AZ IDŐ FORGATAGÁBAN…
Hatvannyolc év van már mögöttem
Az idő forgatagában csak egy porszem vagyok,
Ettől függetlenül ragyognak rám a csillagok.
Vadregényes Bakonyomban egykor megszülettem,
De a Világ megváltója azért nem lehettem.
Igaz, nem is akartam, mert fából vaskarika
Sohasem lesz az ember, bárhogyan is akarja.
Az idő forgatagában csak egy porszem vagyok,
Ettől függetlenül ragyognak rám a csillagok.
Kijártam az Élet Iskoláját bőségesen,
Fajtámnak ranglétráján oly nagyon keservesen
Tudtam csak előre haladni, hogy a vagyonnak
Közelébe sem kerültem, maradtam olyannak,
Akinél Tisztesség és Becsület volt csak a fontos,
Nem hogy az én Lelkiismeretem legyen foltos.
Volt, hogy téveszmék is zsákutcába vittek engem,
Úgy éreztem, hogy már az Istent sem kell szeretnem.
Csalódásom után be kellet ismernem már azt,
Hogy az Urunk nélkül nem nyerhetek többé vigaszt.
Arra is rájöttem a hatvannyolc évem alatt,
Hogy a sok ígéret sohasem lett írott malaszt.
Magyar Egységet Szakított Szét a Politika,
Balról – jobbról egyaránt, mint Nappalt az Éjszaka.
Most kicsit lenyugodva, de mégsem megnyugodva
Várom, Hogy Mikor Lobog Újra Egység Zászlaja?
Az idő forgatagában csak egy porszem vagyok,
Ettől függetlenül ragyognak rám a csillagok.
Mögöttem a megélt múltam jó vagy rossz voltával,
Jelenemben az Országunk Gondjával – Bajával.
Vajon Egy Év Múlva, ha Még én is Itt Létezek,
Trikolórunkat Közösen Fogják Majd a Kezek?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 03. 13. Vasárnap Délután 17: 20
