MEGBOCSÁTÓ SZERETET…


MEGBOCSÁTÓ SZERETET…

 

 

 

 

 

 

 

MEGBOCSÁTÓ SZERETET…

 

 

    A Túlvilág júliusi számában egy cikk jelent meg „Szekta vagy üdvhadsereg” – címmel Kardos Vera megfogalmazásában. Az írásban sok olyan állítás van, amely féligazságokon, félreértéseken, félre és belemagyarázáson alapszik. Ha lehet, a cikkírónak szeretném címezni a mondanivalómat.

 

Kedves Kardos Vera!

 

    Önnel ellentétben én nem féltem sem a gyermekeimet, sem az unokáimat az Ön által említett „Családok Szövetsége a Világbékéért” – nevű szervezettől. Nem tudom, hogy Ön hány éves, én 49 vagyok.

     Átéltem azt az időszakot, mikor én a környezetemben nem tapasztaltam a történelmi egyházakkal kapcsolatos kirekesztő bánásmódot, de azt igen, hogy az eltérő vallási közösségek, akkor még „szektáknak” – helytelenül nevezett csoportok csak illegálisan működhettek.

     A rendszerváltás végre elhozta azt az időt, amikor bárki hite és meggyőződése szerint tisztelhette bármilyen formában az Istenét. Hogy az történetesen Buddhista, Krisna tudatú, Hit Gyülekezete, vagy bármelyik történelmi egyházból kivált vallási csoport, azt mindenki a saját meggyőződése szerint megválaszthatta.

      Miért gondolja Ön azt, hogy pont ez az újabb vallási közösség veszélyezteti a magyar családokat?

      Miért ítél Ön kirekesztő módon felőlük, amikor csak kis betekintést nyerhetett a missziós tevékenységükből?

      Miért gondolja azt, hogy éppen ők, vagy a Hit Gyülekezete, vagy bármelyik, Ön által el nem fogadott kis közösség lehet veszélyes gyermekeinkre, unokáinkra, szüleinkre vagy miránk?

      Nem tudom, hogy mennyire jártas a vallástörténetben, de ha igen, a történelmi egyházaknak is voltak fehér foltjai az évszázadok során. Gondoljon az inkvizícióra, a gályarabságra, vagy éppen a dicstelen Keresztes háborúkra.

      Miért kell mindjárt farkast kiáltani, amikor csak egy kis szürke egér szaladgál a kertünk alján?

       Ön kirekesztő módon ítél meg történelmi egyházakat és újabban felbukkant közösségeket egyaránt, amikor így ítél:

„Most meg itt ez a másik „gyülekezet”, hogy azokat gyűjtse be, akik nem léptek be a „Hit” – be. Akik jámborabbak, kevésbé harciasak, akiket még egyetlen szervezet, pártgyülekezet nem fogott be. Akik családot alapítottak, gyerekeket, békés életet szeretnének.”

     Ön felteszi a kérdést, hogy pénz nélkül hogyan lehet szeretni?

 

Kedves Kardos Vera!

 

      Nagyon sok embert igenis a szeretet tartja össze még a legválságosabb időkben is. Igenis létezik pénz nélküli szeretet, ha még Ön nem is hallott róla. Amiről nem tudunk, az még nem létezik?

      Sajnálom, hogy erről másképpen vélekedik, mint én, és még sok hozzám hasonló magyar állampolgár. A Názáreti Jézus Krisztus is a megbocsátó szeretetről beszélt, nem a kirekesztő magatartást hirdette. Mindenkit a saját hite és meggyőződése szerint kell szeretni és elfogadni, tolerálni politikai és vallási tekintetben egyaránt.

     Kérem, ezek figyelembevételével mondjon véleményt az Öntől eltérő hitet hirdetőkkel és vallókkal kapcsolatban.

      Szeretettel üdvözlöm a Krisztusi megbocsátás és mindenkor élő szeretet nevében egy másképp gondolkodó, de sokat tapasztalt református állampolgár:

 

Ifj. Nagy Bálint

(Megjelent a Túlvilág 1997. októberi számában)

 

UI: A cikkben megjelent véleményemet a mai napig fenntartom, mert az utóbbi időkben is gyakran felröppennek hasonló vélemények a különféle médiákban.

 

Zirc. 2008. 05. 27

 

U.I. Majdnem 19 évvel ezelőtt írtam ezt a cikkemet egy akkori újságban megjelent, számomra nem elfogadható megközelítésre reagálva. A benne foglaltakat ma is vállalom, hiszen most sincs teljesen tisztába minden magyar állampolgár a jelenlegi, „engedélyezett” vallásokkal kapcsolatos kérdésekben.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 02. 20. Szombat Délután 14: 05

 

 

 

 

 

   


Szerkesztés dátuma: szombat, 2016. február 20. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 373


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: