A legendás Vörös Pimpernelnek, Sir Blakeney Percynek egyik leszármazottja
az írónőnek ebben a regényében a leigázott Erdélybe kerül, hova
anyai ágon rokoni kötelékek fűzik, s ez az ú t j a meghiusít egy aljas politikai
cselszövényt és alkalmat ad az írónőnek arra, hogy felhívja a művelt világ
figyelmét az oláh uralomnak vérlázítógazságaira. Az ős már jóismerőse a
magyar olvasóközönségnek, mely rokonszenvesen fogadta a magyar születésű
írónőnek, báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház egykori intendánsa
leányának róla írt érdekes regényét.
.
A regényben egy gyöngéd szerelmitörténet s egy lelketlenül kieszelt politikaiintrika szövődik egymásba. A Vörös Pimpernel leszármazottját, Blakeney Pétert mély vonzalom fűzi az előkelő, testi és lelki kincsekben egyaránt gazdag Fowkes Rosemaryhez,de nem akarja addig lekötni, míg hozzá méltóvá nem küzdi ki magát. A leány nem t u d j a mire vélni tartózkodását s egy dacos pillanatában egy másik udvarlójával, a hűvös modorú, kissé titokzatos Tarkington Gáspár lorddaljegyzi el magát. Ennek révén megismerkedikegy Londonban tartózkodó Naniescu nevű oláh tábornokkal. Rosemary feltünést keltő cikkeket írt az International Reviewban a közel Kelet bürokráciájának hibái címmel. Naniescu most arról akarja meggyőzni,hogy félrevezették az ő agyonrágalmazott szegény nemzetére vonatkozólag s ezért azt ajánlja neki, hogy utazzék le Erdélybe s tanulmányozza ott a maga szemével a román megszállás alatt levő területeket. Rosemary nehéz lelki válságában elfogadja az ajánlatot, annál is inkább, mert Péter anyjáva már járt Erdélyben s csupa kedves emlékei vannak az ott élő magyarságról. Gáspár kívánságára megesküsznek s együtt utaznak el. Vigasztalan csalódások megdöbbentősorozatává lesz Rosemaryre nézve erdélyi útja. Undorral látja a Balkán szennyének eláradását az addig tiszta Erdélyen, pusztulás és bánat sír felé az addig vidám arcokról. Különösen Péter unokahúgának, a kis Heves Annának kopott ruhája s szomorú arca indítja meg mélyen. Rokonszenve iránta még inkább nő, mikor megtudja, hogy hazafias önfeláldozásból megalázó és kockázatos szolgálatot vállal abból a célból, hogy kicsempészhesse rokonának, az ifjú Imrey Fülöp grófnak az oláhok gazságait feltáró angolnyelvű cikkeit. A két rajongót elfogják s Rosemary előtt borzasztóbizonyossággal világosodik ki, hogy Naniescu, aki Erdély katonai kormányzója, tervszerűen csalta le őt s akét gyermek élete árán akarja kényszeríteni Romániát magasztaló cikkek publikálására. Egyre több fölháborító művét látja a korrupt kormányzat cselvetéseinek és hideg kegyetlenségének, egyre több titok bonyolódik körülte ebben a kémekkel, eugratókkal és besugókkal megrakott szerencsétlen országrészben.A regény cselekvényének legnagyobb része az elfogott két gyermek megmentése körül forog. Rosemary mindent megtesz erre, de minden lépését elgáncsolja valaki, aki csak közvetlen közelében nyerhet rejtélyes módon értesülést szándékairól. Az események igen érdekkeltő módon, ügyes kézzel úgy vannak egymásba fonva, hogy egyre határozottabban a szintén Erdélybe érkezett Pétert vesszük az oláhokkal való cimborálás gyanújába, míg aztán a regény végén kiderül, hogy minden gazságot Gáspár, az oláhoknak fizetett politikai ügynöke követett el. Péter már rég gyanakodott rá s csak azért ment utánuk Erdélybe, hogy kijátssza az alávaló kém cselszövényeit s csakugyan sikerült is neki bátorsággal és leleménnyel visszaszerezni a szabadságot azok számára, kiket Gáspár gyalázatossága végveszedelembe döntött. A szörnyű embertől Rosemaryt annak a családnak feje szabadítja meg,amelynek a legtöbb bajt okozta, s azözvegy a hozzá méltó, derék Péternek n y u j t j a kezét.
A regénynek kétségtelenül különös értéket ad számunkra a benne irántunkmegnyilatkozó őszinte, meleg rokonszenv. De ezt figyelmen kívül hagyva is, érdekes és vonzó olvasmány.
epa
moly