AZ IDŐ ROSTÁJÁN…


AZ IDŐ ROSTÁJÁN…

 

 

 

 

 

 

 

 

KILENC ÉV ELTELTÉVEL SEM VÁLTOZOTT SEMMIT A VÉLEMÉNYEM, SAJNOS...

 

 

AZ IDŐ ROSTÁJÁN…

 

Az idő rostáján mikor jutunk keresztül,

Ha elibénk még számtalan akadály gördül?

Mikor vesszük észre, hogy csak oly kicsik vagyunk,

Gyarló földi létünkben mégis próbálkozunk

Megismerni, hódítani Naprendszereket,

Fogni Mindenségből jövő üzeneteket.

 

Az idő rostáján mikor jutunk keresztül,

Ha szavaink, és tetteink során átok ül

Rajtunk mert hamis Próféták szavait hisszük,

Egymás torkára hideg éles vasat tesszük.

Nem vesszük észre azt, ha vesztünkbe rohanunk,

Még Barát intő szavaira sem hallgatunk.

 

Az idő rostáján mikor jutunk keresztül,

Évszázadok minden szennye - vére ránk vetül

Ha nem látjuk be önző voltunk minden tettét,

Ha nem vesszük vállunkra Jézusunk keresztjét,

Ha maradunk marcangoló vitáink mellett,

Nem véve észre hogy mikor döntenünk kellett

 

Akkor is inkább csak azon vitáztunk bőszen,

Hogy ki Nemzetibb Magyar ezen a vidéken.

A Békesség Angyala szálljon le mihozzánk,

Derüljön fel végre a beborult szép orcánk.

Az idő rostáján jussunk végre keresztül,

Éljünk egymás mellett Szeretetben Emberül!

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2007. 10. 14

 

 

 

 

 


Szerkesztés dátuma: szombat, 2016. február 27. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 750


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: