Gyakorlati gnózis - gnosztikus ,,értelmezőszótár"


Gyakorlati gnózis - gnosztikus ,,értelmezőszótár"

Gyakorlati gnózis – gnosztikus ,,értelmezőszótár”

 

Minden ember azokkal a problémákkal foglalkozik, amiről úgy gondolja, a leginkább érintik. De nem biztos, hogy valóban azok a leghúsbavágóbb problémák, amiről azt hiszi, hogy azok. Valaki gondolhatja úgy, hogy életét megalapozhatja azzal, ha informatikai szakemberré képezi magát, de idővel – szerencsés esetben még idejében - rájöhet arra, hogy túl sokan akarnak informatikusok lenni, ezért az informatika kevésbé lesz majd keresett szakma, ami a pénzben is meglátszik majd. Ezen kívül tele van az élet ígéretekkel, amelyekről kiderülhet, hogy csak illúziók voltak. Ha az ember nem csak úgy gondolná, hanem pontosan tudná, hogy mi lenne  ajó választás, akkor nyilván jól választana, ami a szakmákat tekintve az országnak is jó lenne, hiszen a hiába valő képzés nem csak az embernek, hanem az államnak is pénzpocsékolás. Előfordulhat az is, hogy a jó döntéshez szükséges információkat tudatosan elhallhógatják azért, mert a döntés nem lenne jó valaki másnak. 

Ez a helyzet, amikor a globális eseményekre legnagyobb befolyással rendelkező háttérhatalom úgy intézi, hogy ne is terelődjön fontos kérdésekre a figyelem. Megteheti, mivel kezében van a világ tudományos és oktatási intézményeinek legnagyobb, legtekintélyesebb része. Nem régen idéztem XY (alias Julius Andan) ”A világ a színfalak mögött” c. könyvéből egy részt. Most újra idézek a könyvből, mert erős politikai tartalma miatt gyakorlatiasabbá teszi mind azt, amit írni szeretnék

(az idézetben beszúrtam néhány helyre a dőlt betűs megjegyzésemet is). 

,,A világképeknek az a dolguk, hogy választ adjanak a végső kérdésekre. 

Minden világkép annak magyarázata, hogy mi az ember, mi a szerepe a világmindenségben, mi az univerzum, honnan ered, mi az élet, mi a halál, mi az élet értelme, valamint hogy mi a jó és mi a rossz.

Minden világkép ezekre az alapvető kérdésekre ad választ.

A materialista világkép homlokegyenest ellentmond ezekben a kérdésekben minden más világképnek.

A termodinamika második főtétele a természettudomány egyik legjobban alátámasztott adata. E főtétel kimondja, hogy zárt rendszerben az idő előrehaladtával az entrópia növekszik.

Az entrópia azt jelenti: rendezetlenség, káosz.

Ellenvethetjük, hogy egy palettára rendezetlenül feldobált festékpacákból a művész a munkája során (vagyis az idő előrehaladtával) képet fest, és egy valóban jó festmény óriási rendezettséget kíván.

Ellenvethetjük azt is, hogy amikor valaki a földön kaotikusan szanaszét heverő kövekből felépít egy házat, az nem tesz mást, mint hogy az idő előrehaladtával a rendezetlenségből rendezettséget hoz létre.

Számtalan ehhez hasonló példát hozhatnánk még fel, melyek mindegyike ellentmond az entrópia elvének.

A termodinamika második főtételének védelmezői a fenti ellenérvekre azt a választ szokták adni, hogy a törvény a „zárt terekre” érvényes, és azt tekintjük zárt térnek, amibe kívülről nem lehet betenni semmit.

(A háttérhatalomra jellemző logikai csavar. Nem az a zárt a rendszer, amelybe kívülről nem lehet betenni semmit, hiszen a valójában végtelen tér- és időhatárokkal rendelkező univerzumban sem lehet betenni kívül semmit, a határtalan kiterjedésnél nincsenek a határok, amelyek a "bent"-t és "kint"-et elválaszthatnák.)

...Ami igazán fontos, az ez: 1865-ben egy német fizikus, Rudolf Clausius előállt a termodinamika második főtételével, melyet a gőzgépekkel végzett kísérleteire alapozott.

Mintegy húsz évvel később a legfelsőbb kaszt úgy vélte, hogy ez a főtétel nagyon alkalmas

lesz a materializmus megalapozottságának bizonyítására. Az akkori elődöm egy kicsit átfogalmazta az eredeti tételt, és így kezdték el használni, és a mai napig is így használják.

