TANFOLYAM INDULÓ
Boldogult ifjúkoromban két hétre a Megyei Tanács szervezésében Csopakra küldtek (1974. 05. 06 – 18 – ig) Ifjúsági Felelős Tanfolyamra. A négy megyéből összetoborzott fiatal hallgatóság részére reggel 8 órától délután 4 – ig folytak az előadások, utána másnapig szabad foglalkozásunk volt. Szépen berendezett üdülőben voltunk elszállásolva, ahol a szobafalak tudtak volna mesélni a megesett kalandokról. Magyarul, felnőtt emberek lévén, azt csináltunk, amit akartunk. Vacsora után el szoktunk menni sétálni, vagy a meglévő vendéglátóhelyeket is becserkésztük. Ekkor ismerkedtünk meg a Víg Molnár csárdában Béres Ferenc népdalénekessel is. Ezt az eseményt korábban már elmeséltem az egyik írásomban.
A foglalkozások eléggé szárazak, unalmasak, jogszabályszerűek voltak, éppen ezért én is próbáltam magamat álcázva verseket írni. Egyszer beugrott a gondolat, amit aztán tett is követett. Tanfolyamindulót kellene írni, hogy az énekelhető is legyen majd a záró bankettunkra. Egyszer majdnem le is buktunk, mert a mellettem lévő lány állandóan el akarta olvasni a készülő „művemet” – és az előadó észrevette. Szerencsére mire odaért, el tudtam rejteni a készülő kéziratot. Zeneszerző nem vagyok, éppen ezért egy már meglévő dallamra ültettem rá a megírt indulót:
TANFOLYAM INDULÓ
A megy a gőzös, megy a gőzös – dallamára
Megy a gőzös, megy a gőzös, sej, Csopakra,
Az ifjúsági felelős tanfolyamra,
Fő a jókedv és vidámság,
Ne búsuljunk lesz minálunk jó vigasság.
Refr: Fő a jókedv…
Farkas Lajos a tanfolyam vezetője,
Fodor József mindenben a segítője,
Fő az összhang itt minálunk,
Óra alatt néha – néha szundikálunk.
Refr: Fő az összhang…
Pinceszerre estelente el – eljárunk,
Víg Molnárban csopaki bort iddogálunk,
Jön a prímás és a banda,
Nótáinkat a fülünkbe szépen húzza.
Refr: Jön a prímás…
Előadás sok lezajlott mit tagadjuk,
Előadók légióit meghallgattuk,
Kár hogy vége a szép napoknak,
Együtt töltött vidám percek elszaladtak.
Refr: Kár hogy vége…
Hamar elmúlt gyorsan elszállt ez a két hét,
Jó barát lett négy megyéből, sej a népség,
El kell válni, elmegyünk már,
Indul vissza, megy a gőzös, jaj de nagy kár.
Refr: El kell válni…
Csopak. 1974. 05. 16
Az indulót természetesen betanultuk és fennhangon elénekeltük a bankett zárásakor. Így utólag elmondhatom, nagy sikere volt. Régi évtizedes irataim, jegyzetfüzeteimben kutakodva éppen ma bukkantam rá újból. Gondoltam, hogy ne menjen veszendőbe, kuriózumként ezt is megismertetem az olvasóimmal.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2008. 02. 28
https://www.facebook.com/balint.v.ifjnagy/posts/1753069938244116?pnref=story
