ÉRZÉSEIM, VÁGYAKOZÁSAIM TÖRTÉNETE
Az érzékek birodalmában járok, és azt hiszem, hogy a vágyaim tetőfokára értem. Elmúlt évtizedek viharos Szerelmei, elcsókolt éjszakák gyötrelmei is rá vezettek arra, hogy gyarló ember vagyok, sebezhető és egyben romantikus is. A romantikusságomnak köszönhetőek azok az érzések, amik verseimben érzékenyen, néha talán túl izzóan melengetik a szíveket, de ez is én vagyok. Tele vagyok Szenvedéllyel, Szerelemmel, örömmel, de ha kell, akkor a bánatomat is megénekelem verseimben. Szerelem – Érzelem – Szeretet - Gyötrelem – Csalódás – Bánat, mind – mind olyan megfogalmazások, amelyek itt zúgnak állandóan, jönnek rám kéretlenül is. Nem tudok előlük kitérni, de nem is akarok. Néha próbálom magamat függetleníteni tőlük, de egy idő után rájövök, hogy ennek semmi értelme. A szívnek és az érzéseknek nem lehet határt, megállj - t szabni, legfeljebb megpróbálhatja az ember kordában tartani. A Szerelem hálója, a Szerelem „börtöne” csapdába csalja mindazokat, akik velem együtt az érzékek olyan skáláján próbálnak evezni a Szerelem tengerén, amely a pillanatnyi hangulatát, örömteli állapotát tükrözi.
Ezek a csodálatos, néha harmonikus, máskor ettől eltérő érzések érzelmi viharokat, csatákat takarnak, amelyek néha egyenlőtlenül zajlanak le bennem, talán másban is. Vívódásokkal teli nappalok és éjszakák, könnyektől áztatott párnák és szenvedélyes csókviharok dúlnak a lelkemben, de mindig csendes vizekre vonulnak vissza, ha elül a vihar. Egész eddigi életem a vágyakozásról szólt, amelynek legfontosabb, kiemelt szempontja az az izzó Szerelmi állapot, amely szívet-, testet melengető érzéseimet tükrözte. Állandóan kerestem, kutattam egy olyan testi – lelki társamat, akivel egy olyan Boldogságot, egy olyan csodálatos világot találhatunk meg közösen, amely a Boldogság Szigetévé válhat. A sok keresés és kutatás elég sokáig tartott, de nem volt hiábavaló, mert a jelenben megtaláltam. Mindketten vártuk azt a földi Mennyországot, amely egy olyan világba visz el bennünket, amely eddig hiányzott az életünkből.
Tudtuk azt, hogy nekünk, a nappalainknak és az éjszakáinknak is eggyé kell válni ahhoz, hogy a Remény tüze is örökre megmaradjon közöttünk. Nemcsak a sötétség, hanem az éltető fény is fontos része annak a kapcsolatnak, amely izzó szenvedéllyel képes a tüzet „örökké és még három napig” táplálni. Amikor elérünk majd erre a pontra, akkor ismételten felülvizsgáljuk az érzéseinket, hogy mi legyen a teendő az előttünk álló hosszú jövőre vonatkozóan. Amikor ez a pont elkövetkezik, az már a Mennyek országába vezető út lesz valószínűleg. A jelenben élünk és a Szerelem járja át minden érzékszervünket. Szívünk melegével a vágyakozásaim, vágyakozásaink oda találtak, ahova eredetileg is szerettünk volna eljutni. A jelen és a jövő számunkra most már a megtalált Boldogságot, a beteljesült Szerelmet jelenti.
Ifj. Nagy Bálint
Zirc. 2005. November 18
U.I. Ezeket a gondolataimat immár tizenegyedik éve írtam le és továbbra is ugyanúgy érvényesek, mint akkor. Azzal a kiegészítéssel, hogy már negyedik éve Együtt vagyunk Szerelmetes Tündérrózsámmal Rikémmel, Terikémmel az Alföld Gyöngyszemében Gyulán Szerelemben és Boldogságban. A már idézett véleményünk továbbra is él:
„ÖRÖKKÉ ÉS MÉG HÁROM NAPIG…”
A mai napig Mindketten hisszük és valljuk, hogy ez így is fog maradni.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 07. 17. Vasárnap délután 13: 05
