„MONDJAD DRÁGASÁGOM! AKKOR VAJON AZ ÉN IDŐMBEN SZERINTED MIÉRT VOLT ANNYI ZABIGYEREK?” Emlékeim katonaidőmből


„MONDJAD DRÁGASÁGOM!   AKKOR VAJON AZ ÉN IDŐMBEN SZERINTED  MIÉRT VOLT ANNYI ZABIGYEREK?”  Emlékeim katonaidőmből

 

 

 

 

 

 

 

 

„MONDJAD DRÁGASÁGOM!

 AKKOR VAJON AZ ÉN IDŐMBEN SZERINTED

MIÉRT VOLT ANNYI ZABIGYEREK?”

Emlékeim katonaidőmből

 

 

   1966. 11. 24 és 1968. 12. 13 között töltöttem le Pápán a Tényleges katonai szolgálati időmet. Több történetben emlékeztem már vissza azokra a vidám, néha szomorú, mégis számomra feledhetetlen időszakokra, hiszen ez is az életem része volt. Erősítette bennem a hazafiassági érzést, önállóságra szoktatott és még sorolhatnám tovább annak dacára, hogy mindenki másként élte meg ezt a két évet és emlékszik vissza rá. Ha nem voltunk megfegyelmezve valami miatt, akkor mehettünk kimaradásra, eltávozásra, hosszú eltávozásra, vagy szabadságra is, hogy a Szeretteinkkel újra találkozhassunk. Most, nem a laktanyában történtekről szeretnék szólni, hanem egy utazási élményemet megosztani azzal, aki megtisztel majd az elolvasásával. Sokat gondolkodtam már az eltelt időszakban, hogy a történetben megemlíteni kívánó dolgokkal vajon ma hogyan is állunk, mert kiderült, hogy akkor és most sincs mindenki tisztában azzal, hogy mi történik sokszor körülött és nem is kell ehhez a világban körülnézni.

   Bakonyszentkirályra, Szülőfalumba nem is volt egyszerű hazajutni, hiszen közvetlen járat nem volt Pápáról busszal, vasút pedig nem jár arra. A legegyszerűbb az volt, ha vonattal a Tatabánya felé menő járattal elmentem Veszprémvarsányba,(Egyébként Drága Édesanyám is itt született) ott pedig volt busz csatlakozásom Győr felől, ami átutazóban a faluvégén megállt. A vagonokba, ami akkor még eléggé fapados kivitelű volt és legtöbb esetben gőzmozdony (csühös) húzta, természetesen sokféle utas keveredett és élte a maga életét, beszélgetve valamiről, vagy éppen vitázgatva akár alkalmi partnereivel is. Legtöbb esetben csendes szemlélőként, de mégis hegyező fülekkel figyeltem a történéseket. Már akkoriban is szerettem különféle embertípusokat megismerni korra és nemre való tekintet nélkül, mert nagyon érdekelt és ez a szokásom mai is megvan. Általában csak akkor kotnyeleskedtem bele a beszélgetésbe előzetes elnézést kérve mikor úgy gondoltam, hogy az akkori műveltségi szintem ránézésre elég volt ahhoz, hogy ezt megtegyem, persze azt is úgy, hogy ezzel senkit meg ne sértsek.

    Egyik alkalommal éppen hazaindultam és egy olyan vagonba kerültem, ahol akkor kevés utas tartózkodott. Helyet foglalva nézegettem az ismerős tájakat, amelyeket már többször is láttam, mikor arra lettem figyelmes, hogy két Hölgy élénken gesztikulálva magyarázgat egymásnak. Olyan hévvel beszélgettek, hogy akarva – akaratlanul is bele kellett hallgatnom, főleg, hogy a téma engemet is érdekelt. A két Hölgy a ruházatuk alapján valószínű az egyik útba eső falu lakói voltak, mert fonott karkosarakkal voltak körülvéve és úgy gondoltam, talán piacon lehettek Pápán. Majdnem ötven év távlatából próbálok visszaemlékezni a korukra. Az idősebbik talán olyan lehetett, mint én manapság, (69. éveimben járok) a fiatalabbik meg úgy 40 – 45 éves. Ami meglepett éppen az, hogy pontosan ő kezdte szapulni az akkori fiatalságot, hogy milyen erkölcstelenek.

- Nyíltan csókolóznak az utcákon és tapogatják egymást, bezzeg az én időmben ilyen nem fordult elő! Házasság előtt még nem is láttuk a párunkat ruha nélkül, csak a Nászéjszakán – mondta.

Beszélgető partnere csak mosolyogva hallgatta egy ideig, aztán a következőket mondta, természetesen ennyi esztendő távlatából szó szerint nem tudom idézni:

-Mondjad Drágaságom! Akkor vajon az én időmben szerinted miért volt annyi zabigyerek? Azokat vajon a gólya hozta? Hidd el lányom, mindig is voltak kikapós lányok és menyecskék ugyanúgy, mint most. Persze annyiban igazad van, hogy ennyire nyíltan azért nem tárulkoznak ki, mint manapság.

   Erre a fiatalabbik sem tudott elég érvet felhozni és már kissé csendesebben folytatták tovább a diskurzust.

Az eltelt közel ötven esztendő alatt annyiszor eszembe jutott ez a kis történet. Nem tudom, a Hölgyekkel mi lehet, élnek – e még, de az biztos, hogy a mai szabadosságra már az akkor fiatalabbik is már csak legyintene. A médiák nap – mint nap kürtölik világgá, hogy világos nappal parkokban, bokrok között jól látható szeretkező párok vannak és bizony nem is mindig a fiatalságból kerülnek ki. Rajtakaptak már aktív közéleti személyeket és politikusokat is, akik a lefilmezett és fotózottakat is úgy letagadták, mint a hatalomra került pártok az ígéreteiket. Ilyenkor magam is jókat mosolygok, mert eszembe jutnak az írásomban szereplő idősebb Hölgynek a szavai:

 

„MONDJAD DRÁGASÁGOM!

 AKKOR VAJON AZ ÉN IDŐMBEN SZERINTED

MIÉRT VOLT ANNYI ZABIGYEREK?”

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 09. 06. Szerda Délelőtt 10: 10

 

 

 

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2016. szeptember 6. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 519


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: