Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem
Szegeden nagyon régen,
hogy megtörtént azt nem tudom.
A Tisza partján az erdő szélén,
egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.
Felettük a sötét égen,
láttak fényleni két csillagot.
A szerelemtől a két szemük,
mint a csillag úgy ragyogott.
Ahogy ültek csókolóztak,
egymás szemébe néztek.
Lássuk csak meg közelebbről,
milyen furcsa az élet.
Csodálták az erdő csendjét,
meg a vadvirágok illatát.
Mind kettőjük egész testét,
a nagy szerelem járta át.
Nem csak egymás derekát fogták.
Történt az erdőben más egyéb.
Ha valaki ott járt volna,
hallotta volna a fák lélegzetét.
A meleg nyár után hűvös ősz jött,
Érezte a szőke lány.
Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.
Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett.
Tél után az új tavaszra,
a gólyával egy kis csomag érkezett.
Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát.
Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.
Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog.
Megcsillanni látták benne
a Tisza partján látott,
ragyogó két csillagot.
A szőke lány úgy hallatszik orvos lett.
Egy szép nagy kórházban,
belgyógyászként dolgozik.
A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét.
A barna fiú megjárta a poklok-poklát,
beteg lett és kioperálták a féltüdejét
Debreceni Zoltán - A rónáért nagyon fáj a szívem...
Boldogan mosolyog az égről a nap Hajdúbagosi pusztára.
A képzeletem néhány napja csak a rónát járja.
Szinte látom, hogy
heverészik nyája mellett a juhász,
a természet vetette zöldellő fűágyába.
A sors elvetett onnét az ismeretlen hegyes vadregényes tájra.
Csak az isten tudja
hányszor gondolok én a gyönyörű rónára.
Sok gondokkal andalgok a hegyek között a keskeny utakon.
A napsugár bukfenceket hány az őszülő hajamon.
Lassan lépegetek, hogy rá ne tapossak az apró bogarakra.
Keserű szívvel emelem fejemet a felhőtlen égboltra.
Itten még a felhők is csak a hegyeken körbe-körbe szállnak.
Talán az alföldön ezek még soha sem jártak.
A vándormadarak is az alföldről csak ősszel jönnek erre.
Amit szeretnék velük haza üzenni.
Tavaszra már mind elfelejti.
Kisvejke,2016.04.05.
