Debreceni Zoltán: A Kisvejkei cigány kisfiú (próza)


Debreceni Zoltán: A Kisvejkei cigány kisfiú (próza)


Kisvejkén késő őszi estén ballagott munkából haza egy boldogtalan férfi Stríz Mátyásnak hívták.
Senkit nem szeretett,
emiatt őt sem szerették az emberek a faluban. Nagyon magányos volt és szomorú a szíve.
A hegyekben erősen kezdtek fújni a hideg szelek a nagykabátját összehúzta menet közben magán
mert nagyon fázott.
Fejét lehajtva, hogy ne fújjon arcába a fagyos szél úgy siettet haza a házába a gazos gondozatlan udvarába.

Már az utca ki volt világítva mire hazaért a gondozatlan, házához.
A kopott, rozoga kaput a kulccsal kiakarta nyitni.
De az ujjai elgémberedtek a hidegtől és a kulcs kiesett a kezéből.

Idegesen morgolódva lehajolt, hogy a kapu kulcsát fölvegye a száraz gyom közül.
S akkor vette észre a kerítés tövében ültetett zöld színű virágot.
Mindenhol csak nagy a gaz -morogta félhangosan.

Kedvesen ráköszönt a szomszédban élő cigány kisfiú.
Szelíden mondta neki: bácsi azt a virágot én ültettem neked.
A férfi vállát rángatva mondta én ilyet nem kértem tőled te fekete tücsök.
Azzal bement a sötét hideg házba.

Majd a kályhába tüzet rakott.
Közben kavargott benne a kisfiú mondata.
Minek nekem a virág?
- mormogta magában.
Már késő éjszaka lett,
de a boldogtalan férfi szemére nem jött álom.

Akarata ellenére mindig a cigány kisfiú jutott az eszébe.
-Virágot nekem?

-nekem?

Nekem ültette?

Majd könnyes szemmel a tornácáról levette a cukorrépa hámozó kést és kiment az utcára,
a félhomályba mikor nem látta senki és kiásta az agyagos földből a megdermedt virágot,
amit neki az a kis vézna beteg cigány kisfiú ültetett.

Bevitte és egy edénybe gondosan elültette.
Másnap ahogy dolgozni indult már kint volt az árva cigány kisfiú.
Ugyan is a szülei autó balesetben már régebben meghaltak.
Csókolom bácsi köszönt mosolyogva szelíden a kisfiú.
A férfi mosolytalanul komoran bólintott köszönés helyet a kisfiúnak.
A kisfiú oda szólt: bácsika látom bevitted a virágot.

Be - válaszolta majd elballagott dolgozni.
A munkából este sietett haza,
mert tudta a kis virág várja.
A kis virág napról napra szépen növekedett.
Mert rendszeresen ápolta,
öntözte a boldogtalan ember.

Egy napon nagyon szép sárga virágot hozott.
A férfi nagyon, de nagyon boldog lett.
Mert a szürke sötét szobájába a virág fényes napot hozott.

Munkába indult
mint ahogy mindig szokott,
reggelente a boltba tértbe a tarisznyába élelmet venni.
De az elemózsián kívül kért egy nagy tábla csokoládét.

Másnap reggel nem látta a kisfiút a kerítés előtt mint ahogy szokta,
egy darabig várta a cigány kis fiút,
de hiába várta csak nem jött.
Elment dolgozni de nem volt jó érzése egész nap mindig a vézna kedves gyerek járt az eszébe.
Alig várta,hogy vége legyen a műszaknak,
hogy tudjon sietni haza,
de nem is a saját házához ment hanem egyenest a kisfiú házához.

Többször bekiáltott,
a kisfiú helyett,
egy öregasszony jött ajtót nyitni.
A kisfiút keresem mondta izgatottan.
A kisfiú az éjszaka nagyon beteg lett.
A mentő kórházban szállította. én a mamája vagyok.

A férfi rohant ész nélkül a kórházba.
A folyosón hangosan kiabálta,
a kisfiút keresem,
azt akit az éjjel hozott be a mentő.
Sajnos
ma délelőtt meghalt a vézna szép kisfiú ,
megállt a picike szíve, mondta neki egy fiatal nővérke.
Késve érkezett sajnos uram.

Sírva fakadt, hangoson zokogva ment az után haza.
A férfi kisfiú sírjára élő sok színű virágból
csináltatott egy nagy koszorút.

A temetésen odament a sírgödörhöz és zokogva dobta a picike koporsója után a nagy tábla csokoládét.

Majd később egy szép holdvilágos éjszaka,
virágot ment ültetni a cigány kisfiú picike sírjára.
Azt a virágot amit a kisfiútól kapott. Majd megköszönte a kisfiúnak kint a temetőben többször sírva, zokogva. Amiért szeretetre megtudta a nevelni .

Debreceni Zoltán fényképe.

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2016. március 13. Szerkesztette: Debreceni Zoltán
Nézettség: 294


   







Tetszik  

Megjegyzések

Szabó Tiborné Hajnalka
hétfő, 2019. január 14. 19:33
Lám - lám ... mit jelent a szeretet.... Vajon miért félünk kimutatni az érzéseinket.... ki tudja.... nem lesz - e késő... mikor viszonozzuk a szeretetet... mikor megértjük, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet. Egy híd, mely összeköti az embereket... a lelkük révén.



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: