
A malac búcsúzása
Gyilkosom, kegyetlen! mivel érdemlettem,
Hogy ez a sok éhes osztozik felettem,
Hogy fiatalságom zsíros tavaszában
Így körülfogjanak széltiben, hosszában?
Nem irtóztál ugyan belém verni késed,
Mellyel eddig nem volt egy zicher döfésed,
Melytől ez ideig a patkány sem féle?
Hogy tudtál engemet általverni véle?
Gyönyörű mulatság, gyönyörű theátrum!
Ezért mondták rólunk: "par nobile fratrum"?
Ilyen a barátság? A gyöngébb a vesztes.
Így tett Pyladessel a derék Orestes?
Várj rá! mert szellemem feljár kísérteni,
Minden bátorságod az inadba keni,
Nem mersz többé este az utcán járkálni,
Nem fogsz gyertya nélkül egymagadban hálni.
Ha valami éjjel paplanodban korog,
Az én lelkem lesz az, amely ott kucorog;
Az lesz, mely a legszebb női társaságban
Egyszer csak megröffen hátul a nadrágban.
De nem, megbocsátok, jó keresztyén módra,
Hiszen hol találnék ily méltó utódra!
Baráti emlékül azt a gyűrűt hagyom,
Melyben, ha jól sejtem, farkam dugva vagyon. -
(1856)
Mohács Busójárás
"szőrével kifelé fordítják mind a subákat,
madzaggal kötik át, ráfűzve kong a kolompjuk;
zúgva-búg a busók nagy kürtje,
amott a kereplők vad recsegésétől visszhangzik messze a tájék,
mintha pokolból támadt volna az ördögi népség,
várja az indítást a busó-had."
(Pákolitz István: Busó farsang)
A szerte Európában elterjedt szokásról Magyarországon a 16. század óta vannak feljegyzések. A hit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyókor harcol egymással:
vízkeresztkor Konc király a győztes, és ezzel kezdődhet a farsang;
húshagyó kedden Cibere vajda győz, vagyis a böjt veszi át a hatalmat a farsangi konctól.
Napjainkra a szokás főleg Erdélyben maradt fenn, ahol a tréfás küzdelmet a farsangi szokások részeként szalmabábokkal is eljátszották
Időjósló nap a mai. "Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja" - tartja a népi megfigyelés, azaz a hideg még hidegebbé válik, s ez a meleg időre is igaz.
Érdekes, hogy ezt is megfigyelték: Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog. Ha ekkor enyhe az idő, még jön a hideg.
Tehát bármi megtörténhet, van rá mondás, bár a népi megfigyeléseknek mindig van alapjuk.
Dorottya, a „Tavaszi Rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda miatt lett a kertészek és virágárusok védőszentje - a melegházaké is?
Dorottyához fordultak akik a szegénységtől, a szégyentől, a hamis vádaktól és a szenvedéstől kértek szabadulást. A szenvedők közül is főként a várandósok és a szülésznők fohászkodtak Szent Dorottyához könnyű szülésért.
A legtöbb fővárosi vendéglő étlapján szerepel ezen a vasárnapon a farsangi fánk, de a pulyka, kappan, sőt rántott csirke is, mintha csak a baromfiak akarnák megvigasztalni a pesti gyomrokat mindazokért a kellemességekért, a muszka kaviárokért, a nevezetesebben összeállított heringsalátákért, a ritka halakért, amelyek 1933-ban természetszerűleg, talán éppen beszerzési áraik miatt: elmaradtak az idei farsangi étlapokról.
De például tiszai kecsege, régi jó hívünk, honfitársunk van elegendő az étlapokon, a marhahúsok sem hagyják magukat, amióta az úgynevezett bécsi marhahúsok divatjukat múlták. És itt vannak a januárban szokásos kolbászok, hurkák, amelyek valamiképpen mégis csak azért vannak a világon, hogy az elbúsult gyomrokat foglalkoztassák a maguk ősi erejével.
Hát nincs kaviár a farsangi étlapokon és vasárnapi elképzelésekben, amelyek az első farsangi vasárnapon meglátogatják a fantáziát, de ezen kívül van jóformán minden, amely eszébe juttathatja az embereknek, hogy farsangi dínom- dánom kezdődött, többet engedhet meg magának az étvágy, sőt a szomjúság is kitűnő, bőségesen termett borainkból.
Akármily borúsan nézegetnénk a dolgokat: farsang első vasárnapja meglehetős élvezettel köszöntött be Budapestre. Szombat este voltak megfelelő bálok, különböző összejövetelek: az uccák éjfél után is hangosak és népesek voltak: a mai nők éppen úgy tudnak a bál után nevetni, mint akár a háború előttiek: a fiatalemberek hangjaiban is meghallhatjuk régi kedvünket, ha jól figyelmezünk.
Vasárnap volt ennivaló bőven a vendéglőkben, az aprólékos és tyúk-levesek mellett még káposztaleveset is kaphattak azok, akik azt szomjazták.
Meg kell adni ennek a boldogtalan hírű városnak, hogy a ceremóniák betartását még mindig elsőrangú kötelességének tartja. Megünnepli a farsangot 1933-ban, kedvesen és szegényen, de lehetőleg a maga hivatalos formájában, ahogyan valaha apái elrendelték.
Krudy Gyula
A farsangi időszak vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart, de mindig az utolsó napok a legmozgalmasabbak. Az ünnepkör záró szakasza külön nevet is kapott: ezt a pár napot hívják farsang farkának, avagy "háromnapok"-nak, amikor a legzajosabbak és legkicsapongóbbak a mulatságok.
A farsang farkának első napja farsangvasárnap. Ez a nap a magyar néphagyományban nemcsak a böjt előtti bulizásról szólt, de a párválasztásban is kitüntetett szerepet játszott.
Ekkor derült ki, hogy melyik legények és leányok találtak egymásra a farsangi, illetve a báli szezon alatt. A koreográfia a következő volt: a lányok a megelőző napokban bokrétát küldtek a kiszemelt legénynek, aki farsangvasárnap reggelén - finom utalásféleképpen - kitűzte azt a kalapjára.
És ez még csak a nap kezdete volt: a fiúk ekkor reggeltől estig a leendő apósuk kontójára ihattak és ehettek, és nincs okunk kételkedni abban, hogy mindent beleadtak a tivornyázásba. Erre a szokásra utalva nevezik vővasárnapnak is a farsang farkának első napját.
Ezt követi a farsanghétfő, majd a húshagyókedd, amely már nevében is a nagyböjt kezdetére utal.