Gyakorlati gnózis – élő anyag
A materialista tudomány embereket érintő legnagyobb átvágása nem egy vagy több konkrét adat állítása vagy meghamisítása volt, hanem egy irányzat, amely érintett minden tudományágat, főképpen a természettudományokat – ideértve a matematikát is. A átvágás lényege, hogy a világot alapjában véve élettelen anyag építi fel, mellesleg (!) élőlényeket is. Mivel az élőlényeket a fizikai törvények szabályai szerint működő világ hozta létre a materialista felfogás szerint, érthető ez a hozzáállás. De csak is a materialista felfogás szerint. Mert más felfogások szerint a világot Isten teremtette, így az ember és más élőlények létezése a világban nem a fizikai törvényeknek köszönhető végső sorban. A materialista világ viszont tagadja Isten létét, és eközben igyekszik azt az Istenképet felmutatni, amit a kereszténység, az iszlám vagy a judaizmus tart az emberek felé. Holott Isten ebben a formában nem is létezhet. Ezt a természetvallások és benne a kaldeusok vallása is, kizárja, amelyek mindig is egyenlőségjelet tettek a világ és Isten közé, és nem osztották szét a világot teremtettre és teremtőre. Nekik volt és van igazuk. Már csak azért is, mert a említett három nagy vallás nem tud elszámolni olyan kérdésekkel, hogy Isten mivel ütötte el az idejét a teremtésig (ami idő végtelen kell hogy legyen, hisz Isten öröktől fogva létezik) , vagy miért teremtett magánál egy tökéletlenebb világot, amely azért nem lehetett készen még a bibliai hét után is, mert az a mai napig változik. Ha a teremtett világ tökéletes lett volna, változása, fejlődése nem lenne megmagyarázható. A válasz ennek a hamis szemléletmódnak megmagyarázására egyszerű: az anyag a legkisebb építőkövéig rendelkezik tudattal, lélekkel és az érzés képességével, és ez lehetővé teszi azt, hogy a tudat kapcsolatot teremtsen minden létezési forma között. A kapcsolat pedig kölcsönhatással jár. A kvantummal kapcsolatos tudományos állítások azt a célt szolgálják, hogy ezt a tényt ,,tudományos” mederben tartsák és a tudomány jogot formáljon ebben a tárgyban is megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatások megtételére.
A tudat fogalma a közfelfogásban nem tisztázott. Ha pedig nem az, akkor nincs is a tudatnak elfogadott definíciója, amit alapnak lehetne venni. A tudat fogalma alatt mindenki magából indul ki, és ez ahhoz vezet, hogy olyan tudatra gondol mindenki, mint amivel ő rendelkezik. Nem a tudat különböző az anyag megjelenési formái között, hanem az a különbség, hogy valami mennyi ,,eszköztárral” rendelkezik ahhoz, hogy a környezetével való kölcsönhatásban az onnan származó hatásokra adott válasza ne szimpla fizikai reakciónak minősüljön, hanem cselekvésnek.
A tudomány tudatosan választja szét a világot élettelenre és élőre, és úgy, hogy az utóbbi jelentéktelen súllyal rendelkezik az előbbivel szemben. De hol húzódik a határ az élő és élettelen között? Érdemes ezzel foglalkozni, mert így válik kézzel foghatóvá az átvágás. A Wikipédiában az élőlény fogalmáról ez olvasható: ( https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89l%C5%91l%C3%A9ny ):
,,Az élőlények vagy élő organizmusok („élő szervezetek”) életjelenségeket mutató, önazonosságukat fenntartó (homeosztatikus), önmagukról reprodukálható információt hordozó, termodinamikailag nyílt, disszipatív (energiát szétszóró), evolúcióra alkalmas rendszerek.”