A huszadik század elejére meglehetősen pesszimista világnézetek alakultak ki, az átfogalmazott főtételnek köszönhetően. Olyan elképzelések születtek, miszerint az élet törvényszerűen el fog pusztulni az egész univerzumban, és hogy maga az univerzum is törvényszerűen elpusztul majd, mert ezt mondja ki a termodinamika második főtétele.

De ezt a termodinamika ÁTFOGALMAZOTT második főtétele mondja ki, és nem az eredeti!

Az átfogalmazott tétel így hangzott: „Zárt térben a rendezetlenség az idő előrehaladtával növekszik”.

Az eredeti megfogalmazás pedig így szólt: „Magára hagyott térben a rendezetlenség az idő előrehaladtával növekszik”.

Tehát nem „ZÁRT TÉRBEN”, hanem „MAGÁRA HAGYOTT TÉRBEN”!!!”

Így ütött két legyet egy csapásra a ,,legfelsőbb kaszt". Megmagyarázta, miért nem lehet örökmozgót építeni, illetve hogy az entrópia-törvényen keresztül bizonyítsa, hogy Isten nem létezik. Az embereket nem konkrét adatok meghamisításával lehet leginkább becsapni, hanem az emberben olyan hamis nézőpont kialakításával avilágról, hogy az adott nézőpontból az ember ne juthasson el oda, ahová valamiért neki eljutni tiltva van. Az az irányjelző táblát, amely az embert rossz irányba tereli, úgy lehet hívni, hogy materielizmus. 

A cipész cipővel, a politikus politikával foglalkozik. Amit a politikus tesz vagy mond, az politika. De miért foglalkozik egy politikus a lélek, a túlvilág vagy az emlékezet hollétének kérdésével? Ezt a kérdés jutott eszembe az előbb idézett könyv egy további fejezetét olvasva (kicsit hosszú lesz, de megéri):

 

,,A legtöbb ember össze van zavarodva azt illetően, hogy mi a különbség a materializmus és a vallások alapvető tanításai között, és így ebből is és abból is elfogad tételeket, és nem veszi észre, hogy azok egymásnak ellentmondanak.

A materializmus szerint az agy gondolkodik és az agy tárolja az emlékeket. Roppant érdekes jelenség, hogy ezt rengeteg vallásos ember is elhiszi, köztük papok és lelkészek is.

(Nem csak vallásos emberekről van szó, ez általános nézet. A tudományos anyagok az emberi idegrendszer bemutatásakor csak az idegsejtek kapcsolatait képesek csak bemutatni, de az idegsejtek és a tudat kapcsolatát már nem.)

Ez azért is érdekes, mert ha az agy bármi effélét csinál, akkor nincs lélek és nincs Isten.

Ha az agyban vannak emlékek, akkor azok a test halálakor elpusztulnak. Ha az agy gondolkodik, akkor a test halála után a gondolkodás megszűnik. Ha az agy döntéseket hoz, akkor a test felbomlásával a döntések is megszűnnek. Ha így áll a helyzet, akkor mi volna a lélek szerepe? Akkor milyen tulajdonságokkal rendelkezik a lélek?

A lélek nem rögzít emlékeket, nem tárol emlékeket, nem emlékezik, nem gondolkodik és nem dönt.

Akkor mit csinál?

Mi maradt még?

Hát semmi.

És ha valami semmit sem csinál, akkor az nincs is.

                                                                                   2.

Mit gondol, hány emléke van egy ötvenéves embernek?

Napi tapasztalatból tudjuk, hogy az emlékek kísértetiesen hasonlítanak a filmhez. Az emlékek egy háromdimenziós film, amely tartalmaz minden érzékletet, továbbá a személy aktuális emócióját, a gondolatait és a döntéseit is. A film képkockákból áll, és mivel az emlékezést bárhol leállíthatjuk, és bármilyen jelenetet kikockázhatunk, akárcsak a film esetében, tudjuk, hogy az emlékezés alapegysége az emlékkép, amely olyan, akárcsak egy képkocka a filmen.

A nagyon régi filmeken meglehetősen furcsa a mozgás: valószerűtlen, darabos, komikus Ennek az az oka, hogy túl sok, vagy túl kevés képet vetítettek egy másodperc alatt.

Némi kísérletezéssel azonban felfedezték, hogy ha tényleg valószerű mozgást akarnak, akkor egy másodperc alatt 24-25 képet kell levetíteni. Ez az adat a filmkészítés technikai oldalának egyik alapaxiómája.

A filmeken látható valószerű mozgásból kiindulva tehát megállapíthatjuk, hogy az ember másodpercenként, körülbelül 24-25 emlékképet rögzít.

Vegyük alapul a 25-öt és számoljunk egy kicsit.

Ez percenként 1.500, óránként 90.000, naponta 2.160.000, évente pedig 788.400.000 emlékkép. Vagyis ötven év alatt 39 milliárd 420 millió emlékkép. Három dimenziós emlékkép.

(Biztosan rossz kulcsokat használ a számítás, mivel az emlékezet nem videószerűen tárolja az emlékeket, ettől függetlenül a végeredmény nem lesz sokkal kisebb.)

Nos, hol fér el a testben ennyi emlék?

Van nekünk 39,5 milliárd emlékképünk, hová tegyük őket?

És mekkora egy emlékkép?

És hogy néz ki, milyen az alakja?

És a legfontosabb kérdés: MI maga egy emlékkép, mint fizikai dolog?

Mekkora a súlya? Milyen a színe? Milyen a hőmérséklete? Milyen anyagokból áll? Egy macska emlékképe úgy néz ki, mint egy macska? Vagy mint egy fénykép? És ha megnézzük nagyítóval vagy mikroszkóppal, akkor látjuk, hogy egy macska van rajta?

3.

Egy sejtnek - függetlenül attól, hogy a test mely pontján helyezkedik el és milyen funkciót lát el - ahhoz, hogy működni tudjon, rengeteg olyan alapvető feladatot kell ellátnia, melyek függetlenek a sejt elhelyezkedésétől és testben betöltött szerepétől. A sejtnek táplálkoznia kell, anyagcserét kell folytatnia, osztódnia kell, és el kell látnia a feladatát.

A sejtfalnak nem az a feladata, hogy emlékeket tároljon, a sejtmagnak sem, a kromoszómáknak sem, az enzimeknek sem, a DNS-nek sem, a géneknek sem, és így tovább.

Tételezzük fel, hogy vannak emlékeket tároló sejtek a testben – még ebben az esetben is, ezeknek a sejteknek fenn kellene maradniuk, ehhez pedig bizonyos feladatokat el kell látniuk, függetlenül attól, hogy emlékeket tárolnak.

Nos, hol tárolnák az emlékeket az emlékeket tároló sejtek?

És hogyan?

Hogyan kerül eltárolásra mondjuk egy doromboló macska emléke?

És hogyan kerül az emlék az emlékeket tároló sejtekbe?

131És egy igencsak fontos kérdés: mi nézi meg az emlékeket az emlékeket tároló sejtekben és hogyan?

Mi megy oda a sejthez és néz bele?

Honnan tudja, hogy egyik vagy másik emlék melyik sejtben található?

Mi az a dolog, ami ott mozog az agyban, számon tartja, hogy melyik emlék melyik sejtben van, bemegy a sejtekbe, megnézi ezeket az emlékeket, értelmezi őket és gondolkodik?

Mi csinálja ezt?

Megint csak sejtek, a sejteknek egy minden eddiginél speciálisabb fajtája?

És amikor ezek az emlékeket tároló sejtek osztódnak, akkor az emlékek belekódolódnak a DNS-be?

Hogyan?

Mi módon?

És mi volna a genetikai kódja egy doromboló macska emlékképének?

4.

Mi tudna gondolkodni a testben?

A testnek melyik része?

Az agy! – vágják rá a materialista tekintélyek.

És az agynak melyik része?

Mi marad az agyból, miután minden olyan részt kivettünk belőle, amelynek

KIMUTATHATÓAN testi funkciók ellátása a feladata?

A gondolkodáshoz nagyságrendekkel nagyobb kapacitás szükséges, mint az emlékek tárolásához, és míg az emlékek tárolása mechanikus, a gondolkodás nem az. Jó példa erre a számítástechnika, ahol az adatrögzítés és előhívás semmilyen nehézséget nem okoz, míg a mesterséges intelligencia enyhén szólva fejletlen (sőt, egyes kutatók szerint még meg sem született igazán, egyesek szerint pedig nem is lehetséges).

A materializmusban minden kínos kérdésre az a válasz, hogy „Az agy nagyon bonyolult szerv!”. Ez a kijelentés tudományosan körülbelül annyit ér, mintha azt mondanánk, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”.

Az agy a valóságban (és bizonyíthatóan) a test kommunikációs központja, és semmi más.

A testet kívülről érő hatások és a testben belül lezajló folyamatok ingerei eljutnak az agyba, és minden testet vezérlő inger az agyból indul ki és jut el a testben tetszőlegesen bárhová. Mindez nem egy feltevés.

Az agy minden részének pontos funkciója van: vagy információt fogad, vagy információt küld ki. Az agy ezen kívül nem csinál semmit. Ez az információ nem más, mint elektromos vagy kémiai jel.

Az agynak nincs olyan része, amely képes lenne valamiféle emléket rögzíteni, vagy tárolni, vagy az emlékeket kezelni, sem információkat felfogni, elemezni, kiértékelni, mérlegelni, véleményeket kialakítani, tervezni, tanulni és döntéseket hozni.

Az agy kommunikációs szerv, a test kommunikációs központja, amely begyűjti a test minden érzékletét, és amelyen keresztül irányítható a test.

5. 

A géneknek megvan a maguk nagyon fontos szerepe a testben. A gének tartalmazzák a test tervrajzát annak felépítéséről és működéséről. A genetika tehát egy tudomány, amelynek óriási szerepe lehet a jövőben, amennyiben nem nyomják el teljesen.

A tudományos genetikán kívül azonban van még egy másik genetika is. Ez a másik genetika egy ál-genetika, amely a valódi tudomány fedezetében csepegtet hazugságokat a világba. Ez az ál-genetika egy áltudomány, egy ideológia.

Ez az ideologikus genetika a tudományos genetika szakkifejezéseit használja a legfelsőbb kaszt hazugságainak elfogadtatása céljából.

Az ideologikus genetika azt állítja, hogy a gének határozzák meg egy ember személyiségét, a céljait, az intelligenciáját, a vágyait, azt, hogy milyen a szexuális irányultsága, azt is, hogy mi a kedvenc színe, mi a kedvenc illata, és így tovább, vagyis tulajdonképpen mindent a gének határoznak meg.

Nos, van ezzel némi probléma.

Az egyik az, hogy a gének nincsenek semmilyen kapcsolatban azzal a világgal, amelyben mi, emberek élünk, vagyis fogalmuk sincsen például a színek létezéséről, hogy ennél bonyolultabb példát ne is hozzak fel. A gének semmit sem tudnak a világról. Egyáltalán nincs tudomásuk a világ létezéséről.

A másik, hogy a géneknek van funkciójuk, a gének határozzák meg a test alapvető felépítését és alapvető működését, melyet számtalan dolog befolyásol, például a táplálék, a mozgás és egyebek, vagyis, ha valaki például nem táplálkozik megfelelően, akkor a teste nem lesz teljesen olyan, mint amilyennek a genetikai programja szerint lennie kellene.

A harmadik, hogy még soha senki nem látott egy gént, amint az valamit csinált volna.

Soha. Senki a világon nem látott egy gént, amint az befolyást gyakorolt volna valakinek a gondolkodására, vagy az ítéletére, például a színekhez való viszonyára.

És a negyedik: még csak olyan modell sem létezik, még csak egy homályosan vázolt koncepció sincsen, amely azt magyarázná, hogy a gének miképpen érik el, hogy valaki például a komolyzenét szeresse, mert természetesen a genetikus ideológia szerint a zenei ízlést is a gének határozzák meg.

Azt, hogy egy családon belül előfordulhatnak hasonlóságok a viselkedésben, vagy hogy egy családon belül több generáció is ugyanazt a szakmát választja, ezernyi más tényezővel is magyarázni lehet, mint a génekkel. Továbbá, a családfakutatás, mint a gének személyiséget befolyásoló szerepének „kutatása”, csak valószínűségekkel foglalkozik, mint valamiféle jóslás, és nem tényekkel, így tehát nem tekinthető tudományos kutatásnak vagy tudományos bizonyítéknak.

A genetikus ideológia mélyén megbújó gondolat-bálvány egy hazugság, amely így szól: nincs lélek. Maga a genetikus ideológia egy érvrendszer, amely érvel emellett a hazugság mellett, és azt állítja, hogy a lélek képességei valójában a gének képességei. Ennyi az egész.

6.

A kutatástörténetben egyetlen szó sem található olyan kísérletekről, amelyek bizonyítanák, hogy az agy emlékezne vagy gondolkodna, vagy hogy a gének bármilyen mértékben is meghatároznák a személyiséget.

Voltak és vannak emberek, akik baleset, bűncselekmény vagy betegség következtében agysérülést szenvedtek el, és túlélték, de a sérülés következtében hirtelen vagy fokozatosan, kisebb vagy nagyobb mértékben, időlegesen vagy tartósan megváltozott a viselkedésük, az élethez és más emberekhez való hozzáállásuk.

A materializmus igazolásán dolgozó „kutatók” megfigyelik, hogy ezek az emberek milyen viselkedésbeli és egyéb szellemi változáson mennek keresztül, ezt összevetik az agysérülés helyével és milyenségével, és ily módon próbálják kikövetkeztetni, hogy az agynak mely része milyen szellemi funkciónak a forrása.

Ez az ÖSSZES BIZONYÍTÉK arra, hogy az agy rendelkezik a lélek képességeivel, vagyis hogy a lélek nem létezik.

