VALENTINUSSÁGOM TÖRTÉNETE Avagy miért is vagyok én Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)


VALENTINUSSÁGOM TÖRTÉNETE  Avagy miért is vagyok én Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

 

 

 

 

 

VALENTINUSSÁGOM TÖRTÉNETE

Avagy miért is vagyok én Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

 

   Számomra minden évben a Február 14 már régen nem azt jelenti, mint régen, hiszen egykoron csak egyszerű Bálintként jöttem a világra és sokáig én voltam a „Kisbálind” a falumban. Később, felnőve pedig már csak az idősebb nénikék hívtak így, Nagy Bálint lettem, ahogyan megkereszteltek Szülőfalumban Bakonyszentkirályon, a Református templomban.

    Istentől Áldott Drága Édesapám Parasztköltő volt, de én is elköteleztem magamat az írás mellett már gyermekkoromban, majd később a megkülönböztetés miatt az Ifj. előtagot biggyesztettem a nevem elé. Természetesen erre azért volt szükség, hogy akik nem ismernek bennünket személyesen, látható legyen a különbség. Mindketten más stílusban írtunk Édesapámmal, de neki már 1935 – ben jelentek meg versei a Magyar Parasztírók Antológiájában. Ráadásul én is kezdtem publikálni az írásaimat különféle helyeken, tehát mindenképpen így volt helyes és korrekt, hogy én, a fiatalabb különböztessem meg magamat tőle ilyen módon.

     Olyannyira nem tudták esetenként egyesek, hogy én vagyok az a bizonyos írás „elkövetője”, mert meg is kérdezte tőlem egyszer valaki a Bakony Fővárosában Zircen a következőképpen, mikor a Zirc és Vidéke lapban megjelent egyik versem:

-Gratulálok! Olyan szép verset írt a fiad!

-Köszönöm szépen, de nekem két lányom van.

-Akkor ki az Ifj. Nagy Bálint?

-Az is én vagyok, hajlott korom ellenére - majd elnevettem magamat és elmagyaráztam a kérdezőnek a megkülönböztetés okát.

    Nem vagyok hiú ember, de azért az ilyen pillanatok jólestek, mert azt jelentette, hogy nem hiábavaló számomra az írás. Látszólag elkanyarodtam talán a címben foglaltaktól, de a valóságban azonban mégsem. 2004 – ben Budapesten voltam vendégségben a lányomnál, aki regisztrálva volt az akkor menőnek számító Chat oldalon. Azt mondta, hogy biztosan engemet is érdekelne, majd a számítógépén megmutatta, hol található. Akkor már nekem is volt gépem, internetes csatlakozásom is, de nem gondoltam, hogy fel kellene keresnem az oldalt, hisz érdektelennek tűnt számomra. Hazaérve azonban mégis regisztrálásba kezdtem. Sokat gondolkodtam a néven, mire arra az elhatározásra jutottam, hogy van nekem becsületes nevem a Bálint, az biztosan jó lesz.

Szöget ütött a fejemben azonban a Valentinus, ami tulajdonképpen az én nevemet takarja és mégis jobb hangzásúnak tűnt az internetes világban. Ezzel regisztráltam tehát a Chaten és kiderült, hogy jól tettem, jól választottam még akkor is, ha egyszer a lányom megjegyezte:

-Olyan buzis ez a név! – én azonban nem törődtem vele, mert lassacskán, ahogyan a különféle portálokkal megismerkedtem és engemet is megismertek, verseimen, prózáimon keresztül, mondhatnám azt nagyképűen, hogy „Márkanévvé” – nemesült a nevem. Bizonyos körökben ismertté vált, hogy ezen a néven én írok csak verset, prózát, tudósításokat fényképekkel, videókkal stb. Ettől kezdve már nemcsak az Ifj. Nagy Bálint elnevezés alatt jegyeztem verseimet, prózáimat és egyebeket, hanem odakerült melléje a Valentinus is. Egy időben a Zsozirisz Honlapon is ott voltunk és egy mese – szerepjáték részeseként én lettem a történet lantos trubadúrja, akinek a Honlap gazdája adta a középkori lovagi énekes Avatar - képét. (ezzel voltam jelölve a Honlapon és az írásomhoz mellékelem majd)

   Természetesen a harcot meg kellett vívnom, mert voltak amatőr irodalmi portálok, ahol megpróbáltak kikezdeni, megalázni, lefitymálva az írásaimat, de én soha nem adtam fel. Ehhez méltó társra leltem Páromban, Angyalcsillagban, Terikében, aki maga is versíró és rövidesen kilenc éve ismerjük egymást, ma pedig már Egy Boldog Párt Alkotva Élünk Boldogságban.

     Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy már nem engedhetem meg magamnak azt, hogy olyan írások kerüljenek ki Valentinus keze alól, amik nem tartják be azokat az íratlan szabályokat, amelyeket Minden Íróembernek be kellene tartania. Nem alázva, lekicsinyelve másokat, lefitymálva alkotásaikat, mert esetleg nem értünk vele egyet, de a jelenségekre is jól figyelve nem elmenni semmi mellett, ami megírásra kívánkozik. A témáért le kell hajolni a földre, hisz magunk előtt hever,”Csak” észre kell venni. Hogy aztán versben, vagy prózában kerül a lapra, vagy a számítógép képernyőjére pötyögtetve, az már teljesen mindegy. Egy dologra azonban figyelni kell: Silány fércműveket nem szabad szélnek ereszteni még akkor sem, ha esetleg ezt kérnék tőlünk.

 

Valentinusság

 

 Elképzelhető, hogy lesznek majd olyanok, akik kinevetnek ezért a kijelentésemért, hogy mit jampizok ezzel, de nem számít. Nem vagyunk egyformák, hisz ha nem vállaljuk fel önmagunkat, azt, amilyenek vagyunk, vagy szeretnénk lenni, akkor tényleg elveszik Örökre az Egyéniségünk, az Egyediségünk, amire Mindig Törekedtünk, én legalábbis Mindenképpen. Soha nem akartam senkit utánozni, még Szeretett Édesapámat sem, aki mind Emberi, Apai, Magyarságbéli és természetesen Lírikus Példaképem is volt és Marad Örökre, pedig teljesen más stílusban írtunk.

     Pár nappal ezelőtti, szintén ez a téma foglalkozott és ez kerekedett ki belőle versben szólva:

 

VALENTINUSSÁGOKRÓL SZÓL

AZ ÉLETEM…

 

Valentinusságokról Szól az Életem,

De Nem Tudom Miért, Ezt Nagyon Szeretem,

Mert Benne Van, Amit Magam Tapasztaltam

 A Világban, „Nem Csak” Amit Megtanultam

A Félremagyarázott Történelemből,

Meg „Vastagnyakú Kálomista” Hitemből,

Melyet Jussoltam Szerető Szüleimtől,

Akik Ma Már Hiányoznak Életemből.

 

Valentinusságom Nem Adom Fel Soha,

Mert Nem Lehetek Ma Már Olyan Ostoba,

Akinek Mindig Meg Akarják Mondani,

Hogy az Életben Hogyan Kell „Játszani!”

 Magam Útját Járom, Igazak Vélt Útját,

Még Mindig Keresve a Bölcsesség Kútját,

Amelynek Vízéből Csak Egy Kortyot Innék,

Aztán az Utamon Lassan Tovább Mennék.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 02. 06. Csütörtök délelőtt 10: 39

 

   A jövőre nézve nem szeretném feladni a már nyíltan felvállalt Valentinusságomat Minden Velejáró Következményeivel Együtt Sem! Ha valaki így el tud fogadni, annak nagyon örülök, aki pedig nem, azt nagyon sajnálom. Szeretem a Hazámat, Nemzetemet, Minden Olyan Tagját, aki Nem Kirekesztő módon él és dolgozik ebben a Sokat Szenvedett, Darabokra Szaggatott Kis Országunkban. Teszem továbbra is a dolgomat és megírom azt, ami érdekel, ami foglalkoztat, ami bántja a szívemet és lelkemet. Ennyit tudok tenni és akarok is, de Talmi pillanatokért nem fogok sorba - állni Senki Mellett Sem, mert a Becsületem az Nem Eladó, Mint ahogyan az Országunk Sem az!

Valentinus így teszi a dolgát és ezt Ma a nevem napján, Ismét Megígérhetem és Meg is Teszem.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 02. 14. Péntek reggel 8: 02

 

U.I.

 

Valamivel több, mint két évvel ezelőtti az írásom, de apró javításoktól, amit most tettem meg, vállalom minden egyes sorát. A javítások is inkább stilisztikai, vagy betű elhagyás, beillesztés jellegűek, nem tartalmat illetőek.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 05. 09. Hétfő Délután 14: 26

 

https://www.facebook.com/balint.v.ifjnagy/posts/1754705421413901?pnref=story

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2016. május 9. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 390


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: