KILENC ÉV ELTELTÉVEL SEM VÁLTOZOTT SEMMIT A VÉLEMÉNYEM, SAJNOS...
AZ IDŐ ROSTÁJÁN…
Az idő rostáján mikor jutunk keresztül,
Ha elibénk még számtalan akadály gördül?
Mikor vesszük észre, hogy csak oly kicsik vagyunk,
Gyarló földi létünkben mégis próbálkozunk
Megismerni, hódítani Naprendszereket,
Fogni Mindenségből jövő üzeneteket.
Az idő rostáján mikor jutunk keresztül,
Ha szavaink, és tetteink során átok ül
Rajtunk mert hamis Próféták szavait hisszük,
Egymás torkára hideg éles vasat tesszük.
Nem vesszük észre azt, ha vesztünkbe rohanunk,
Még Barát intő szavaira sem hallgatunk.
Az idő rostáján mikor jutunk keresztül,
Évszázadok minden szennye - vére ránk vetül
Ha nem látjuk be önző voltunk minden tettét,
Ha nem vesszük vállunkra Jézusunk keresztjét,
Ha maradunk marcangoló vitáink mellett,
Nem véve észre hogy mikor döntenünk kellett
Akkor is inkább csak azon vitáztunk bőszen,
Hogy ki Nemzetibb Magyar ezen a vidéken.
A Békesség Angyala szálljon le mihozzánk,
Derüljön fel végre a beborult szép orcánk.
Az idő rostáján jussunk végre keresztül,
Éljünk egymás mellett Szeretetben Emberül!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2007. 10. 14