Van azonban néhány ellenérv, amely az eszünkbe jut, amint figyelmen kívül hagyjuk a tekintélyek győzködését.

1. Ezeknek az eseteknek a dokumentálása néha elképesztően trehány, sokkolóan tudománytalan módon történik, következésképpen a tudományos kutatás számára elfogadhatatlanok.

2. Vannak hamis, fiktív esetleírások, melyek sohasem történtek meg.

3. Számtalan rossz és elhamarkodott következtetést vontak le az esetleírásokból,

melyek némelyike olyan logikai bakikat tartalmaz, olyan mértékben logikátlan, amely a tudomány bármely valódi területén elfogadhatatlan és köznevetség tárgyát képezné.

4. A következtetéseket nem ellenőrizték. Nem létezik semmiféle KÖZVETLEN bizonyíték, ezt még a materialista tekintélyek is elismerik.

5. Az agyuk adott területén megsérült emberek nem minden esetben változnak meg, nem minden esetben egyforma módon és egyforma mértékben.

6. A test bármelyik részének sérülése is kiválthat ugyanilyen látványos és tartós változást a személyiségben.

7. Azoknak az eseteknek a túlnyomó többségében, melyekben egy személy viselkedése vagy valamilyen szellemi képessége hirtelen és nagy mértékben megváltozott, a test sehol sem sérült meg. Egy életvidám ember kap egy telefonhívást, melynek hatására egy életre megnyomorodik lelkileg és egykori önmagának csupán árnyéka marad. Egyetlen kellőképpen rossz vagy kellőképpen jó hír változások garmadáját válthatja ki, melyek lehetnek döbbenetesen nagymértékűek, az élet végéig kitartóak, és nagyon sokfélék.

Pozitronemissziós tomográfia, mágneses rezonanciás képalkotás, magnetoenkefalográfia...

Néhány ijesztően bonyolult kifejezés, melyek még bonyolultabb berendezéseket és eljárásokat takarnak.

Ezek az agy műszeres vizsgálatai. Bonyolultságuk ellenére sem képesek semmi másra, mint annak kimutatására, hogy az agyban van valamiféle aktivitás.

Ezt azonban már eddig is tudtuk.

Ez sem tekinthető bizonyítéknak arra a „tudományos állításra”, hogy nincs lélek.

7.

A fizikai univerzum tudományos kutatása folyamán végső soron mindenből tárgylemez lesz a mikroszkóp alatt, vagy valamilyen porított anyag vagy valamilyen folyadék egy kémcső alján, esetleg némi gáz egy bura fogságában; vagy számok, grafikonok és teszteredmények; vagy fényképek, film- és hangfelvételek.

A materializmus azt állítja, hogy nincs lélek, nincs Isten, az agy gondolkodik és tárolja az emlékeket, és a gének meghatározzák a személyiséget.

Arra szeretném kérni, hogy gondolkodjon el, és próbálja meg kitalálni, hogy mit is kellene látnia egy mikroszkóp alatt, egy kémcső alján, egy bura fogságában, egy papírlapon, egy fényképen, egy film- vagy hangfelvételen, amely bizonyítaná, hogy nincs Isten?

Vagy azt, hogy nincs lélek?

Vagy hogy az agy gondolkodik?

Vagy hogy az agy emlékeket tárol?

Vagy hogy a gének meghatározzák az ön személyiségét?

Jó szórakozást kívánok egész hátralévő életére!”

 

 

A rózsakeresztesekről sokan hallottak ugyan, de keveset tudnak róluk – én is. De én nem vagyok a rózsakeresztes rend tagja. Annyit viszont tudom róluk, hiszen ezt ők sem tagadják, hogy éppen úgy a háttérhatalom termékei, mint más, összeesküvés-elméletekből ismert ,,titkos” szervezetek. Lényeges különbség azonban a rózsakeresztes rend és a ,,titkos” kuplerájok között, hogy a rózsakeresztes rend erősen spirituális tagokra hajt. A rend tanai úgy vannak fogalmazva, hogy azt értelemmel megérteni nem lehet. A rózsakeresztesek szellemi iskoláját csak az tudja végig vinni, aki talál az egészbe valami megfoghatót, pontosabban őt tudja megfogni a tan. Ez szűrőként is funkcionál, mert ebben az iskolában a legkevésbé ésszel annál inkább belső utak keresésével lehet tovább jutni. Ennek pedig azzal a furcsasággal jár, hogy a belső utak járását, vagyis az önmegismerést korábban kell kezdeni, minthogy valaki a rózsakeresztes rendbe jelentkezhetne. A belső utak keresése teljes mértékben adottság, azt nem lehet sem tanítani, sem csak úgy csinálni. Tehát aki a rózsakeresztesek közé akar tartozni, annak szinte oda is kell születnie. El kell ismerni, hogy ez másképpen nem is működhet. 

