2011. évi CXCI. törvény végrehajtásának tanulságai - 5 kiegészítéssel


2011. évi CXCI. törvény végrehajtásának tanulságai - 5 kiegészítéssel

2011. évi CXCI. törvény végrehajtásának tanulságai - 5 kiegészítéssel



A 2011. évi CXCI. törvény úgy lett Magyarország legérdekesebb törvénye, hogy az általánosság oldaláról nézve nincs benne semmi extra. Még az érintettek részéről sem. A törvény valójában a Széll Kálmán-terv részeként született nyugdíjreform egyik eleme. Míg a törvényt minden oldaláról megtárgyalták, addig egy másik oldaláról kevesebb kritika érte.

A 2011. évi CXCI. törvényt a Fidesz két képviselője (Balsai István és Lázár János) indította el egyéni kezdeményezés formájában. Már önmagában megkérdőjelezi a jogállamiságot, hogy a két képviselő magánban is kezdeményezhet törvényt, mert hát hogyan. Az egyéni kezdeményezés még sem a választók képviselőn keresztül történő kezdeményezése, tehát a választók és a nép megkerülése: hatalom bitorlás. Persze nem egyéni kezdeményezésről volt szó valójában, mert az Alaptörvényt és Polgári Törvénykönyvet is módosítani kellett, ezek ugyanis kizárták a 2011. évi CXCI. törvény végrehajthatóságát.

A 2011. évi CXCI. törvény értelmében a volt III. csoportba tartozó rokkantnyugdíjasoknak egy ,,NYILATKOZAT”-ot küldtek ki, amely azonban tartalma alapján nem nyilatkozat volt, hanem jelentkezési lap. Egy nem tartalmaz kérést. Ez a bizonyos „NYILATKOZAT” azonban még csak nem is kérés volt, hanem csak a kérés látszata. Nyilván senki se lehetett olyan bolond, hogy ő maga kérje saját komplex felülvizsgálatát, amely az ellátása elvesztését is eredményezte volna. Ráadásul az érintettek százezreinek támadt olyan gondolata, hogy felül kellene vizsgáltatnia magát, és közül is csak azok, akikre a Kormány is gondolt. Valóságban az Orbán-kormány sem merte vállalni, hogy az érintett rokkantnyugdíjasokat kormánya kötelezze felülvizsgálatra való jelentkezésre, ám akkor már eldöntött dolog volt (vajon kik részéről?) a felülvizsgálatok keresztülvitele, így nem maradt más, mint hogy úgy kényszerítsék a rokkantakat felülvizsgálaton való részvételre, hogy az önkéntesnek látsszon. Nekik kellett tehát jelentkezniük és nem kaptak választási lehetőséget. nem is adata választási lehetőséget. A ,,NYILATKOZAT” csak egy választást engedett, amely így volt megadva: ,,komplex felülvizsgálatomat kérem”. Aki pedig nem találta jó ötletnek, annak mellékelték az alábbi rendelkezést a szóban forgó törvényből:

2011/CXCI./33. § (4) Ha az (1) bekezdés szerinti személy 2012. március 31-éig nem kéri a komplex minősítés elvégzését, a rehabilitációs ellátását 2012. május 1. napjával meg kell szüntetni.

Ha valakit olyan cselekedetre kényszerítenek, amit egyébként nem tenne meg, azt az értelemező szótár szerint nem önkéntesnek tekinteni, hanem vagy kötelességből fakadó, látszólag önkéntes tevékenységnek, vagy kényszernek.

A Kényszerítés fogalmát így határozza meg a Btk:

,, Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Amit a Kormány megvalósított a 2011/CXCI./33. § (4) rendelkezéssel, azért civilt börtönbe csukták volna. De más a helyzet, ha a Kormány teszi. De ő miért teheti? Csak is azért, mert ő felhatalmazást állítólag arra, hogy ő ezt megteheti

Ez a meghatalmasdi nem az én mániám. Az országgyűlés és benne a Kormány is érzékelte, hogy a felülvizsgálatok simán nem fognak menni. Valahonnan szerezni kellett meghatalmazást.Az alaptörvény szerint csak is a választóitól kellett volna beszereznie az ,,engedélyeket", de hát ilyen nincs és nem is volt soha. Valamit azért mondani kellett. Ezért a 2011/CXCI. egész 28. §-át a mentegetőzésnek rendelték alá (teljes rész idézem):

28. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy

a) a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai megállapításával, folyósításával, szüneteltetésével, megszüntetésével kapcsolatos eljárási szabályokat,

b) a komplex minősítésre vonatkozó részletes eljárási szabályokat,

c) a rehabilitációs szolgáltatásokra, a rehabilitációval kapcsolatos eljárási szabályokra, az együttműködésre, továbbá a rehabilitációs tervre vonatkozó szabályokat,

d) a megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató munkaadók akkreditációjának és ellenőrzésének szabályait,

e) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához nyújtható bér- és költségtámogatás feltételeit, mértékét, a támogatás megállapításával, folyósításával, nyilvántartásával, megszüntetésével, visszakövetelésével és ellenőrzésével kapcsolatos szabályokat,

f) a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alóli mentesülés e törvényben nem szabályozott eseteit és részletes feltételeit rendeletben állapítsa meg.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a rehabilitációs hatóságot, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait folyósító szervet, a rehabilitációs szakértői szervet, az orvosszakértői szervet, valamint a foglalkozási rehabilitációs szakértői névjegyzéket vezető szervet rendeletben jelölje ki.

(3) Felhatalmazást kap a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben a komplex minősítésre vonatkozó részletes szakmai szabályokat rendeletben állapítsa meg.

(4) Felhatalmazást kap a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter, hogy a foglalkozási rehabilitációs szakértői tevékenység folytatásának feltételeit, a szakértői tevékenység bejelentésének és a foglalkozási rehabilitációs szakértői névjegyzék személyes adatnak nem minősülő adattartalmát, a bejelentésre és a nyilvántartás vezetésére vonatkozó eljárási szabályokat, a foglalkozási rehabilitációs szakterületeket, továbbá a szakértői tevékenységre jogszabályban vagy hatósági döntésben előírt kötelezettségek be nem tartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket rendeletben állapítsa meg.

(5) Felhatalmazást kap a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltató akkreditációs eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj szabályait rendeletben határozza meg.”

(6) Felhatalmazást kap a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben foglalkozási rehabilitációs szakértői névjegyzékbe történő felvételért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó szabályokat rendeletben határozza meg."

A nagy mosakodás végén lehet kérdezni, hogy a kitől kapta a Orbán kormánya a törvény végrehajtásához a felhatalmazást? Mivel a 2011/CXCI. törvényt az országgyűlés fogadta el, és az országgyűlés többségi elven a Fidesz kezében van, ugyanakkor a Fidesz pedig mint elnökének, Orbán Viktornak kezében, a Kormánynak egyedül Orbán Viktor, a Kormány elnöke adhatott csak felhatalmazást, senki más (az alaptörvény szerint ez a hatalom kizárólagos gyakorlása). Neki viszont külföldről dirigálnak, az átlagember tudja. Törvényes felhatalmazó (ez lenne a nép) híján a nevezett törvény születése és végrehajtása elejétől fogva ellentétes volt az Alaptörvénnyel.

