REKRUTA SORS BAKONYSZENTKIRÁLYON
Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő:
„Hol van már a paraszt?” - című életrajzi könyvéből
”Sorozásra Dudarra kellett mennünk, az iskolába. Oda szállt ki a sorozóbizottság, amelyik vagy 20 faluból sorozott. Tízesével kellett bemenni, ott állt a sorozó orvos meg 2 – 3 tiszt. Az orvos végignézett a soron, egyet – kettőt kiemelt, a többi mehetett kifelé! Nem úgy volt ám, mint most, hogy akinek két keze, két lába, meg egy feje van, azt mindenképpen beviszik katonának! Akkor nem! Akkor, akinek egy fél foga hiányzott, az már szépséghibás volt. Tizenheten voltunk a faluból sorozáson, és csak négyen lettünk rekruták. Akit kiemeltek, azt egy másik teremben beírták, és mehetett is hazafelé. Ősszel meg megkapta a behívót. Szégyen volt, ha valakit nem vettek be. Lógott az orra annak! Akkor azért drukkoltunk, hogy bevegyenek!
Akit bevettek, az hazafelé már pántlikás kalapban jött. Mindenkinek kalapja volt akkor. Azokat a hosszú, nemzeti – meg mindenféle színű szalagokat azoknak kellett venni, akik nem váltak be. Palozsnáknak hívták őket. Ezeket csak a háború végén hívták be, mikor már Szálasi összeszedette a rézkilincseket meg a harangokat is. Ezek jártak jól. Nekünk négyünknek annyi volt a szalagunk, hogy földig lógott. Addig hordtuk a szalagos kalapot, amíg be nem vonultunk.”
Nagy Bálint
