Nagy ünnepet ülni jöttünk ide –
Istent kiált e szent gyülekezet.
Kálvinista lelkek húrja zendül,
Ezer ajk zeng ma hála – éneket.
Keblünk feszíti ősi hit erő –
Nagy vagy Te, Isten, drága jó Atyánk!
A Te dicsőségednek köszönjük,
Hogy felzenghet itt ma orgonánk.

Száll az ének a magasság felé,
Az örökszép kálvinista Zsoltár.
Száll erősen e szent gyülekezet
Ősi időktől, mint egy hősi vár.
Négyszáz év óta él e szent helyen,
Sok vihart és vészt látott ez a nép.
De az Istent soha nem hagyta el,
Vele élte le szabott idejét.

Hiába akartak belső romlást,
Hiába jöttek sátán – lobogók,
A betlehemi csillag fényében
Földre zuhantak a hittagadók.
Nem bírta senki itt a szívekből
Kitépni a hit drága virágát.
A gyülekezet magasan hordta
A nagy Isten drága lobogóját.

Véres harcok, dúlások idején,
Mikor már úgy tűnt: minden elveszett,
Mikor a magyarság drága egén
Úsztak búsan a sötét fellegek –
Kétségbe esve hitte mindenki,
Gyökerestől az élet kiszakadt,
Itt e helyen e szentgyülekezet
Istenéhez akkor is hű maradt!

Mikor jöttek a sötét századok,
Hitet kitépő és vad erőszak –
Mikor az osztrák császári csizmák
Kálvinisták vérében tapostak –
Kollonicsok s a többi pribékek
Verték ezt a népet félhalottra –
Halott kövekből új szentegyház épült
És megmaradt a Zsoltár, Biblia.

És megmaradt a fényes tiszta hit,
A szent hajlék, csillagos torony,
Melyet betölt az égi csendesség,
Melyet betölt az égi fuvalom.
És megmaradt a zúgó harangok
Átzokogó, hívogató lelke –
Szépen virul az ősi szent Sion,
Minden él itt – és néz az Istenre.

-Nagy ünnepet ülni jöttünk ide,
Jó Istenünk, áld meg a szívünket.
Kálvinista lelkek húrja zendül,
Ezer ajk zeng ma hála – éneket.
Szóljon, zengjen, zúgjon az orgona,
Emelje az égig a lelkeket.
És viruljon itt a boldog élet –
Éljen örökké e gyülekezet.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály, 1957. IX. 8 - án