MÁJUSI ERDŐBEN
Sötét erdő a Zöröghegy alatt,
Valami lágy dallamot orgonál.
Itt bent a nagy rengeteg közepén
Szívem ma édes pihenést talál.
Amint száll a menekülő idő
Hogy vért, szívet, dalt, mindent elvigyen,
Oly jól esik ez a vad – s szép magány,
A békesség, a nagy csend átizen.
Elfelejtem itt a zord világot,
Valami csodás mámor átölel.
Imára kulcsolom kezeimet
Az Isten jött… beszélt a lelkemmel…
Nagy Bálint
A fényképen a versben megnevezett Zöröghegy látható a háttérben