„LAKODALMI SZOKÁSOK BAKONYSZENTKIRÁLYON

1900 – 1945 között”

   Koromból adódóan természetesen nem lehetett rálátásom erre az időszakra, éppen ezért a címben jelzett időpont lakodalmi szokásairól érdemben csak elbeszélésekből értesülhettem, hiszen 1948. 03. 13 – án születtem. Az 1980 – as években azonban Zircen az akkor még az Országos Széchenyi Könyvtárhoz tartozó Műemlék Könyvtárban gyakran kutakodtam. Akkor éppen a Cseszneki várral, a Wathayakkal és a végvári élettel kapcsolatos iratokat böngésztem. A Könyvtár Igazgatója az Áldott Emlékű, polihisztori tudással rendelkező Kovács József (a kis palóc) volt, akivel sikerült jó baráti kapcsolatot kialakítanom. Megengedte, hogy szabadidőmben kutakodhassak és ehhez minden segítséget megadott úgy a maga, mint a beosztottai részéről egyaránt.

   Ekkor találkoztam egy Szülőfalummal, Bakonyszentkirállyal kapcsolatos kis tanulmánnyal, amelynek címe a következő volt. „Lakodalmi szokások Bakonyszentkirályon 1900 – 1945 között”. Nagyon megörültem neki és le is jegyzeteltem, otthon pedig legépeltem a régi csotrogány írógépemmel, mert akkor még nem voltak olyan számítógépek és a másolási technika sem állt úgy rendelkezésre, mint manapság. A leírás Dr. Gyarmati István gyűjtéséből került a Könyvtár tulajdonába és szó szerint ez áll benne:

„LAKODALMI SZOKÁSOK BAKONYSZENTKIRÁLYON

1900 – 1945 között

   Bakonyszentkirályon legtöbb esetben a polgári szertartást követően a templomban is megtörtént a párok esketése.

A lakodalmat megelőzőleg pár nappal a vőlegény barátai, mint vőfélyek meghívják a vőlegény és a menyasszony vendégeit az esküvőre és a lakodalomba, amikor közlik az esküvő helyét és idejét, valamint azt, hogy hol tartják a lakodalmat.

   A meghívottak a megadott időpontban összegyűlnek a vőlegényes háznál, ahol a vőlegény násznagyai versbe szedve felkérik a vendégeket, hogy kövessék őket a menyasszonyos házhoz. Mikor a menet a lányos házhoz ér, a násznagyok beküldik az első vőfélyt, hogy a menyasszony tanúitól – násznagyaitól kérjen a vőlegény és a vendégkoszorú részére bebocsájtási engedélyt, ami vers formájában történik meg. Az engedély megadása után a lakodalmas menet bevonul a lakásba, ahol a vőlegény násznagyai a menyasszony násznagyaival közlik jövetelük célját. Ezután a vendégkoszorú helyet foglal és beszélgetni, iszogatni kezdenek. Közben a menyasszonyt a barátnői, rokonai díszbe öltöztetik. Amikor elkészült, a vőfélyek alkalmi versek szavalása mellett a menyasszonyt kikérik szüleiktől, s ha a szülők kiadják, azok átadják a násznagyainak. Ezután a násznagyok vezetésével, az élen a menyasszony az első vőféllyel, a vőlegény egy koszorúslánnyal megindul az esküvői menet a polgári – s utána közvetlenül az egyházi esküvőre a templomba.

   A szertartás után az egész násznép elvonul a kocsmába és addig ott mulat, amíg a lányos házból vőfély útján üzenet érkezik, hogy elkészült a vacsora. Vacsora után a vőfélyek felváltva egyenként verssel kikérik a nyoszolyólányokat, ezután pedig az első vőfély a násznagytól a menyasszonyt. Ha kiadták az első vőfélynek, akkor a menyasszony eltűnik átöltözködni és bécsi kendővel a fején tér vissza. Az első vőfély az első táncra felkéri a menyasszonyt, közben ajándékát beteszi a tányérba, majd azt kiáltja, hogy „eladó a menyasszony”. Aki a menyasszonyt táncra kéri az – az ajándékait köteles a tányérba tenni. Tánc befejeztével kezdődik a lakodalmas tánc, és ekkor kapja csak meg a vőlegény a menyasszonyt, illetve akkor már az új asszonyt. A lakodalom általában reggelig, illetve késő délelőttig is eltart.

   Az első világháborúig a vőlegényes háznál volt a lakodalom. Utána az első vasárnap az úgynevezett „kárlátó” – vendégség, ahol az új asszony szülei is megjelentek, továbbá a násznagyok, vőfélyek és a koszorús lányok. Ez azonban csak szűkebb körű mulatság volt. Itt állapították meg, hogy az új asszonyban nem történt – e kár: itt szentesítették a szülők az új rokonságot.”

   Eddig szólt a szokások leírása Dr. Gyarmati István tollából, aminek egy része ma már természetesen változott az idők során. Az idősebb emberek sajnos már nagy többségében a temetők csendességében alusszák örök álmukat, de a hagyományok megörökítése mindenképpen a történelmünk része marad az által, ahogyan lejegyezték a gyűjtők és a levéltárak, könyvek megőrizték.

   Békefi Antal a neves néptanító, zeneszerző, zenetudós, Bakonyoszlop szülötte népdalgyűjtő körútján, Bakonyszentkirályon is több dalt meghallgatott a lakosság körében. Ezeket féltő gonddal szorgalmasan lejegyezte és lekottázta. A mellékletben lévő lakodalmas éneket 1953 – ban Zsargó Mihályné Tóth Katalintól hallotta (volt szerencsém nekem is megismerni Kati nénit, hiszen az egykori Általános Iskolás diáktársam Zsargó Misi Nagyanyja volt), aki a következőképpen magyarázta el a menyasszony kikérést a lányos házból:

  „Mikor a menyasszonyt a vőfély kikérte – ennek kezibe három szál színes gyertya szokott lenni – erre táncútak körbe a szobába. A tánc addig tartott, míg a menyasszony a gyertyákat ügyesen el nem fújta háromszor. Ez a szokás Csetényben is, meg Dudaron is.”

   Békefi Antal a „Bakonyi népdalok” – című kötetében örökítette meg az idézett szokást, amit Kati nénitől hallott, amely 1977 – ben jelent meg Veszprémben.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2016. 04. 14. Csütörtök Délután 13: 46