A kényszer természetéből következik, hogy célja eleve az önkéntesség, a választási lehetőség kizárása. A kényszert alkalmazó személy azért alkalmaz kényszert, mert neki egyoldalúan előnyös cselekményt a kényszerített személy önként nem követné el. Pontosan így tett a Kormány. De hogy még így sem minősüljön a kényszer kényszernek, az Alaptörvényben végeztek olyan módosítást, amely segítségével ezt a képtelenséget meg lehet magyarázni. Az ezzel való szembesítésre sajátos választ adtak egyes jogászok. Pl. az V-XIII. Kerületi ügyészség egyik ügyésze, dr. Pfitzner Mária így magyarázta el az állam által alkalmazott kényszer értelmezését egy vádra adott válaszában:

,,Megállapítottam, hogy a rehabilitációs hatóság illetékes ügyintézője a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról 2011. évi CXCI. törvényben foglaltak végrehajtásával kapcsolatban a jogszabály rájuk rótt feladatot szabályszerűen végrehajtva járt el, amikor a feljelentőt írásban tájékoztatta a fenti jogszabállyal bevezetett változásokról, és az azokból következően esetleges rá háruló teendőkről, ilymódon a cselekmény nem bűncselekmény.

A feljelentő álláspontja szerint törvénytelen az az eljárás, hogy a volt III. csoportos rokkantnyugdíjasokat felülvizsgálatokra való ,,önkéntes" jelentkezésre kényszerítik, mivel ezzel kapcsolatos törvényi rendelkezés nincs.

A feljelentésben megfogalmazott azon kérdés kapcsán, amely szerint törvény kötelezhet valakit ,,önkéntes" cselekményre, tájékoztatom a feljelentőt arról, hogy Magyarország Alaptörvénye /Alkotmány/ T) cikkének /1/ bekezdése szerint általános kötelező magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt. jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg, az R) cikk /2/ bekezdése pedig kimondja azt, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, vagyis az állampolgárok az azokban foglalt előírásokat be kell tartaniuk, úgy mond önkéntes jogkövető magatartást kell tanúsítaniuk, amelyet nem lehet attól függővé tenni, hogy adott állampolgárt éppen kedvezőbb, vagy hátrányosabb helyzetbe hozza."

Az indoklás – mert arról van szó – eleve arra épít, hogy amit a Kormány tesz, az csak is törvényes lehet, tehát ez alap. Ha Orbán Viktor személyesen de (állítólagos" miniszterelnökként arra kényszerítene valakit, hogy raboljon ki egy bankot, az nem lesz kényszerítés, csak mert ő kényszerített valakit a törvény megszegésére? Dehogynem, a kényszert alkalmazó személy kiléte nem változtat a kényszer fogalmán. Az értelmező szótár felette áll minden törvénynek. A társadalom azonos, írott vagy íratlan értelmező szótár alapján nevezi meg a dolgokat. Ez a törvényhozók érdeke is. A meghozott törvények egyértelműsége alapvető dolog a legkeményebb diktatúrákban is. Milyen alapon várja törvényeinek betartását a törvényhozó hatalom, ha neki egészen más fogalmai vannak a világról?

Dr. Pfitzner Mária elmagyarázta azt, hogy a törvény az más. Ő úgy gondolja, hogy a törvény arra is kényszeríthet bárkit, hogy önként kútba ugorjon akkor is, ha az illetőnek a legkevésbé lenne ilyen szándéka. Éppen ez volt az egyik fő oka annak, hogy ezt a bejegyzést megírtam. a másik fő ok, hogy köztörvényes bűnözőknek nevezzek mindenkit, akinek köze volt a 2011. évi CXCI. törvény életbeléptetéséhez és alkalmazásához. Köztörvényes bűnözőnek tartom első sorban Polt Pétert, Orbán Viktort, a Fidsz vezérkarát, a törvényt megszavazókat, a törvény t aláíró köztársasági elnököt, a törvényt elfogadó AB-t, a törvényt alkalmazó kormányhivatalok illetékes alkalmazottait. Persze ez nem jelent semmit, nem is azért írtam. Azért, hogy valaki az érintettek közül elolvassa. Orbánnak pedig javasolnám nézegetni Kadhafi volt líbiai elnökről szóló anyagokat. Nem sokkal azután, hogy Líbia minden ható elnökének gondolta még magát, csatornapatkányként fogták el és végeztek vele.  

péntek, 2016. március 18.

 

Kiegészítés:

 

A leírtakból világos kell hogy legyen, hogy a nyugdíjreformok – benne a 2011/CXCI. Törvénnyel – valójában egy névhez, Orbán Viktorhoz kötődnek. Már ez nem köztudott, a világot irányító háttérhatalom számára becses érték minden ember (sokszor csak emberszabású, de nem ember), aki tekintély mások előtt, és képes akaratát másokkal szemben érvényesíteni. Az ilyen lények feltérképezése a háttérhatalom egy fő ,,munkaterülete”. Minden ilyen lény beszervezése és helyzetbe juttatása révén irányítani tudja a z adott ország kormányát, mert kezében van vagy a miniszterelnök, vagy az államelnök. Orbán Viktor ilyen személyiség. Tevékenysége kezdettől fogva ütközött az ország törvényeivel és érdekeivel. A fent álló törvények szerint Orbán nem törvényes kormányzója Magyarországnak, mivel nem is kaphatott a szintén legitimáltság nélkül ténykedő Országgyűléstől. Orbán Viktor és az országgyűlés a nép nevében kormányzó és törvénykező hatalombitorló szervezet, éppen ezért intézménynek sem tekinthető. Az emberek nem mondhatnak le az alkotmányos jogukról, amely részt enged annak minden következményével a hatalomgyakorlásban. Orbán Viktor és az eddigi országgyűlések tagjait a fent álló törvények szerint hazaárulóknak, az ország érdekeinek súlyos kárt okozóknak kell tekinteni. Ha a nép valóban birtokosa lett volna a hatalomnak, ahogyan azt az Alaptörvény definiálja, akkor sem a 2011/CXCI. Törvény nem létezett volna, de a ,,rendszerváltás” óta végrehajtott ,,reformoknak” köszönhető országos lerongyolódás nem következett volna be. Orbánék és külföldi cinkosai hiába nyomják Magyarország felemelkedéséről a szöveget, az ország felemelkedése még messze van. Ha egyáltalán lesz felemelkedés. Jó lenne ha tudná mindenki, hogy csak akkor van értelme terveznie hosszú távon bárkinek is ebben az országban, ha sorsa a saját kezében van. Nem teheti bele számára szimpatikus, nemzeti sódert lapátoló személyek kezében. 1990-óta semmilyen más tapasztalat nincsen, mint az, hogy az általunk ,,megválasztott” kormányok nekünk használni sem nem tudnak, sem nem akarnak. Amíg a választókban nem merül fel tömeges méretben az igény, hogy alkotmányos jogát a törvény kezdeményezéséhez vissza vegye, minden napja a jövő felé zsákbamacska lesz.

A bejegyzésben érintettek részére mellékelek két címet. Az egyik az alapvető jogok biztosa. Javaslom, hogy saját ügyeik mellett linkeljék ezt a bejegyzést is, amely a bejegyzésben lent található.

 

http://www.ajbh.hu/

Itt az oldal várja:

Tisztelt Látogató!

Amennyiben az alapvető jogok biztosához, továbbá a biztosnak a jövő nemzedékek érdekeiért felelős helyetteséhez, vagy a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyetteséhez kíván panaszt benyújtani, beadványát az alább felsorolt címekre küldheti meg.
Mielőtt azonban ezt megteszi, javasoljuk, lépjen vissza a menüben és olvassa el a „
Tájékoztató"-t az alapvető jogok biztosához fordulás lehetőségéről és feltételeiről.

e-mail: panasz@ajbh.hu 

Az érdemi intézkedés érdekében szíveskedjék állandó lakcímét, illetve postai levelezési címét a beadványban megadni. Ennek hiányában az e-mailben érkezett panaszával nem foglalkozunk.

levélcím:
Alapvető Jogok Biztosának Hivatala
1387 Budapest Pf. 40.


telefon: (06-1-) 475-7100 fax: (06-1-) 269-1615

A panasziroda nyitvatartási ideje:
hétfő: 08-16 óra között, továbbá előzetes időpont egyeztetés esetén 16-18 óra között 
kedd-csütörtök: 08-16 óra között
péntek: 08-12 óra között.

Helye: Budapest V. ker. Nádor utca 22. 

A másik felkeresendő cím:

NEMZETI REHABILITÁCIÓS ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL JOGORVOSLATI ÉS PERLÉPVISELETI FŐOSZTÁLY, REHABILITÁCIÓS JOGORVOSLATI OSZTÁLY

Budapest, Damjanich u. 48. levelezési cím:1300 Budapest Pf: 281

E-mail: jogorvoslat@nrszh.hu

A bejegyzés linkje:

 

 

http://www.magyarvagyok.com/66817/303/FOLDLAKO/10481/2011-evi-CXCI-torveny-vegrehajtasanak-tanulsagai-5-kiegeszitessel.html

Kapcsolódó bejegyzés:

http://www.magyarvagyok.com/66817/303/FOLDLAKO/10459/Marcius-tizenotodikehez.html

 

2. kiegészítés.

Ezúton kérdezem Dr. Simon Lászlót, a Fejér Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottját, hogy egy-egy ellátás megvonásért kap-e zsebre jutalmat (hihetetlen lenne a részemről, ha nem)? És kényes ügyekben miért nem meri leírni azt a szót, hogy: megvonom? Továbbá, hogy miért nem mer válaszolni arra a hivatalos felvetésre, hogy a 2011/CXCI. törvény ütközik a Btk.195. §-ával? 

Akinek még lenne hozzá kérdése, az itt elérheti:

http://www.kormanyhivatal.hu/hu/fejer/kormanymegbizott

 

3. kiegészítés

Dr. Simon László után, ugyanezt kérdezem az alábbi személyektől:

Farkasné Farkas Gyöngyi Kundráth Jolán

(NEMZETI REHABILITÁCIÓS ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL JOGORVOSLATI ÉS PERLÉPVISELETI FŐOSZTÁLY, REHABILITÁCIÓS JOGORVOSLATI OSZTÁLY)

 

Szerkesztés dátuma: szombat, 2016. március 19.

 

4. kiegészítés.

A törvényhozáshoz szükséges ,,felhatalmazásokhoz” további megjegyzést fűzök. A felhatalmazás nélküli kormányzás kizárólag a diktatúrák jellemzője. Az az állam, amely önmagát demokratikus jogállamként definiálja, felhatalmazás nélkül nem hozhat törvényt saját polgárai megkérdezése nélkül, de az ő érdekük sérelmére semmiképpen, hiszen az azt jelentené, hogy felhatalmazó választó/szavazó saját érdekének megsértésére hatalmazta fel a törvényhozó szervet, aki végső soron az Országgyűlés, és azon belül a Kormány.

 A párt és a képviselők beválasztása a parlamentbe nem felhatalmazás a törvényhozásra, hanem csak lehetőség arra, felhatalmazás esetén történő törvényhozás a képviselő törvényt kezdeményezhet, vagy törvény mellett, illetve ellen szavazzon. Az országgyűlési választások szavazólapja nem tekinthető felhatalmazásnak, mert nem tartalmazza a felhatalmazó személy adatait és annak aláírását, továbbá a meghatalmazás tárgyát. De egyébként sem szokták az írásos felhatalmazást megsemmisíteni a felhatalmazás, mint megbízás megtörténte után, ahogyan azt a szavazó lapokkal szokták tenni a választások után. A felhatalmazás olyan dokumentum, amellyel a felhatalmazott igazolja megbízás alapján végzett tevékenységét mások előtt.

 A hatalom alaptörvényben megfogalmazott forrásától – a néptől – tehát egyetlen országgyűlés sem kért és kapott felhatalmazást. Ezért tényszerű, hogy a 2011/CXCI. Törvényhez felhatalmazást kizárólag saját magának adta a Kormány, és azon belül Orbán Viktor, a Kormány és az országgyűlést számszerűleg uraló Fidesz elnökeként. A felhatalmazás okán azonban vissza kell menni Rákosi alkotmányához, az 1949. évi XX. törvényhez, amely így kezdődik:

,,Általános rendelkezések

1. § Magyarország: köztársaság.

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy

gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”

 Itt nem jelentős kivétellel - szó szerint került bele ez a rész Orbánék jelenleg érvényes Alkotmányába. Az a választási törvény viszont, amely alapján az 1990-es választásokat rendezték, nem tartalmazott olyan részt, amely felhatalmazást kért volna a választóktól. Még csak szóbeli megállapodás sem történt a megválasztott képviselők és a választóik között arról, hogy a megválasztott képviselők jogai mire terjednek ki parlamentbe kerülésük után. Tehát a ,,rendszerváltás” utáni pártok és kormányok bármit tettek a későbbiekben a parlamentben, arról nem kérdezték meg a választóikat. Mert nem lehet? Akkor miért maradt bent alkotmányról alkotmányra a mai napig a Rákosi-alkotmányból az 1.- 2.- és 3. §-a? De ha nem lehet, akkor erről a népet illene felvilágosítani. Ő úgy is csak azzal szembesülne, amit eddig is tapasztalt és ami már a zsigereiben van. Azonban a választási törvény valójában nem a felhatalmazásról szólt, hanem a becsapásról, mert az első választásokon részt vevő milliókkal elhitette, hogy a képviselők a nép érdekében fognak ténykedni. Ebből nem sok valósult meg. De ha a rendszerváltó pártok eleve azt is akarták, hogy a néptől elvegyék azt a jogot, amit a hatalom forrásaként megilletett volna, olyan politikát valósítsanak meg, amely mára bizonyított valóssággá vált, hogy tönkre tették külföldi megbízók érdekeinek engedve az ország gazdaságát, lenyúlták erőforrásait, ez érinti a Btk.-t is, amelynek az ,,Az alkotmányos rend elleni szervezkedés” része tárgyal:

 255. § (1) Aki olyan szervezetet hoz létre vagy vezet, amelynek célja, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 Aki az (1) bekezdésben meghatározott szervezetben részt vesz, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 Nem büntethető az alkotmányos rend elleni szervezkedés miatt, akinek önkéntes elállása következtében a szervezkedés folytatása elmarad, vagy aki annak folytatását önként megakadályozza.”

 Az 1990-ben a parlamentbe kerülő pártok nem ezt a bűncselekményt valósították meg, és akik maradt azóta is, a mai napig nem ezt teszik? Még arról is gondoskodtak, hogy a törvények megszegéséért ne kérhesse őket számon senki. Ezért maradt a mentelmi jog, amihez viszont végképp nem kérhettek és kaphattak a pártok képviselői önmagukon kívül senkitől felhatalmazást. Ez pedig sértette az 1949-es Alkotmány már idézett első három paragrafusát. A Fidesz (és nem csak a Fidesz) szervezése felfogható annak, amit a mindenkori alkotmányok hazaárulásként definiáltak. Így nem túlzás a jelenlegi kormánypártnak és vezetőjének, Orbán Viktornak, illetve a Fidesz koalíciós partnerének a KDNP-nek a tevékenységét hazaárulásnak nevezni. Az 1989-es ,,Kerek Asztal” tevékenységét sem lehet másnak tekinteni, mint előkészületet a majd eltervezett és sajnos azóta megvalósult hazaárulásnak. Aki tagjai voltak ennek a ,,Kereke Asztalnak”, azoknak egy kis olvasni való a Btk.-ból:

 ,,Az előkészület

 11. § (1) Ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.

 (2) Nem büntethető előkészület miatt,

a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének megkezdése,

b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad, vagy aki az előkészületet a hatóságnál a bűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt feljelenti.”

 A későbbiekben megvalósult rendszerváltással foglalkozó terjedelmes irodalom közül ezt az ajánlom elolvasásra:

 http://oskar.atw.hu/downloads/elhallgatott.pdf

 Egyszer mát szóba hozta ezt a dokumentumot, ezért nem írok többet róla. Legfeljebb annyit, hogy ami benne olvasható, azt már érinti a Btk.-t:

 Hazaárulás

 258. § (1) Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 (2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást

a) súlyos hátrányt okozva,

b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,

 Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 Itt emlékeztetek az Előkészületről szóló Btk. rendelkezésről, amelyet a Kerek Asztal tárgyalás kapcsán idéztem a bejegyzésemben. Egy további pártot is említek, amely 1990-ben még nem létezett: a Jobbik. A Jobbik 2010-es választási programját olvastam, akit érdekel, megteheti utólag is, tanulságos lesz:

https://jobbik.hu/rovatok/valasztasi_hirek/letoltheto_a_jobbik_valasztasi_programja

https://jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/Jobbik-program2010OGY.pdf

Amikor elolvastam annak idején, a program célkitűzéseivel egyetértettem abban a tudatban, hogy a programot a társadalom beleegyezésével, érdekeinek szem előtt tartásával fogják végrehajtani. Ezért lepődtem meg, amikor a 2010-es nyertes Fidesz megszólalásig azonos program végrehajtásába kezdett. Akkor kezdett értelmet kapni számomra a közmunka és a nyugdíjreform fogalma, meg egyebek. Azóta azt is tudom, hogy ez a program valójában a Fideszé és a Jobbiké is. Illetve a KDNP-vel együtt triumvirátussá bővíteném kettőjük mai napig élő titkos együttműködését. A keresztények és a demokraták pedig elmélázhatnak azon, hogy amit a két-három-párt 2010-ben megírt programot, annak mi köze a kereszténységhez és a demokráciához.

 Soros Györgynek az alábbi passzust ajánlom a Btk-ból (Orbánék nálam is jobban tudják, miért):

 ,,14. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.

A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.”

 És még egy rendelkezést a Btk-ból, de szigorúan a népnek ajánlva:

 ,,Állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása

 263. § (1) Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatása, kémkedés, szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés, kémkedés az Európai Unió intézményei ellen készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el, és erről a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” (Az aláhúzás tőlem származik).

 Ez a rendelkezés még paródiának is komolytalan, de nem mondhatja senki, hogy nem szóltam.

Arról van szó, hogy a törvényhozók törvényben köteleznek mindenkit, hogy velük szemben büntetés terhe mellett lépjenek fel saját választóik, ha ők úgy látják, hogy választottjaik, vagyis a törvényhozók, nem az alkotmánynak megfelelően gyakorolják a hatalmat. Ha pedig ezt elmulasztanák, akkor akár két év börtönbüntetésre is számíthatnak.

Nagy félelemre még sincs ok, mivel egy népet nem lehet börtönbe csukni. Saját magával pedig végképp járhatna el a nép a törvény értelmében, már csak a börtönök kapacitásának korlátai miatt sem. De lehetne-e jobb büntetés a nép számára annál, hogy viseli következményeit egy számára csak hátrányt jelentő játékban való részvételre, amelyet országgyűlési választásoknak hívnak?

 

Szerkesztés dátuma: csütörtök 2016. március 23.


5. kiegészítés

Nevet nem említve kérdezem bele a nagy világba, valamerre a felülvizsgálatot végző bizottságok irányában, hogy mit jelent az olyanok számára, akik egészségi állapota nyilvánvalóan nem változik, hogy ,,bár rehabilitációja helyre állítható.....foglalkozási rehabilitációja nem ajánlott”?

 

 


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2016. március 24.
Nézettség: 1,109


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: