Kisvejkén harangszó száll az esti csendben,
anyám sírja mellett néma csendben hallgatom.
Anyám miattad örökre elhagyott a boldogság
a szivembe gyökeret eresztett a fájdalom.
Az emléked mindig gyötör én soha sem feledem.
Amíg élek édesanyámat fájó szívvel szeretem.
Kisvejkén még itt van az út amin együtt jártunk jó anyám.
A házad is a magas dombról sírva neked kiabál.
Már megőszült az édesapám séta közben meg-megáll.
Mindig rólad beszél édesanyám minden percben haza vár.
Anyám miattad örökre elhagyott a boldogság
a szivembe gyökeret eresztett a fájdalom.
Az emléked mindig gyötör én soha sem feledem.
Amíg élek édesanyámat fájó szívvel szeretem.
Kisvejkén még itt van az út amin együtt jártunk jó anyám.
A házad is a magas dombról sírva neked kiabál.
Már megőszült az édesapám séta közben meg-megáll.
Mindig rólad beszél édesanyám minden percben haza vár.
.
Szép emberek
Debreceni Zoltán Alex - A régi tanya...
A régi tanyánk ablaka törött,
ajtajával játszik a téli szél.
Hullik róla a vakolat,
málik róla már a mész.
Anyám nem vár az ajtóba,
meghalt régen már szegény.
A Bodri is rég elpusztult,
már az sem szalad én elém.
Karácsony és új év körül,
mindig meglátogatom a vén tanyát.
Ahol finomakat főzött - sütött nekem,
a drága jó édesanyám.
Sóhaját mindig hallom,
ahogy fúja a szél a havat.
Szegény anyámnak a lelke,
örökre a vén tanyába itt maradt.
Kisvejke, Dombay tó