fénytelen az élet?
Ahol a cigány író szeretne meghalni,
istenem mond ott miért nem élhet?
Pedig fáradt már a nap,
az is lehet, hogy nagyon beteg.
Botladozva sétál a sima járdán is,
nem csak a görcsös hegyeken.
Szereti a pusztát,
a széles rónaságot.
Sírva nézi a vele összeroskadó,
szép Magyarországot.
Szeretne az égen jó útra terelni,
minden gonosz felleget.
A földön megszeretne simogatni,
minden ember kezet.
Délutánra már nagyon elfárad látszik, hogy beteg a nap.
Szerető párja pihenni hívja, az esti alkonyat.
Karjára fekteti pihegő párját.
Reggelig könnyezve őrzi kedvese álmát.
Keserű könnyei kora reggel harmatcseppé válnak.
A pirkadat ködfátyolként teríti be vele,
az egész világot.
A napfényben úgy csillog a harmat,
mind a legszebb gyémánt.
A könnycsepp halkan súgja a napnak,
vigye fel az égbe ne hagyja itt árván.
Kémestető: 2016.05.05.