A legyező ősi időtől fogva elterjedt eszköz, mely hűsítés vagy tűz élesztése céljából légáramlatot idézünk elő, rovarokat, különösen legyeket kergetünk, végül a nap sugarai ellen védekezünk. Legkezdetlegesebb alakja a tollbólóll, szőrből, vagy növényi rostokból, s effélékből összekötözött és nyélhez erősített pemet, mely bozontos állati farkhoz hasonlít. Egyiptomi és perzsa festményeken olyanok is fordulnak elő, melyek lekunkorodó végű egy szál hosszú tollból állanak és melyek csakis a rovarok elleni védekezésre szolgáltak. A középkorban flabellum vagy ripidion nevezetű legyezővel űzték el a legyeket az Úr asztalán levő kenyérről és borról. További kezdetleges alak a levél, mely pl. a pálmalevél össze nem hajtható lapjából és annak szárából áll. A levélnek lapját szalma, kelme, vagy papír helyettesítheti. Az ókori népeknél, s egyiptomiaknál a lotosz leveléből, nemkülönben virágából és a pálma leveléből készített legyező általános volt. A görög és római nők részint ilyen, részint tollakból készült legyezőt használtak. A kínaiak és a japánok régi időtől fogva festett papírból készítik levélalakú legyezőiket, a papírt gyakran bambusznádból való bordákra feszítik. A kerékalakú legyező körben kifeszített selyemből vagy pergamentből, vagy pedig sugarakként elrendezett tollakból, s efféléből való. Ilyen a görögkeleti egyházban a szeráf fejéből kinövő hat szárny (hexapterigenes). Minthogy a kelmét, hogy kerek alakot öltsön, hajtékokba kellett szedni, a kerekalakúból keletkezett az összehajtható legyező. Theodolina longobard királynénak (6. század) összehajtható legyezője volt. A középkorban leginkább tollakból készített, levélalakú, össze nem hajtható legyező dívott. Az összehajtható legyező Európában a 16. században kínai hatás alatt vált általánosabbá; keskeny és vékony küllőik elefántcsontból, teknősbékából, szaruból vagy fából vannak. A 17.századtóll kezdve Európa művelt népei rendkivüli fényt űznek a legyezővel, nemcsak drága anyagból állítják elő, arannyal áttört művű díszítményekkel, sőt remek festészeti ábrázolásokkal díszítik; vannak olyanok is, melyeket üveg alatt őriznek és soha nem használják. A fényűzési legyezők készítése Párizsnak úgyszólván kiváltsága volt. A 19. század végén Párizsban ezer, Oise megyében háromezer férfi és nő háziiparilag űzte a legyező készítését. Az évenként előállított legyezők értéke 10 millió frank volt, ebből az anyag értéke 2-3 millió; Franciaország évenként 2 millió értékűt fogyasztott, 8 millió értékű volt a kivitel. Spanyolországban is foglalkoztak legyezőkészítéssel; a termelés egy részét Dél-Amerika és Havanna fogyasztotta. Olaszországban a helyi fogyasztás számára készültek legyezők. Bécsben szép fejlettséget ért el e használati tárgy előállítása. Az európai országok azonban a munkabér magasságánál fogva nem bírtak versenyezni a kínai és japáni termékek olcsóságával.
wikipedia
Tutanhamon úri szeszélye
A legendás fáraó sírjának 1922-es feltárása hatalmas régészeti szenzációnak számított. Különböző könyvekben és albumokban rengeteg fotót láthatunk a feltárás folyamatáról, Howard Carter kiváló csapatának hála ugyanazokat a képeket láthatjuk, mellyel anno a régészek szembesültek. Tudjuk jól, hogy az ifjú fáraóval rengeteg kincset, használati tárgyat és ételt is eltemettek, hogy a túlvilágon ne szenvedjen hiányt semmiben. Az egyiptomi klímát tekintve nem meglepő, hogy a sírkamrában talált egyik láda, egy díszes, strucctollakból álló legyezőt is rejtett. Ez tehát egyértelmű bizonyíték arra, hogy már az ókori Egyiptomban is ismerték és használták a legyezőt, bár erre a fáraó sírjában talált legyezőn túl több falfestmény is utal. Semmi okunk hát kételkedni Michael Jackson Remember the time című videóklipjének autentikusságában: az ókori egyiptomiak valóban ismerték a test hűsítésének ezen módján.
Tutanhamonon és az egyiptomi dinasztiákon túl persze több más civilizáció is használata a legyezőt, melynek segítségével könnyen és egyszerűen hűsíthető a test. Elég a mímes japán selyemlegyezőre gondolnunk, mely szintén nem újkori találmány, sőt a gésakultúrában nemcsak a hűsölést segítette elő, hiszen a táncos produkciók szerves része volt a színes legyezők virtuóz dobálása. Jóllehet ma már többnyire csak a lakberendezés kapcsán bukkan fel a legyező, a mai falra aggatott legyező elődje nemcsak a test hűtését szolgálta.
Nem vagyunk könnyű helyzetben, mikor a legyezőnyelv kialakulását kutatjuk, lévén, hogy nonverbális közlésfajtáról van szó, így a témával foglalkozó írásos emlékek száma igen csekély. Mindeddig nem volt olyan kutatás, ami a legyezőnyelv kialakulását az esetleges naplóbejegyzésekből próbálta volna rekonstruálni, bár be kell látnunk, hogy nem kis feladatra vállalkozik, aki ennek lát neki. Annyi biztos csupán, hogy a legyezőnyelv azért válhatott elterjedtebbé a virágnyelvnél, mert jóval kézenfekvőbb volt, kevesebb feltűnést keltett, mely a következő bekezdések fényében még érthetőbb lesz.
2.) A csukott legyező megérinti a jobb szemet: "Mikor láthatlak?"
3.) A felmutatott legyezőpálcák adnak választ arra a kérdésre, hogy "Hány órakor?"
4.) Fenyegető mozdulatok csukott legyezővel: "Ne légy ilyen meggondolatlan!"
5.) Félig nyitott legyező érinti az ajkat: "Megcsókolhatsz."
6.) Nyitott legyező az összekulcsolt kezekben: "Bocsáss meg!"
7.) A bal fül elrejtése nyitott legyezővel: "Ne áruld el a titkunkat!"
8.) A szemek eltakarása a nyitott legyezővel: "Szeretlek!"
9.) A nyitott legyező lassú összecsukása: "Ígérem, hogy hozzádmegyek!"
10.) A legyező elhúzása a szemek előtt: "Sajnálom!"
11.) A legyező hegyének megérintése ujjal: "Beszélni szeretnék veled!"
12.) A legyező jobb orcán hagyása: "Igen."
13.) A legyező bal orcán hagyása: "Nem."
14.) A legyező többszöri kinyitása-becsukása: "Kegyetlen vagy!"
15.) A legyező elejtése: "Barátok leszünk."
16.) Lassú legyezés: "Férjnél vagyok."
17.) Gyors legyezés: "Eljegyeztek."
18.) A legyező nyelének ajkakhoz való érintése: "Csókolj meg!"
19.) A legyező tágra nyitása: "Várj rám!"
20.) A legyező a fej mögött: "Ne felejts el!"
21.) A legyező a fej mögött szétterpesztett ujjakkal: "Viszlát!"
22.) A legyező a jobb kézben az arc előtt: "Kövess!"
23.) A legyező a bal kézben az arc előtt: "Vágyom rá, hogy megismerjelek!"
24.) A legyező a bal fül fölött: "Bár megszabadulhatnék tőled!"
25.) A legyező elhúzása a homlok előtt: "Megváltoztál."
26.) A legyező forgatása a bal kézben: "Figyelnek minket."
27.) A legyező forgatása a jobb kézben: "Mást szeretek."
28.) A legyező jobb kézben való hordozása: "Túl készséges vagy!"
29.) A legyező bal kézben való hordozása: "Gyere, és beszélj velem!"
30.) A legyező elhúzása a kéz előtt: "Gyűlöllek!"
31.) A legyező elhúzása az arc előtt: "Szeretlek!"
32.) A csukott legyező átnyújtása: "Szeretsz?"
Christiane Desroches-Noblecourt: Tutanhamon
Felhasznált irodalom
nyest.hu
Fémből készült harci legyező