EMLÉKEZÉS VIRÁGAIT TARTOM…
Gondolataim Mindenszentek és Halottak Napján
Emlékezés Virágait Tartom Kezeimben,
Miközben Könnyek Gyűlnek Össze a Szemeimben.
Emlékezni nem csak egy évben egyszer kell rájuk,
Akiknek már végleg kihunyt az életgyertyájuk,
Hanem szívünkben élve kitörölhetetlenül,
Hiszen ez lássuk be nem is olyan sokba kerül,
De ezerszer többet ér, mint egy évben elhozni,
Szeretteinkről kötelezően emlékezni
A fényárban úszó temetői sírok között
Megmutatva, hogy szívünkbe ma bánat költözött.
Emlékezés Virágait Tartom Kezeimben,
Miközben Könnyek Gyűlnek Össze a Szemeimben.
Lehunyt szempilláim mögött a gondolataim
Messze járnak és előtörnek az emlékeim.
Drága Nagyszüleim, Nagynénéim, Nagybátyáim,
Szüleim és legfájóbb ezek közt gyászolásim
Közül Harminchárom Évesen Elment Gyermekem
Mónikám, akire most szomorún emlékezem.
Sírotoknál nem tudok most ott lenni, pedig kár,
Mert nem láthatom, hogy ragyog fénylő Napsugár.
Emlékezés Virágait Tartom Kezeimben,
Miközben Könnyek Gyűlnek Össze a Szemeimben,
Végigfolyva arcomon, hosszú perceken által,
Hordozva fájdalmam ameddig élek magával,
Hiszen nem tudom elfeledni mit Tőlük kaptam,
Nem gondolva egykor, hogy most magamra maradtam
Mikor Rájuk emlékezem szemeim lehunyva,
Visszagondolva régvolt gyönyörű szép napokra,
Mikor éltükben vidámságot, szépséget adtak,
Ma pedig már csak az emlékeimben maradtak.
Emlékezés Virágait Tartom Kezeimben,
Miközben Könnyek Gyűlnek Össze a Szemeimben.
Könnyek lassan majd leapadnak, majd kiújulnak,
De az emlékeim végleg akkor sem fakulnak,
Mert ha így alakulna, szégyen lenne rám nézve,
Mert most is Szeretem Őket Annak Ellenére,
Hogy ma már Ők csak lélekben lehetnek itt velem,
De Emlékeikkel Együtt Teljes az Életem.
Most nem vagyok ott Nálatok Temetők csendjében,
De sütkérezni fogok Emlékitek Fényében.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 10. 31. Hétfő Délelőtt 9: 37
