TIZENNYOLC ÉVVEL EZELŐTT…
Drága Édesapámra Emlékezve
Tizennyolc Évvel Ezelőtt a Reggeli Órákban
Hunytad le a Szemeidet Édesanyám Karjában.
Előtte Még az Orvos Nálad Járt Injekcióra,
Utána a Folyosón Álltál Teádat Kavarva,
Amikor Hirtelen Megtántorodtál és Eldőltél,
Édesanyám Gyorsan Elkapott Ezért Nem Elestél,
Hanem Együtt Rogytatok le Folyosó Padlójára,
„Mi a Baj Papa” Tolult a Szó Anyámnak Ajkára?
„Kicsit Megszédültem” Már Csak Ezt Tudtad Válaszolni,
Azután a Szemeidet Szép Lassan Kezdted Lehunyni.
Számodra Akkor Bevégeztetett a Földi Léted,
Az Örök Elmúlás Küldötte Akkor Eljött Érted.
Számodra Immár Megszűnt Minden, Ami Ide Kötött,
Pedig Ismertél Te Itt Minden Aprócska Kis Rögöt.
Paraszti Világod, Lírikus Lényed Hirdetője
Helyett Immár Te Lettél Annak Emlékeztetője
Aki Voltál Igazából Majdnem Nyolcvannégy Évig,
Kire Emlékezünk Majd Idők Végtelenségéig.
Megmutattad Mindazt, Amiért Itt Érdemes Élni,
Szeretetet, Boldogságot, Hitet, Mindig Remélni
Még Akkor is, Ha Látszólag Mindenünk el Van Veszve,
De Remény Megmarad, Nem Hagyhat el Bennünket Örökre!
Paraszti Világod Minden Csinyját – Binját Ismerted,
Azt, Hogy Lehetetlen, Szádon Soha Ki Nem Ejtetted.
Tiszteletet Megadtad Annak, ki Megérdemelte,
Aki Ismert Tégedet, az Benned Azt is Tisztelte,
Hogy Keményfejű Kálvinista Hittel Erősödve
Nem Engedted Senkinek, Hogy Keménységed Letörje.
Elmondtak Bitangnak Ezért Sokszor a Hatalmasok,
Pedig Hozzád Képest Nekik Csak Silány Hatalma Sok,
De Ehhez az Eszük Nem Mindig Volt Hozzád Fokható,
Ezért Lírád Őszinte Volt, Soha Nem Megalkuvó.
Életében Fájt Neki, Pedig Nem Járt Trianonnál,
Hazáját Úgy Szerette, Vérét Hullatta a Donnál,
De Soha Nem Jutott Eszébe, Hogy Elhagyja e Hont,
Megcsonkított Nagy Magyarországot, Szeretett Bakonyt.
Ha Kellett, Reggeltől Estig Kétlakiként Dolgozott,
Délelőtt a Kőbányában, Majd a Földjén Munkálkodott,
De Soha Nem Mondta, Nem Csinálom, Mert Fáradt Vagyok,
Mert Tudta, Isten Megsegíti és Védőangyalok.
Hűséget Számomra Éltedben Örökül Jussoltál,
Mert Mindig Igaz Hazaszeretetre Tanítottál.
Segítettél Abban is, Hogyha Valamit Leírok
Azt Csak Úgy Tegyem, ha Mindig Tisztaszívű Maradok.
Megköszönöm Édesapám, Hogy Ilyen Ember Voltál,
Merem Azt Remélni, Hogy Bennem Sohasem Csalódtál.
Tizennyolc Évvel Ezelőtt a Reggeli Órákban
Hunytad le a Szemeidet Édesanyám Karjában.
Négy Éve Már Annak, Hogy Ti Újra Együtt Vagytok,
Mennyek Országában Most Már Soha Nem Szomorkodtok,
Hiszen Számotokra Ott Már Minden Csak Gondnélküli,
Angyalok Hada a Ti kívánságaitok Lesi.
Szívemben Itt Éltek Immár Örökre Jól Bezárva,
Soha Nem Múló Szeretetem Védő Oltalmába.
Ma Nem is Kicsit, Szomorú Vagyok Drága Jóapám,
De Tudom Azt is, Ti Odafent Vigyáztok Énreám.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 06. 04. Szombat Délután 15: 10
https://www.youtube.com/watch?v=2CAAGzn-iYk&feature=youtu.be
