ZILAH
A felszabadulás napján, 1940. IX. 9.
Elnézem drága, könnyes arcodat,
Zilah, ábrándok, álmok városa.
Ady Endre nagy lelke itt borong,
Az utca őszirózsákkal beszórva.
Hajtsd le merengő, tiszta képedet,
Te szent város, hadd csókoljalak meg.
Úgy nézel ki, mint egy égi trónus,
Lobogódíszben, mint egy hős király.
Lányaid, mint az égi csillagok,
Tündökölnek s ezer lomb orgonál.
Hajtsd le merengő, tiszta képedet,
Te szent város, hadd csókoljalak meg.
Sokat tűrtél, úgy – e, drága város,
Szenvedtetek, úgy – e, szép magyarok?
Lelketek ha fájt, ha zokogtatok,
Vad oláhok ütöttek rajtatok.
Hajtsd le merengő, tiszta képedet,
Te szent város, hadd csókoljalak meg.
Csillag lettél Erdély aranyegén
Újra, az ébredés szent hajnalán.
Fiaid mind büszkék és dacosak,
Mind egy – egy tépett ősi, hős Turán.
Hajtsd le merengő, tiszta képedet,
Te szent város, hadd csókoljalak meg.
Zilah, 1940.szeptember 9.
Nagy Bálint
https://www.facebook.com/groups/240852502619038/permalink/1021220514582229/?pnref=story