A rend tanainak a célja, hogy az embert visszavezesse az Isten világi szintjére, amit azonban pontosan nem ír le, hogy mi is az. És a tagjainak sem fogalmazza meg a rend másképpen, de a rend belső köreibe még bejutó tagjainak sem - úgy tudom. Ezért gondoltam azt, hogy a magam értelmezése alapján leírom, mit is tanít a rózsakeresztesek szellemi iskolája az ember visszatérésével, illetve visszatérítésével egy világnak.

Az visszatérni akaró ember elé a szertet követelményét állítják a rózsakeresztesek. Ám a szeretet fogalma nem egészen fedi azt, amit a hétköznapokban megszokott. Ezt Jan van Rijckenborg, a rózsakeresztes rend egyik kötelező szerzője is említi. D hogy pontosan mit értenek a szeretet alatt arrafelé, azt később próbáltam meg kideríteni. Erről az írás végén írok. 

A szeretet folyamatos hangoztatása miatt sokak a rózsakereszteseket amolyan rózsaszínegyletnek nézik. Pedig a tanai nem ellenkeznek a valósággal abban az értelemben, hogy nem lehet bizonyítani, hogy fizikai képtelenség, amit a rend tanai hírdetnek. Ki tudja tényekkel cáfolni, hogy nem létezik az un. isteni rend, mikrokozmosz, tükörszféra, vagy az isteni rendből ránk maradt isteni szikra, amit minden ember magában hordoz és a rend a rózsával szimbolizálja? Mindössze azt lehet állítani, hogy a tan hirdetései a világról, a materialista valósággal, vagyis tudományos felfogással összeegyeztethetetlen. Ugyanakkor a rózsakeresztesek által használt fogalmak átértelmezéssel ráillenek a materializmus által háttérbe szorított valóságra, amelyet mi alig ismerünk. Sajnos a tan ,,virágnyelvet” használ, és nehéz megcsípni, mit is takar egy-egy fogalom leírni. Úgy tűnik, hogy ehhez a rend vezetői ragaszkodnak.

Az én világképemben nem a Föld embere jelenti az emberiséget, hanem mi egy jóval nagyobb, kozmikus léptékű emberiség része vagyunk. Valószínűleg - akarva akaratlanul - ezt nevezik a rózsakeresztesek isteni világrendnek. Ha ezt sort tovább viszem, akkor az ember része volt ennek a szupercivilizációnak, de amelyből valamilyen oknál fogva távozott, vagy távozni kényszerült egy lokalizált helyre, amit mi Földnek nevezünk. Ám a távozás nem látszik végérvényesnek, de az csak egy út megtétele után lehetséges. Ezt az utat másnak nem is lehet hívni, mint tapasztalatszerzés folyamatának. A rózskaresztes irodalom is pontosan ezt írja.  

Minden civilizáció az őt létrehozó tagjain keresztül marad fent és ami a fő, fejlődik. Viszont az ember – mint az élőlények – halandó. Ha az életében szerzett tapasztalatok az ember halálával megszűnnének létezni, minden újszülöttnek ott kellene kezdenie az életét, ahol a szülei abba hagyták. A civilizáció rendszerében ez helyben járást, a fejlődés megszűnését jelenti. Az ember korlátai egyben a civilizáció korlátai lennének, ha nem működne az ,,isteni” szabály, hogy semmi sem vész el nyomtalanul, így a tapasztalat sem. A rózsakeresztesek tanának egyik alaptétele, hogy az isteni világba való visszatéréshez szükséges tudást mindenkinek magának kell megszereznie, tapasztalatok révén. Tehát az ember tudása, amelyet a karnációk láncolatában szerez, nem veszhet el, mert az egész láncolat, de az isteni világrend is értelmét veszti. Mire kell az embernek az Isten világában a karnációk révén szerzett tapasztalat? Erre semmi más választ nem tudtam kapni, mint hogy azt, hogy a tapasztalatok révén válhat csak mindenki számára elfogadhatóvá az rend, ahová a ,,bukott" ember visszaténi akar. A tapasztalatok révén jön létre a választási lehetőség az istni világrend és minden más között, ami nem az. És az Isten és világának javára való választása valószínűségével. A tapasztalat nem csak a választás illetve annak lehetősége, hanem maga a nem dialektikus ember. 

Arra a kérdésre, hogy Isten minden tudna-e teremteni ha akarna, a legtöbb ember azt válaszolná, hogy igen. Pedig ez a materializmus egyik csapdája, amibe a válaszadó beleesett. Tud-e az Isten tapasztalatot, egy végig járt utat, vagyis történelmet teremteni. Csak egy történelemvégi állapotban levő világot. Tud teremteni egy éppen a célszalagot átszakító atlétát, de attól az atléta még nem futotta végig az utat. Az ilyen győzelem csak valóságpótló illúzió. De a legfőbb probléma az, hogy egy kész világ teremtésével az Isten egy kérdésére nem kaphat választ: milyen lett volna a világ, ha valóban a saját útját járta volna végig. Biztos vagyok abban, hogy a világ erre a kérdésre is keresi a választ, mialatt fejlődik. Ha pedig Isten nem spórolhatja meg a tapasztalatok megélését azzal, hogy készre teremt egy világot, miért lenne ez megengedve egy embernek? Ez a rózsakeresztesek tanának története is: http://lectorium.hu/iskola/tan Amikor az ember meghal, minden emlékét elveszíti. Amikor megszületik, semmit sem tud, mert nincsenek emlékei. Viszont vannak ösztönei. Senki sem mondja meg egy csecsemőnek, hogy minek örüljön és minek nem, még is reagál egy idő múlva a valóság ingereire a kedvének kimutatásával. Ki mondja meg egy csecsemőnek, mi keltse fel a figyelmét vagy mi ne érdekelje? Később az embert az életében a tudása mellett megérzések is vezetik. Pedig ezek nem megérzések, hanem a örökölt beidegződések. Ösztönként megmutatkozó állásfoglalások, amelyek az előző életében gyarapodtak, de megvoltak már korábban is, csak időben visszafelé haladva egyre kevésbé megfogható mértékben. Az ember ösztönei a környezetre adott válaszok. Ezek a válaszok öröklődnek, ez az igazi egó, vagy belső egó, mert van aki így nevezi. Ez a belső egó soha nem hal meg. Minden egyes karnáció folyamán gyarapodik és biztosítja nem csak az egyén, de a civilizáció fejlődését is. Ha valakinek módja lenne rá, hogy ízekre szedje magát, de ezen belül is inkább a lelkét, semmi mást nem találna, mint az ösztönök, érzelmek által kódolt sok karnációnyi tapasztalatot. Az emberben semmi más nem lesz több a karnációk folyamán, csak a tapasztalat. Az ember megnyilvánulása csak a tapasztalattól függ. Ahányféle tapasztalat, annyiféle ember. Egy primitív élőlényt az Istentől kizárólag a tapasztalat mennyisége különbözteti meg. Semmi más. A rózsakeresztesek tana tanítja, hogy járd a maga útját – de azt nem mondja, hogy ez az út te magad vagy. Csak azt, hogy ismerd meg magad, mert ez vezet vissza az isteni világrendbe. Nem egyszerűen oda, hanem oda vissza. 

Aki hallott már angol szavakat, az biztosan úgy gondolja, hogy bár az angol nyelv egyszerűbb a magyarnál, a szavak kiforrottabbak. Mintha évmilliók óta csiszolódna a beszéd által. De hol alakult volna aki ez a nyelv – akár más nyelvekkel való keveredés útján – ha a modern ember csak 30 ezer éves a materialista felfogás szerint? Az azóta meghalt Varga Csaba úgy gondolta, hogy a magyar nyelv mesterséges nyelv valójában, és 40 ezer éves. Ezzel a korral egy újszülött az indogermán nyelvek mellett, miközben a modern ember (Homo Sapiens Sapiens) megjelenése előtt létezett tízezer évvel, és akkor is nyelvészek csinálták. A rózsakeresztesek sokszor beszélnek a zenéről. Talán nem is véletlenül. Ezzel kapcsolatban is lenne kérdésem, hogy Haydn, Mozart, vagy más műfajból a Guns N Roses illetve az magyar Omega tagjai honnan szerezték a zenei tehetségüket. Főleg az Omega érdekelne, nem csak a magyar vonatkozás miatt, hanem azért is, mert Kóbor János és társainak felmenői hivatalosan nomád pásztorok voltak Ázsiában 1200 éve. Legalább is hivatalosan, a materialista felfogás és a hivatalos magyar történelemírás szerint. A mai zenei tehetségek kialakulásához nem csak súlyos ezer évek kellenek, hanem a tehetségek kialakulásának lehetősége is. Mert ha a zenére nincs kereslet, akkor a zenésznek más munka után kell néznie, ha nem akar éhen halni. Az ember történetében visszamenőleg százezer évekkel ezelőtt már kereslet kellett hogy legyen a zenére, akármilyen lehetőségei is voltak a zene szerszámainak készítésére. Az operaénekest az teszi alkalmassá operát énekelni, hogy hangszervei erre alkalmasak. De mennyi ideig kell a hangszalagoknak fejlődniük, hogy azokkal operát lehessen énekelni? És ez még csak a dolog biológiai része. Ha az operaénekesnek nincs érzéke az énekléshez (ami nem is olyan egyszerű, mint kocsmában gyakorolni), akkor hiába van jó hangja. Tehát az operaénekest egyszerre teszi a hangja és az érzéke. Éppen ez egy bizonyíték a sok közül, amely bizonyítja, hogy a Föld embere tagja volt valamikor egy fejlett civilizációnak. Ahogyan a rózsakeresztesek mondanák, az isteni világrendnek. És ez az ember megbukott a vallások és legendák szerint, ahogyan a rózsakeresztes-tanok is írják. Ez a ,,bukott” ember keresi kijáratot ebből a szépnek nagyon nem mondható világból oda, ahol ösztönös emlékezete szerint már járt valamikor. Ahol megtanult beszélni és énekelni, meg miegymás. Milyen üzenete van mindezeknek a mai kor emberének, mert itt ez a lényeg?

