EGY PILLANAT ÉS MAJDNEM ITT VOLT AZ ÖRÖK SÖTÉTSÉG


EGY PILLANAT ÉS MAJDNEM ITT  VOLT AZ ÖRÖK SÖTÉTSÉG

 

 

 

 

 

 

 

 

EGY PILLANAT ÉS MAJDNEM ITT

VOLT AZ ÖRÖK SÖTÉTSÉG

 

 

 

    A mondás azt tartja már régről fogva: „Jobban vigyázz rá, mint a szemed világára!” Magyarul ez azt jelenti, ha az ember szeme világa a legdrágább, akkor az ominózus mondat megsokszorozódva jelenti azt, hogy milyen értékkel bír valami, mikor a figyelmeztetést használjuk valaki felé. Sokszor használtam már én is az évek során és megértettem a csökkent látók és a szemük világát elveszítettek, vagy a velük születetten vak emberek mit érezhetnek, amikor az örök sötétség veszi őket körül talán örökre. Óvtam és vigyáztam magam is, családom tagjait is figyelmeztettem mindig erre a fontos mozzanatra, mert katasztrofális lett volna, ha történik valami visszafordíthatatlan folyamat ezen a téren.

*Magamról tudom azt is, hogy rövidlátó lévén, mennyire fontos jelentőséggel bír a szemüveg használata, hogy távolra is ugyanolyan élesen lássak vele, mint közelre nélküle.

     Valamikor réges – régen egy ipari üzemben 8 évig biztonságtechnikai előadóként dolgozva a munkavédelem is a feladataim közé tartozott. Kiemelt fontossággal bírt a védőszemüveg használata, hisz nagyon sok forgácsolási és köszörülési munkafolyamat volt az üzemben és más jellegű, szemre veszélyes művelet. Szigorúak voltak az előírások, de az ott dolgozó emberek érdekében muszáj volt azokat betartatni még akkor is, ha nem igen szerették használni. Akkor pedig már eső után köpönyeg volt, ha mégis belement valami a szemükbe és szakorvos segítségét kellett igénybe venni hanyagságuk miatt. Szerencsére a 8 éves tevékenységem alatt maradandó szemsérüléssel járó szabálytalanság nem történt. Magam is megtanultam azt, hogy milyen értéke van a szemnek az ember egész életében.

      Szemüvegemet otthon csak TV nézésre használtam mindig, mert közelre jól látok. Olvasni, írni, számítógépezni jól tudok nélküle, mert ilyen távolságról inkább zavarja a szememet, minthogy használna.2009. május 29. – én ebéd utáni kávéfőzési műveletet végeztem egy kotyogó rendszerű négyszemélyes kávéfőzővel a gáztűzhelyünkön a konyhában. A kisebbik lányom Edina éppen a kis unokámmal a 7. évében járó Robertával az asztalnál ebédelt, mikor a műveletet végeztem. Siettem valahova egy rendezvényre és átöltözés előtt gondoltam, még lefő a kávé és egy kicsit felfrissítem magamat. Hallottam, hogy a kávéfőző már majdnem kigőzölte az összes anyagot, éppen ezért odamentem, hogy elzárjam a palackos gáznak a csapját. Bal kezem már közeledett az elzáróhoz, amikor egy hatalmas robbanással szétrepült a kávéfőző. Valami ösztönös reakció következtében a hangra becsuktam a szemeimet, a következő másodpercben már éreztem a homlokomnak és a jobb szememnek csapódó meleg valamit. Behunyt szemmel odabotorkáltam a mosogatóhoz és hideg vízzel kezdtem kimosni a belerepülő zaccot. A bal szemembe alig ment valami, de a másikból szinte kifogyhatatlanul mostam ki a szemcséket.

     Nem mertem egy darabig kinyitni, mert féltem attól, hogy nem fogok látni. Majdnem öt percig folytattam a műveletet és csak akkor nyitottam ki óvatosan a szemeimet. Megkönnyebbüléssel tapasztaltam azt, hogy jól látok, nem esett baja a szemeimnek. Kimentem a fürdőszobába és ott folytattam a műveletet mindaddig, amíg láttam szemcséket a jobb szememben. Bal és jobb szemöldököm felett és a jobb szemhéjam feletti részen égési sérülések voltak. Ezeket valószínűleg az odacsapódott forró kávézacc szemcsék okozták.

     Elmondhatom azt, hogy velem volt az Istenünk, mert nem engedte, hogy a szemem világa elmenjen. Talán megkaptam azt a lehetőséget, hogy még szüksége van rám azért, hogy a kitűzött feladataimat elvégezhessem ép bőrrel és látással. Nem tudom ezt elég hálával megköszönni, hisz akkor mikor behunyt szemmel bőszen mostam ki belőle a szennyeződést, pillanatok alatt az örök sötétség veszélye is felvillant az agyamban. Örök sötétségben élni, nem látni, ahogyan süt a Nap, ragyognak a csillagok. Nem látni a Szeretteimet, Szerelmemet, a Természet megannyi gyönyörű csodáját. Belegondoltam abba hirtelen, hogy mennyi mindent elveszíthetek egy pillanat alatt akkor, amikor ráadásul még vétlen is vagyok a dologban.

    Utólag elmondhatom azt, hogy a szerencsésen végződött baleset után úgy éreztem, hogy újjászülettem. Az égési nyomok ugyan még itt vannak a szemeim környékén és a falakon a szennyeződés, de mit számít ez ma már. A lényeg az, hogy látok és élvezhetem mindazt a sok szépséget, amit egy pillanat alatt elveszíthettem volna a hirtelen jött balesetben.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2009. 06. 01.

 

*Az írás elkészülte óta visszaállt a látásom arra a szinte, hogy már évek óta nem kell használnom a szemüveget, mert jól látok távolra. Igaz, hogy olvasási éleslátásom az már nem az igazi, de csak apró betűs íráshoz kell kicsit mesterségesen rásegíteni.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 11. 05. Szombat Délután 16: 40


Szerkesztés dátuma: szombat, 2016. november 5. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 449


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: