JANI MANÓ KISCICÁNK EMLÉKÉRE


JANI MANÓ KISCICÁNK EMLÉKÉRE

  JANI MANÓ KISCICÁNK EMLÉKÉRE

 

   Zircen a lányaink és később az unokáink is mindig szerették a háziállatokat, cicákat és kutyákat, ezért engedve a kérésüknek, volt belőlük az idők során és ott lábatlankodtak körülöttünk. Egy valamit nem engedtünk meg, hogy éjszakára is a lakásban legyenek, kivételt képeztek akkor, mikor még picik voltak, de akkor is megvolt a maguk kis vacka egy dobozban. Most arról a kiscicáról írok pár gondolatot, akit a gyerekek csak Jani Manónak hívtak és még én is megkedveltem a játékossága miatt.

   A régi archivált anyagaim között ma éppen egy kis rövid videóra leltem, amit 2006. 09. 09 - én készítettem róla a ház előtti lépcsőn, ahol éppen lustálkodik és Bettike próbálja felkelteni az érdeklődését bábozással, de rá sem hederített erre sem. Amíg nálunk volt verset is írtam róla, az egerészéséről, és amikor végleg eltűnt, nem tudni mi lett vele, én is elbúcsúztam tőle szintén egy kis verssel. Most ezzel a két írásommal, pár fotóval szeretném megidézni jani manó cicus emlékét.

 

JANI MANÓ EGERÉSZETT…

 

Jani Manó kopogtat az ajtón reggel,

Kis gazdám mi lesz a mai tejecskémmel?

Kormos szemét ártatlanul reám veti,

Közben nyivákolva reggelit keresi.

 

Fekete szőre csillog a kelő napfényben,

Egy mozgó egérkét tart a kicsi kezében.

Menekülne szegény, de nem ereszti Jani,

Kivel lehetne vidáman, jobban játszani?

 

Cincogó uraság halálra váltan várja,

Hogy mikor nyílik ki végre a cirmos szája?

Elszelelne menten gyorsan árkon – bokron át,

Hogy örökre elfelejtse Jani fogsorát

 

Melyet feni rá, miközben bőszen markolja,

Az egérke pedig a perceket számolja

Hogy mennyi van még hátra hitvány életéből,

Vagy hogyan szabadulna cirmikénk kezéből?

 

Megszántam cincogó, könyörgő tekintetét,

Villámgyorsan elvettem Jani játékszerét.

Egér uram lábait nyaka köré kapva

Örökre eltűnt macskánkat faképnél hagyva.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2005. 12. 12

 

JANI MANÓ NINCS TÖBBÉ

Búcsúszavak örökre elment cicánkhoz

 

Évekig hű társunk voltál kormos kis cicánk,

Ablakpárkányról lestél be mindig mihozzánk.

Egérhaddal nem akartál soha csatázni,

Inkább az unokákkal szerettél cicázni.

Karácsonykor még vendég voltál utoljára,

Azóta már csak várhattunk, de mindhiába.

 

Jani Manó hű barátunk drága kis cicánk,

Nem jössz vissza, soha többé gondolj néha ránk

Amikor a macska léted túlvilágba ér,

Emlékedet megőrizzük, köszi, mindenér’

Nem gondoltuk, hogy hiányod fájdalmas lehet,

Ígérjük, hogy megőrizzük hű emlékedet.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2007. 01. 19

 

A rövid kis videó pedig az alábbi linkre kattintva megtekinthető:

 

https://www.youtube.com/watch?v=cHteNuxFUL4

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 06. 11. Szombat Délután 12: 20

 

 

A többi fotó az egész tudósítással együtt megtekinthető az alábbi linkre kattintva:

 

https://www.facebook.com/balint.ifjnagy/media_set?set=a.1228487377185903.1073742233.100000739572377&type=3&pnref=story

 


Szerkesztés dátuma: szombat, 2016. június 11. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 501


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: