TIZENNÉGY ÉVES LETTÉL…
Roberta Unokám Születésnapjára
Tizennégy éves lettél, kész ifjú Hölgy,
Hajladozol szélben, mint a karcsú tölgy
Olyan bájosan és Gyönyörű Szépen,
Ahogyan csillagok a sötét éjben
Hirdetik a Szépségnek Diadalát,
Ahogy földre sugározzák felhőn át.
Mintha ma lett volna, hogy kézen fogva
Jöttünk haza Óvodából. Csacsogva
Kérdezted: Miért köszönsz mindenkinek
Papa? Azért Roberta, mert emberek
Vagyunk, és mindig kijár a Tisztelet,
Hiszen itt sokan ismernek engemet.
Azt hiszem örökre emlékezetbe
Vésted azt a napot, el nem feledve,
Mert legfontosabb, hogy tisztelet nélkül
Az ember elfeledve majd megvénül
Úgy, ahogy soha nem szeretett volna,
Kitaszított - feledve, botladozva.
Kitárul előtted majd a Nagyvilág,
Tanulás, Hivatás és majd Boldogság,
Mert a Tehetséged előtt akadály
Nincsen, semmilyen, ártó, gátló homály,
Amely Kitartással Le Nem Győzhető,
Mert Van Benned Egy Öröklött Ős Erő.
Mit mondhatnék számodra szülinapon
További életedhez, hisz utadon
Rövidesen gyermekléted utolsó
Állomása zárul. Továbbtanuló
Időszakod igazi, felnőtt létre
Fog megtanítani. Megbecsülésre
Majd abban a Társadalomban, amely
Számodra is olyan megérdemelt hely
Lesz egykor, milyenre nagyapád vágyott,
De Sors nem hozta ezt a világot.
Születésnapodon most azt kívánom,
Váljon valóra a Robertás Álom.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 12. 01. Csütörtök Délelőtt 9: 35
https://www.youtube.com/watch?v=7UlFQgMc4aA