Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...
. 

Kisvejkén lakom a magas dombok között.
Itt a nap az égről korán mosolyogva köszön. 
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.

Jó barátja vagyok itt a domboknak, völgyeknek,
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.

A kedvesem mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kivenni örökre. 
Mosolyogva tekintek rá mintha semmi sem fájna.
De a bánatomat Ő minden pillanatban látja.

Kisvejke: 2012