Az életjelenségekről nincs más anyag a Wikipédiában, viszont az élet fogalmáról olvasható anyag: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89let
,,Az élet– a materialista világnézet szerint – az anyag legmagasabb rendű szerveződése, definiálása a természettudományok legnehezebb feladatai közé tartozik. Jelenleg nem rendelkezünk az élet olyan tömör, pontos meghatározásával, amelyet a tudományos közösség egyöntetűen elfogadna, de érdemes megvizsgálni azt a meghatározást, mi szerint az élet nem más, mint a világ fejlődési folyamata.”
Miközben a tudományos kozmológia az élet figyelmen kívül hagyásával tárgyalja a világegyetem történetét és eseményeit, eközben kinyilatkoztatja azt, hogy az életet az anyag legmagasabb rendű szerveződésének tartja. Itt válik kézzel foghatóvá, hogy a materialista tudomány tudatosan az élettelen anyag halmazaként láttatja és vizsgálja a világot. Honnan a jogcím, hogy a tudomány bármit is tanítson az életről, ha azt ő maga sem tudja egyértelműen meghatrozni?
Reprodukálható információval rendelkezik a csupasz DNS is, de ettől még nem élőlény, hanem csak nukleinsavakból álló, spirális alakba rendeződött láncolat. Reprodukálható információval rendelkezik egy számítógépes operációs rendszer is, csak egy számítógép kell hozzá, és a rendszer már ,,él” is. Az energia begyűjtése táplálkozás, és ennek az energiának a ,,szétszórása” miért lenne az élet definíciója? A napsugárzást begyűjtő talaj hősugárzásként szórja szét a környezetében a napenergiát, de ettől nem még élő. Egyedül a szaporodás képessége tűnik jó megközelítésnek, de még ez sem vezet megoldáshoz. Egy ember – legyen férfi vagy nő – önmagában nem tud szaporodni, miközben számos egysejtű, de akár egy vírus is képes erre. Tehát legkevesebb két különböző nemű ember lehet csak élőlény. Viszont a beltenyészet a faj degenerálódását és kipusztulását jelentené, tehát több emberpár kell egynél. Ha több van, az a degenerálódás valószínűségét csökkenti, de mennyivel? Vajon végtelen számú párra van szükség ahhoz, hogy a degeneráció soha ne következzen be? Ezt a gordiuszi csomót az ősi vallások már előtte átvágták, mielőtt a csomót a materializmusnak módjában állt volna megkötnie, és ahogyan írtam, a világot azonosították istennel. És mivel Isten csak is élőlény lehet, a világ maga is élőlények halmaza, vagy egyetlen organizmus, amit Istennek lehet hívni.
Az élőlény érez, az élettelen érzékel. Egy kamera érzékelheti a környezetet és akár bináris vagy digitális képpé alakíthatja azt, amit érzékel. De nem a kamera lát, hanem a kamerát kezelő ember. Mi a különbség az érzékelés és az érzés között? Nekem úgy tűnik, semmi. A kettő között az tesz különbséget, hogy ki vagy az, ami érzékel. A kamera csak vizuálisan érzékeli a környezetet, míg az ember ezen felül elemzi is azt. De az elemzés képességével a számítógép is rendelkezik. Csak önkényes határt lehet meghúzni határ élő és lettelen között.
