http://www.montazsmagazin.hu/christiane-horbiger-es-az-oreg-holgy/

“A pénz sosem csak pénz. Mindig valami más is, valami több, és mindig övé az utolsó szó.” (Paul Auster)

Napjainkat nem csak a derűs, szép pillanatok határozzák meg, hanem az is, amikor döntéseket kell hoznunk. Nem mindig egyszerű, hiszen van, amikor meg kell szabnunk azt a határt is, amikor már nem köthetünk kompromisszumot, és fel kell vállalnunk döntésünk minden következményét.

Christiane Hörbiger színésznő

Güllen város lakói is ilyen döntés előtt állnak, azonban számukra semmilyen alku lehetősége nincsen megadva. Dönteniük kell a személyes életük jobbra fordulása és egy ember élete között. Negyven év után jön ismét vissza a város egyik lakója, aki időközben milliárdos lett. A város vezetősége benne látja a megoldást a város felemelkedésére, közben mosolyognak az asszony múltja miatt.

– Ekkora felhajtás egy ilyen miatt!
– Ő az egyetlen reménységünk.
– Nem gondoltam volna!
– Ha eljön egyáltalán?
Folynak az előkészületek a vendégfogadására. A város a végét járja, többféleképpen szövögetik a tervüket.
– Jöhet a tömött pénztárca! – mondja a polgármester. Régi szerelmét is be akarják vetni, hogy a pénzhez közelebb jussanak. Mindenki az adósság csapdájában van, és abban bíznak, hogy ezen a helyzeten egy csapásra változtatni tudnak az öreg hölgy pénze által.
– Addig fejd a tehenet, míg meleg!  – hangzik el a jó tanács. Még a polgármesterséget is megkapja Alfred Ill, ha sikerül a manőver.

Ezekkel a mondatokkal és képsorokkal indul Friedrich Dürrenmatt “Az öreg hölgy látogatása” című drámájának mai, szabad feldolgozása Christiane Hörbiger káprázatos alakításával az azonos című német-osztrák tévéfilmben.

Az olajmilliárdos Claire Zachanassian 40 évvel ezelőtt Klara Wäscher néven itt élt, de egy tragédia során mindenét elveszítette. Azóta azonban a társadalmi ranglétra csúcsára küzdötte fel magát. Visszatérésekor nagyvonalú támogatást helyez kilátásba, melyet egyetlen feltételhez köt: csak akkor kapja meg a város a hatalmas összeget, ha az egykori tragédia okozója meghal. 2 milliárd eurót ad a város lakóinak egyenlően elosztva, hangzik el az ajánlat a tiszteletére rendezett fogadáson. A bankett résztvevői döbbenten fogadják a pénzhez való jutás feltételét.

Először az emberiesség nevében visszautasítják az ajánlatot.
„Szegények vagyunk ugyan, de alávalóak nem vagyunk! – hangzik el egy újabb érv. Próbálkoznak azon, hogy az idős hölgy döntését megváltoztassák, ő azonban hajthatatlan.
– Ha az ember megöregszik nincs idő várni! – mondja Claire. Igazából nem tudnak érveivel szembe szállni. Hatalmasan megváltozott a város élete, amióta a gyár bezárt.
– Élnek? Inkább vegetálnak, elvesztik az önbecsülésüket a Gülleinek, az utóbbi időkben bármire kaphatóak.
– Ez nagyszerű, csak így marad életben, aki bajban van – feleli az asszony. Albert és a felesége is megdöbben az asszony ajánlatán.
– Lehet, hogy van pénze, de a pénz nem minden, téged az egész város ismer, mindenki a barátunk, szeretnek téged – mondja a felesége.
– Vajon mindezek a dolgok elegek lesznek-e a kitartáshoz, hogy nem mennek bele az egyezségbe?

Félelme nem hiábavaló, mert egyre inkább megváltozik a város hangulata. A régmúltban Klara Wäscher életét bemocskolták (a hamis tanúskodással Alfréd barátai is) az egész város előtt, az igazságot azonban nem mindenki ismeri. Alfréd belátja aljasságát.
– Sikerült a móresre tanítás – mondja az asszonynak. Azt hiszi, ezzel vége van, de ő tudomására hozza, elhatározásától nem tágít. Alfréd most már félni kezd.
– Ez felbujtás! – mondja a rendőrfőnöknek, de elutasításra talál nála, az érvei megtámadhatatlannak tűnnek. A barátok sorra fordulnak el tőle, a város érdekeit kezdik előtérbe helyezni. Barátai tudták, hogy annak idején hazudtak a tanúk, azonban most mégis Alfrédot mondják erkölcstelennek. Ő azonban nem tartja magát ilyennek, tiszta a lelkiismerete. Mindenki megváltozik. Már nem vérdíjról, hanem igazságszolgáltatásról beszélnek.

Egyetlen ember van csak, aki képes valamennyire megtartani erkölcsi tartását, az asszony régi tanítója, aki az elvadult helyzetet szeretné megállítani.
– Miféle emberek vagyunk mi? – teszi fel a kérdést Clairnek.
– Amilyenek mindig is voltatok.
Ezzel az érvvel ő sem tud szembeszállni, már tudja, hogy meg fogják ölni Alfrédot. Kezdettől fogva tudta ezt, mert olyan nagy a kísértés. Ő sem tud közbelépni, hiszen ő is olyanná válik, mint a város többi lakója. Utolsó próbálkozásként a polgármester és egykori tanára elmennek hozzá, az emberségére apellálva.
– Hol volt a maguk embersége, amikor hamisan esküdtek ellenem, hallgattak, kigúnyoltak, elűztek a városból? Egy se akadt, aki megvédett volna, senki nem segített.

Christiane Hörbiger (Claire Zachanassian) és Michael Mendl (Alfred Ill)

Abszurddá válik a helyzet, Illnek a népgyűlés elé kell állnia, minden egykori bűnével szembe kell néznie. Alfréd felesége is most tudja meg a teljes igazságot.
– Azért ez érdekes, most ugyanúgy pénzért fognak elárulni, ahogy annak idején én pénzért árultam el Clairt.
– Tessék! Tessék, Alfréd? Mit mondtál, pénzért árultad el Clairt? Ez azt jelenti, hogy csak a pénzemért vettél el feleségül?
– Igen.
Alfréd tudja, hogy vége az életének. Kibékül a lányával, aki miatta hagyta el a várost. Elmondja a teljes igazságot az asszonynak is, azonban ő már tudta. A férfinak egyszerűbb volt a hazugsággal élni.

A mai modern környezetben játszódó filmet végignézve nagyon sok kérdés merülhet fel bennünk. Hogyan tudott Alfréd egy életen át hazugságban élni? Hogyan tudott egy életen át olyan asszonnyal élni, akit becsapott, és csak a pénzéért vett el? Miért nem változott meg a véleménye a tetteiről, hiszen a lelkiismeretét tisztának mondja? Valójában létezik-e igazi barátság? Valóban mindenre képesek vagyunk a pénzért? Claire szánalmas, mert nem tud megbocsátani?

Friedrich Dürrenmatt

(Konolfingen, Svájc, 1921. január 5. – Neuchâtel, 1990. december 14. svájci író, drámaíró, képzőművész) műve részben megadja ezekre a kérdésekre a válaszokat.

Dürrenmatt a második világháborút követő időszak német nyelvű svájci irodalmának legnagyobb hatású képviselője. Színműveit már életében számos nyelvre lefordították, és azokat mindmáig gyakran játsszák a világ színpadain. Sokan Dürrenmattot tartják a késő modern tragikomédia megteremtőjének. E tekintetben az 1950-es, ’60-as évek során keletkezett művei a legmeghatározóbbak.
Az 1980-as években számos díjat (1986 – Büchner-díj) és díszdoktori címet kapott. Hatvanadik születésnapjára 29 kötetben megjelent műveinek gyűjteményes kiadása. Egyiptomi és szicíliai utazásait követően 1987-ben részt vett a Mihail Szergejevics Gorbacsov elnökletével Moszkvában ülésező Békefórumon. 1990-ben szívrohamban hunyt el neuchâteli otthonában.

Dürrenmatt művei többnyire az erkölcsi és politikai paradoxonok kérdéseit feszegetik. Sem drámái, sem más írásai nem sorolhatók tiszta műfajokba, mert törekszik a hirtelen fordulatokban bővelkedő, a néző vagy olvasó figyelmét mindig más eszközökkel fenntartani kívánó közvetítésmódra. Írásai a modernizmus és a posztmodern határán mozognak: az erkölcsi kérdések felvetése az egyik, míg folytonos intertextualitása a másik irányba billentik szövegeit.

Figurái többnyire morálisan elítélendő vagy szánalmas alakok (a döntésképtelen Romulus, a kisváros lakosságát volt szerelmének meggyilkolására felbujtó Claire Zachanassian, a Mr. Mississippi kegyetlen kéjnője, Anastasia), akik azonban majd minden esetben győzelemre jutnak. Győzelmük ugyanakkor kegyetlen látlelettel szolgál a világ állapotát illetően.

Friedrich Dürrenmatt életrajza ITT olvasható.

Christiane Hörbiger színésznő (1938. október 13.  Bécs, Ausztria) egyik remek megformálása az „Öreg hölgy”.

Kiválóan alakítja a megkeményedett milliárdos nőt, aki mindenáron végigviszi elhatározását. Lélekben mégis az a régi fiatal lány maradt, aki volt, aki ismeri a város lakóit és tudja, hogy terve sikerülni fog. Beteg és öreg, megbocsátani nem tud. Mia (Alfréd lánya) van csak rá hatással, akinek bátorsága és ereje példa lesz számára, de későn érkezik, hogy megakadályozza Alfréd halálát. Gesztusai, méltóságos megjelenése mindezt megmutatja számunkra. Nagyszerű drámai színésznő.

Az „Auf der Straße”- „Úton” című filmben öregen, minden ráncát megmutatva alakítja a hajléktalan asszonyt.

A borkereskedő Walter felesége, Hanna Berger (Christiane Hörbiger) mindent elveszít. Férje halála után az adósság marad, otthonukat jelzálog terheli. Munkát, olcsó lakást keres. A valóság azonban más, hajléktalanná válik. Megismeri ezt a törvényen kívüli világot, az italt is a kezébe fogja…

Meggyőzően alakítja ezt a szerepet is, bemutatva az időskori szegénységet, hajléktalanságot. Boldog, hogy alakíthatja ezt a szerepet, de már örülne egy vígjátéknak is, mondja egy riport során a Stern magazinban. 2015. október 12-én volt a film premierje, ami születésnapi ajándék is a 77 éves színésznőnek.

Az öreg hölgy látogatása ITT megtekinthető:

Lakatos Ilona