Veszni látom értelmét, hogy vesződjem a versekkel.
Alig akad szem, akit még valójában érdekel,
Mit is mond egy magamfajta általános idegen,
Ezért aztán alábbhagy a lelkesedés idebenn.

Itt van most a perc, amikor kiállok a verssorból!
Az, aki meg kíváncsi az úgyis tudja, hol honol
Valamennyi költemény, mely kiáradt a tollamból,
Mert az írást továbbra is a szívemből folytatom.

De ezentúl kéretlenül semmiképp sem terjesztem,
Engedem, hogy végezze a jó dolgát a véletlen,
Rábízom a kevesekre, akiktől azt remélem,
Nem csügged a lelkükben az érdeklődő figyelem.