Pocsaj, Debreceni Zoltán cigány író
DEBRECENI ZOLTÁN - Te vagy..
Kedvesem úgy szeretném csókolni a két hófehér kebledet.
Mint ahogy a napsugár simogatja a völgyeket és hegyeket.
Gyere ide kincsem hadd öleljelek át
mind a két kezemmel.
Érezni akarlak Téged a szívemmel lelkemmel.
A gyönyörű bimbódat ha a számba fogom venni,
rózsát fog az drágám azonnal nyílani.
A falunak te vagy a legszebb rózsaszála.
A szívemnek pedig a legdrágább gyémántja.
Kisvejke
Pocsaj, Debreceni Zoltán cigány író
DEBRECENI ZOLTÁN : HA TE NEM VOLNÁL
Egy ölelés, egy csók többet ér száz szónál.
Istenem mi is lenne velem ha te nekem nem volnál.
Mosolyog rám már messziről mind a két szemed.
Boldogan nyúl felém ölelni mind a két kezed.
Szó nélkül némán csókolja a számat a szád.
Százezer szinbe borúl körölöttünk a tágas rónaság.
Ha átöljük egymást feleslegesek lesznek a szavak.
Hisz mellettünk a virágok csokortba nyillanak.