A rózsakeresztesek azt tanítják, hogy az ember a krisztusi szeretetet követve juthat fel az isten-lények létezési szintjére, több lépcsőben. A tan nem személy szerint Jézusról beszél, hanem csak azzal szimbolizálna egy emberi tulajdonságot, amit a rend és más vallások is szeretetnek hívnak. Van ennek a fogalomnak egy politikusabb változata, amit viszont jobban ismernek: tolerancia. Nem az un. liberálisok által agyoncsépelt toleranciáról van szó, hanem a fogalom eredeti értelmezéséről, ami itt azt jelenti, hogy támogass mindenkit lehetőség szerint, aki nem akarja vesztedet és ne rúgj bele senkibe. Ok nélkül semmiképpen. Tiszteld mások egyéniségét és ne rendelj alá semminek semmit. Viszonozz. Ha nem viszonoznak, azt is. Előbb-utóbb mindenki eljut oda, hogy rájöjjön ennek az isteni szabálynak a működőképességére. Az idő pedig csak megerősít minden olyant, amiből az embernek haszna van. Ha huzamosabb ideig alkalmazzák ezt a szabályt, beidegződéssé és ösztönné válik. Lehet, hogy karnációk sorozata kell hozzá, de Istennek mindenre van ideje.

 

A Gnózis gyakorlati üzenete, leegyszerűsítve 6 (azaz hat) szóból áll: működj együtt a veled együttműködni akarókkal. A rendszerek saját részeinek együttműködése révén maradnak fent és fejlődnek. A civilizációk is. Egészen az isteni világrend szintjéig. 

,,Julius Andan" érvelésében írja, hogy a gének nem tárolnak semmiféle emléketet vagy bármiféle információt sem a lélekről, sem emlékekről. Az emberi gének 200-szor nagyobbak ugyan, mint a legnagyobb egysejtűek, ám ugyanennyiféle sejt építi fel az emberi testet. Ezért, és nem másért nagyobbak az emberi test sejtjei. A DNS-ükben tárolt információ csak és kizárólag a test felépítéséhez kell. A rózsakeresztesek tana szerint az emberi test a dialektikus világ része, a lélek pedig nem. Hogy hol van  alélek, ha nem a testben, erre nem tudok válaszolni. A tan szerint a lélek az mikrokozmoszban van, Hogy pontosan mi az, azt sem tudhatom. De inkább egy személyes aktához hasonlít, amelyben nem betűk, hasnem érzések, ösztönök vannak a sorokban. Ezek íródnak át a fizikai testbe lélekként. Hogy ez hogyan történik, egy további érdekes kérdés. A materializmus nem csak hogy nem tud erre a kérdésre válaszolni, de nem is akar. Aki tudna válaszolni, az sem akar - legalább is nem mindenkinek. Én úgy gondolom, hogy sok ember megérdemelné, ha a materializmus ködén átlátva jobban megismerhetné a világ valódi természetét. Mert azért látni kell azt is, hogy a tudomány a nyilvánosság háta mögött maga is iprkodik megtudni egy és mást arról, amit írtam. csak ők materialista címkével látják el mindazt, amiről a rózsakersztesek a vallás nyelvezetét használják. bAki ezt a vonalat választja ,,babonák" helyett, az üsse be a keresőbe, hogy "kvantumtudat". Aztán tovább, amerre jónak látja. De szerintem fog messzire jutni.   

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2016. február 7.
Nézettség: 538


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: