NÉGY ÉVE MÁR, HOGY
ELMENTÉL…
Szeretett Édesanyámra Emlékezve
Négy Éve Már, Hogy Elmentél Drága Édesanyám,
Bárcsak Gyönyörű Arcocskád Még Egyszer Láthatnám.
Ha Csak a Kórházi Ágyad Mellett, de Ülhetnék,
Néznélek Szótlanul, Egyoldalúan Beszélnék
Hozzád, Hisz az Utolsó Időszakban Nem Tudtál
Már Hozzám Visszaválaszolni, Mert Csak Aludtál.
Aludtál és Nyitott Szép Szemeiddel Néztél Már
A Semmibe Mintha Azt Mondtad Volna: Nagyon Kár
Kisfiam, Hogy Már Sohasem Mondhatom Neked Azt,
Hogy Ha Én Örökre Elmegyek, Találj Majd Vigaszt.
Négy Éve Már, Hogy Elmentél Drága Édesanyám,
Bárcsak Gyönyörű Arcocskád Még Egyszer Láthatnám.
Mondanád Újra: Kisfiam Egy Kis Lecsót Ennék,
Ahogyan Tanítottalak Rá, Ha Úgy Kérhetnék
Csak Egy Kis Falatkát, az Íze Miatt Hozz Nekem,
Szeretett Kisfiam, Én Édes, Drága Gyermekem.
Kérésed Teljesíteném, Mindent Megadnék,
Minden Létező Kívánságot Teljesítenék.
Szemeimből Most Is Hosszan Folynak Le a Könnyek,
Mert Úgy Emlékezem Reád, Mint Egy Jó Kis Gyermek.
Négy Éve Már, Hogy Elmentél Drága Édesanyám,
Bárcsak Gyönyörű Arcocskád Még Egyszer Láthatnám.
Sajnos, Már Csak Emlékeimben Tudsz Tovább Élni,
Szomorú Gyermekedhez Mégis Tovább Beszélni.
Éppen Indultam Hozzád, Mikor Jött Az Üzenet,
Hogy Immár Örökre Lecsuktad a Szemeidet.
Kihűlő Homlokodat Tudtam Csak Megcsókolni,
Tőled Végleg, Örökre Fájdalmasan Búcsúzni.
Négy Éve Már, Hogy Elmentél Drága Édesanyám,
Bárcsak Gyönyörű Arcocskád Még Egyszer Láthatnám.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 02. 21. Vasárnap Este 21: 35
Utolsó fénykép, amit Áldott Emlékű Drága Édesanyámról
készítettem a Kórházi ágyán feküdve.