Mindenféle bizonygatás ténynek lehet venni, hogy a közvetlen kapcsolatokban minden kölcsönhatásba kerülhet egymással. És nem csak a materializmus által a fizikainak nevezett kölcsönhatások nyelvén. Nem hiszek a négyféle fizikai kölcsönhatásban, helyette csak egyben, azt viszont sokféle megnyilvánulásban. Ami erőhatás létezik az atomban, ugyanaz a kölcsönhatás nyilvánul meg az emberben is, akár a tudat szintjén. Ez a ,,híd” köt össze minden egymással kölcsönhatásba lépő dolgot. Megjegyzem, hogy ezt nem én találtam ki, hiszen erről sokan és sokféleképpen beszéltek már előttem is. De minden megközelítésben szükség van az anyagnak egy ,,közlekedő” nyelvre, amelyből minden és mindenki ért. Ez az a kölcsönhatás, amelyet a materialista tudomány négy részre osztva tárgyal, hogy ne lehessen ráismerni. Ha tehát ez igaz, akkor léteznie kell olyan kölcsönhatásnak is, amelyben az ember érzelmi megnyilvánulásával hat az anyagra. Ilyen esetről van itt például szó: http://a-viz.blogspot.hu/ . Hogy az emberi érzelmek hatnak a vízre, az eddig leírtakból is következhet. Egyes tanok nem is állnak meg a víznél, hanem azt tartják, hogy a levegő is kölcsönhatásban van az emberi tudattal. Ezeket nem tudom bizonyítani azon oknál fogva sem, hogy ilyen és ehhez hasonló kutatásokat nem végeztem. Az anyag kölcsönhatása sem az ezotéria kapcsán érdekel, hanem tágabb értelemben az ember és a világ kapcsolatának kérdése szempontjából. Amit írtam, abból bármely anyaggal való kölcsönhatás következhet, nem csak a víz és levegő. Sőt, a növények külön szót kellene ejtenem, de inkább egy linket ajánlok helyette: https://www.idokep.hu/hirek/ereznek-a-novenyek. Viszont ezekkel kapcsolatban leírom, amit sokan ki is mondtak: ebben a világban minden kölcsönhatásban van mindennel. A vízzel és a növényekkel folytatott kísérletek csak azokat a kölcsönhatásokat fedezik fel esetenként szenzáció formájában, amelyekről a materialista (nevezhetjük cionistának is, találóbb lenne) tudomány eltereli a figyelmet, vagy egyéb esetben letagadja. Itt mutatok be példát arra, hogy egyes növények, mint a növényi élősködő aranka, szimatolni is tudnak: http://www.ng.hu/Termeszet/2010/10/Szimatolo_gyomnoveny
Semmi nincs semmiből, azaz az arankának valószínűleg nem természetfeletti képessége a ,,szaglás", hanem akár általános tulajdonsága lehet általában a növényeknek, és amely tulajdonság más esetben nem vehető észre, de amit az aranka még is tovább fejlesztett. Ennek tudatában lehet olyan módszereket kifejleszteni a mezőgazdaságban, amelyek nem igényelnek vegyszereket. Előfeltétele az, hogy a kutatóknak szakítaniuk kellene a materialista úttal, és a gnózis útját járni. Tisztán racionális megközelítéssel is igazolható ez az út. Ha a növények megérzik a kertész pozitív viszonyulását velük szemben, akkor megérzik a negatívat is. A 38 Cº-ban zöldséget kapáló közmunkások ,,lelkesedését” is. Persze nem csak közmunkásról van szó, és nem csak a mezőgazdaságban dolgoznak emberek. De láthatatlanul átvesz minden valamit, az azt előállító ember lelki állapotából, akár jó, akár rossz.
Növényt is érhet stressz, amely az emberhez hasonlóan érinti a növény egészségi állapotát, azzal együtt az ellenálló képességét is. Ki mondhatja meg, hogy nem, hiszen – úgy tudom – ilyen irányú kutatást nem végeztek, miközben ez a feltételezés az eddig leírtaknak nem mond ellent. Ha így van, és ez könnyen meglehet, akkor azt a pénzt fogják a növény védelmében vegyszerekre fordítani, amit a közmunkások bérén megspórolnak. Erre a kuláktermészet azt mondaná, hogy legjobb esetben is nullszaldós az ötlet, maradjunk csak a kaptafánál. De a vegyszer a fogyasztót is károsítani fogja. Annak egészsége az évek alatt hamarabb megroggyan. A betegség előbb a munka minőségének romlásában jelentkezik, aztán jöhet a táppénzes időszak és a drága orvosi kezelés.
Nem csak zöldségekről van szó, hanem az ember a természettel, a világgal való viszonyulásáról is, amelyet kölcsönösen ronthat vagy javíthat az, hogy tudja, az ember nem csak fizikai hatás révén, jelenlétével, hangulatával, hangulatával is hat a szűkebb-tágabb környezetére.
