LANTOS VOLTAM „ZSOZIRISZ”
MESEBIRODALMÁBAN
Valamikor hajdanában talán az Internet Magyarországi, ha nem is Ős, hanem Középkorában a Világhálón nagy népszerűségnek örvendett a ZSOZIRISZ HONLAP, amely jelenleg is sikeresen működik.
Azt nem tudom mikor alakult, de 2006 – ban mikor én is felfedeztem, akkor már nagyon sokan ismerték és naponta jártak oda, mert az oldal a Szeretet jegyében működött. Voltak ott versek, prózák, képeslapküldő, jósda stb. Bárki odamehetett, aki betartotta az ottani előírt játékszabályokat. Érdekessége az volt, hogy egy idő után az oldal működtetője adott személyre szóló úgynevezett „Avatar” képet, amely az illető valamilyen tulajdonságából adódott. Mivel jómagam gyermekkoromtól fogva vers és prózaírással is foglalkozom, természetes volt, hogy ide is felhoztam azokat, amelyeket megfelelőnek tartottam a szélesebb körű megjelentetéshez. Hála Istennek, viszonylag elég sokan rendszeres olvasói lettek az írásaimnak és természetesen véleményt is mondtak róla.
Épen ebből az apropóból ért az a megtiszteltetés, hogy Zsozirisztól egy olyan képet kaptam, ami manapság a különféle oldalakon profilkép elnevezésként funkcionál, de bárki azt tesz fel magáról, amit akar, itt azonban a fentiek szerint történt. A képen egy középkori lantos énekes profilja volt és ettől kezdve még jobban próbáltam odafigyelni arra, hogy milyen minőségű írásokat hozok ide. Az a megtiszteltetés ért, hogy évekig egy ottani válogatásban is bent voltak verseim, ami az oldal működtetője, működtetői részéről lett összeválogatva.
Lehetőség volt arra is, hogy beszélgetéseket lehetett írásban folytatni bármiről és a különféle témájú rovatokban megjelent írásokon vitázni, vagy véleményt formálni büntetlenül. A fenntartók azonban éberen figyeltek arra, hogy ne fajuljanak el olyan irányba a viták, amelyek már – már személyiségi jogokat is érintettek. Ilyenkor, ha kellett, drasztikusan közbeléptek és átmenetileg fel is függesztették a beszélgetési lehetőségeket. Hála Istennek, azért akkoriban ez viszonylag ritkán fordult elő.
Egyszer valaki kitalálta, hogy írjunk közösen mesét a klasszikus hagyományok szellemében. Így is történt és elkezdődött a mesélés és az is természetes volt, hogy a „rám ruházott” lantos – dalos énemből kifolyólag ilyenformán adtam hozzá az én mesevilágomat lírikus formába öntve. Később valahogyan ellaposodott és megritkult a mesefolyam, aminek következménye az lett, hogy befejezetlenül abbamaradt. Beleképzeltem magamat abba a világba és úgy éreztem, hogy valóban tudok lanton játszani, pedig a valóságban sajnos az éneklésen kívül semmilyen hangszer nem áll a kezemre. Valahogy ez nem képezte a falusi neveltetésem részét, később pedig már megint csak nem nagyon volt rá lehetőségem a zenei továbbfejlődésemre. Azt azért el kell mondanom, hogy Áldott Emlékű Apai Nagybátyám Nagy Gyula református lelkészként kiválóan tudott hegedülni. Sajnos nagyon korán, Krisztusi kort megérve 33 évesen visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Azért egy picurkát szájharmonikázni tudok, de évtizedek óta már ilyen hangszerem sincsen. A Zsozirisz mesebirodalmában megírt két versemet azonban megőriztem és most a szép emlékek kedvéért ebben a kis, igaz történetben közreadom. Remélem a régi Barátok, akikkel egykor ott voltunk, ha elolvassák, nekik is jóleső érzés lesz visszaemlékezni erre az időszakra. Egy valamit azért sajnálok, hogy abban az időben a be nem fejezett mesét nem mentettem el, de most már késő. A két kis versem azért egy kicsit visszaröpít a majdnem tíz évvel ezelőtti időszakba. Íme:
NEM LEHETTÉL VELEM…
Királyi Apámra emlékezve
Oly távol voltam Tőled és mégis oly közel,
Küszködtem a távolság szép emlékeivel.
Gyermekkorom boldog volt, de nem láttam Apám,
Bölcsőm mellett oly sokszor mesélt Róla Dadám.
Fénylő palotákról ahol minden gyönyörű,
Udvari bálokról hol minden csupa derű.
Titkon remélhettem csak, hogy visszatérhetek,
Apám szeretetéből majd részesülhetek.
Megdobbant a szívem mikor jött az üzenet,
Tündérország hazavár és mindenki szeret.
Hosszú volt utam mire Hazámba érkeztem,
Szerető Apámat már meg nem ölelhettem.
Királyi Apám, nyughelyednél most itt vagyok,
Örökké nyíljanak feletted liliomok.
Ráborulok sírhalmodra, könnyem hullatom,
Kezeim összetéve halkan imádkozom:
Istenem fenn az Égben oltalmat adj neki,
Catrine grófkisasszony örökké szereti…
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2006. 11. 17
LANTOM HÚRJAI SZÓLJATOK
Lantom húrjai ünnepi szózatot zengjetek,
Díszes vendégeink ma ünnepelni jöjjetek.
Rózsaszirom királynő újra itt van közöttünk,
Poharainkkal jó egészségére köszöntsünk.
Caterina grófkisasszony visszatért mihozzánk,
Nélküle most lehet, hogy mindannyian zokognánk.
Udvari zenészek, bohócok, nosza, talpra hát!
Szórakoztassátok gyorsan vendégeink hadát.
Az ételeket hozzátok éhes már mindenki,
Panaszra ne menjen majd ki a konyhába senki.
Kupákba bort öntsetek Tokajnak hegyeiből,
Fácánsültet kóstoljatok Bakony erdeiből.
Halat Balaton vizéből kifogva sütöttek,
Fogyasszon belőle mindenki, szolgák sürögnek
Hogy a vendégsereget kellően kiszolgálják,
A gavallér borravalót hűen meghálálják.
Hangos már a zeneszó lovagjaink táncra fel,
A hölgyeket megpörgetni a dallam úgy ível.
Feledjünk most bánatot a gyászévünk már letelt,
Balázs Királyunk emléke szívünkben hálatelt.
Valcer elrepít, táncoljon mindenki boldogan,
Hiszen egy emberöltő olyan hamar elsuhan.
Lantom lehalkítva leteszem, pihenjen kicsit,
Hallottátok újra fent Valentinus énekit.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2006. 11. 19
Végezetül Zsoziriszéknak utólag is megköszönöm azt, hogy egykor olyan kellemes órákat tölthettem el a nagyon színvonalas Honlapjukon.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 01. 20. Szerda délelőtt 11: 03
