„MEGÁLL AZ ÉSZ ÉS VISSZAINT!” Avagy az eszéért biztosan nem lopják el


„MEGÁLL AZ ÉSZ ÉS VISSZAINT!”  Avagy az eszéért biztosan nem lopják el

 

 

 

 

 

 

 

„MEGÁLL AZ ÉSZ ÉS VISSZAINT!”

Avagy az eszéért biztosan nem lopják el

 

 

   Közel a 69 életévemhez, azért már egyet s mást tapasztaltam az életben. Egy a biztos, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy ő a legokosabb a világon, legalábbis ész dolgában meg van arról győződve, hogy minden úgy van jól, ahogyan a saját szemeivel látja. Addig még rendben is van a dolog, amíg egy akármilyen vita kapcsán kiderül, hogy bizony lehet, hogy rá is érvényes az a mondás, hogy: „Felsőbb iskoláit lehet, hogy a padláson végezte!”

   Az 1970 – es évek elején nekem is volt egy munkatársam, aki még akkor sem állt el a maga vélt igazától, mikor a vitatott kérdésben lexikonokat vonultattam fel, de arra is csak ezt tudta válaszolni, hogy az csak egy száraz adat. Nem tudtam eltántorítani még akkor sem véleménye fenntartásától, mikor Dr. Lőrincze Lajos, a kiváló Nyelvész Professzor levelét mutattam neki, amiben az én állításomat megtámogatta. A vita tárgya az volt, hogy a „Deák, diáknyelv” milyen eredetű. Barátom azt állította, hogy francia, én pedig azt, hogy latin. Idézet Dr. Lőrincze Lajos hozzám írt válaszleveléből:

„…Azt kérdezi, azonos vagyok – e azzal a diákkal, aki egykor ugyanezen a néven a Pápai Kollégiumi Lapokban írogatott. Igen. Nagybátyjával jó ismeretségben, barátságban voltam. Igen kiváló diák s teológus volt, nagy kár érte, hogy olyan fiatalon meghalt. A diák, deák nyelv valóban azonos a latin nyelvvel, én is így tudom. Úgy gondolja, hogy hitetlen ismerőse kettőnknek jobban hisz?

Szívélyes üdvözlettel: Dr. Lőrincze Lajos”

    Sajnos nem volt szerencsém ismerni Apai Nagybátyám Nagy Gyula, Református lelkészt, hiszen 1943 – ban 33 évesen, Krisztusi kort megérve meghalt. Rá hivatkozott levelében a híres Nyelvészprofesszor is. Édesapámtól ismerem azonban az Ő véleményét az ilyen vitatkozó emberekkel kapcsolatban, aki ezt szokta mondani:

„Félig művelt emberekkel nem érdemes vitatkozni, mert mindig meg vannak arról győződve, hogy náluk van az igazság.”

   Szoktak humorizálni az életben a szőke Hölgyekkel kapcsolatban akkor, ha valami butuska dologról naivan vélekednek.

 Kedves Férfitársaim!

Nem kell állandóan Őket emlegetni, hiszen vannak mi közöttünk is olyanok, akik még egy szöget sem tudnak kalapáccsal beütni a falba anélkül, hogy ne kelljen az egyik kezükön ejtett sebet elsősegélyben részesíteni. Ezt éppenséggel azért hozom fel a női nem védelmében, mert bizony nagyon sok talpraesett van közöttük, akik férfiakat megszégyenítően bánnak fúróval, fogóval, fűrésszel, kalapáccsal, csavarhúzóval stb.

   Egy valamit azért elárulok, nem dicsekvésképpen, hogy én sem esem kétségbe, ha valamit meg kell javítani. Avatott szakember csak akkor jár nálunk, amikor olyan komoly hiba adódik, amelyik meghaladja a képességeimet és persze a megfelelő szerszám, vagy alkatrész sem áll rendelkezésre. Azt is megvallom őszintén, hogy „mazochista” módon szeretem nézni azokat a TV műsorokat, mikor emberek egy bezárt térben hogyan viselkednek, hogyan tudnak kifordulni önmagukból. Sokan ezt a műfajt lenézik, de én sokat tudok hasznosítani a későbbi írásaimban is ezekből. Ismerek olyan embereket is, akik az elmondásuk szerint soha nem néznek ilyen műsorokat, de mégis naprakészek az ott történtekből, legyen az Való Világ, Nyerő Páros, Ezek Megőrültek, Hal a Tortán és még sorolhatnám, de most nem ez a célom.

   Nekem, mint férfiembernek nagyon fontos az, hogy szakmára, hivatásra való tekintet nélkül a mindennapok során előforduló apróbb hibák javításához elengedhetetlen hagyományos és csillagcsavarhúzók, fogók, kalapácsok, imbuszkulcsok stb. ismerete természetes legyen. Ne forduljon elő, mint az egyik, fentebb említett műsorban az illető focista úriember azt sem tudta, hogy a csavarhúzót és az imbuszkulcsot eszik – e, vagy isszák, mikor egy szék összeszereléséhez a készletből ki kellett keresni a szerszámokat.

   Enyhén szólva, sokszor eszembe jutnak azok a szavak, amiket szoktak volt mondogatni azoknak, akik bizony úgynevezett kétbalkezesek módján állnak hozzá a dolgokhoz:

„Felsőbb iskoláit valószínű a padláson végezte, avagy bizonyára a leghátsó padban ült és nem hallotta a tanár, régebben a tanító szavait.”

   Ne higgye senki azt, hogy írásommal most valakiket meg akarok sérteni, csak a jelenségekre hívnám fel a figyelmet egy kicsit, mert a vitakészség, a tárgyak, szerszámok ismerete, valamint az intelligencia nem iskolai végzettség kérdése. Igaz, már régen volt, de még nem voltam 25 éves sem, mikor a Veszprém Megyei Napló napilapban egy vitaindító téma kapcsán ezt találtam mondani, hogy:

„Egy ember műveltségi szintjét nem az iskolai végzettség határozza meg!”

Akkor én is még csak 8 Általános és 3 éves Iparitanuló (vasesztergályos) szakmai végzettséggel rendelkeztem, de vitatkozni mertem egy Tanárnővel a téma kapcsán.

   Most, hogy ezeket az emlékeimet, gondolataimat viszem fel a számítógépre, eszembe jut egy régebbi epizód, amit egy nagyon Kedves Barátomtól hallottam anno, évtizedekkel ezelőtt. Sógorával történt meg, hogy a családi háza építésekor már minden készen volt, csak éppen még nem költöztek be. Dr. Jogász úrra éppen rájött a szükség, mikor körbenézte a lakás helyiségeit. Fogta magát és elballagott a mellékhelyiségbe, majd szép komótosan leült, miközben a kulcsot ráfordította belülről. Hogy ezt miért tette, ki tudja, hiszen rajta kívül senki nem volt a lakásban? Dolga végeztével felöltözködve ki karta nyitni az ajtót és legnagyobb döbbenetéra a vadonatúj zár bizony nem nyílt. Többszöri próbálkozására sem sikerült, éppen ezért az udvarra nyíló szűk kis ablakon magát átpréselve ki tudott szabadulni a WC fogságából. Mi lett volna, ha olyan a körülmény, mint a legtöbb panellakásban, ahol csak szellőző kémények vannak beépítve, mert a lakás helyiségei között vannak ezek a bizonyos kicsiny, szorult helyzeteken segítő helyiségek. Természetesen Barátom is jót derült rajta, mikor Dr. Jogász sógor elmesélte neki a történetet.

   Egykori katonacimborám Varga Józsi mondta volna hasonló esetben, hogy:

 

„MEGÁLL AZ ÉSZ ÉS VISSZAINT!”

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 09. 14. Szerda délelőtt 10: 12

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2016. szeptember 14. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 523


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: